2008.03.27. Csütörtök: Na megvolt az első délutános műszakom is

Ébredés. Már elég korán felkeltem, és még vagy egy órán keresztül filóztam azon, hogy tényleg felkeljek, vagy aludjak még. Ennyiből például jó, ha délutános vagy. Aludhatsz jó sokáig. De ha ezt teszed, akkor meg az a baj, hogy felkelsz és mehetsz is dolgozni. Szóval inkább felkeltem, mert kéne mosni, kajolni, stb.

Na szóval bementem melóba, és hát az az igazság, hogy meló szempontjából jobban tetszik a délután, mint a délelőtt. Eleve nincsenek annyian. Se vevő, se munkatárs. 5ig vagyunk kb. 5en, utána meg csak 3an. Nincsenek idegesítő menedzserek, akik ugráltatnak, stb. Bár igaz, hogy így is van egy csomó tennivaló, mert bár kevesebb a vevő, de ilyenkor készítjük a hűtőbe az előregyártott szendvicseket, valamint az összes vacak tartóedényt kicseréljül, átmossuk, stb. Szóval nem unatkozunk, de mégis lazább valahogy az egész. Hát ennyi a délutános melóról.

Viszont volt egy vicces sztori tegnap, mert amikor megérkeztem, volt ott egy másik magyar srác. Persze én ezt nem tudtam, és elkezdtünk angolul beszélgetni. Azt persze a srác észrevette a magyar akcentusomat, és váltott magyarra, amit először nem is értettem, mert azt hittem angolul mondott valamit. Na mindegy. Ez azért viccesebb és furcsább volt élőben, mint így leírva.

Megint más. Itt kint kezdem megérteni azokat az embereket, akik kimennek külföldre, és "elfelejtenek" magyarul. Persze nem felejtenek el. Csak keresik a szavakat. Tudjátok elég furcsa, amikor például a next please szót elmondod egy nap vagy 50szer angolul, de magyarul egyszer se, akkor szerintem természetesn, hogy amikor meg magyarul akarod mondani, akkor egyből angolul ugrik be. Amúgy sosem gondoltam volna, hogy ezen a véleményen leszek egyszer, de hát ez van.

Ti hogy vagytok ezzel a dologgal?