Meet & negatív élmények

Már egy ideje eldöntöttük régi haverokkal, összefutunk, mert nagyon rég nem hallottunk egymásról. Mára, azaz augusztus 2-re volt kitűzve a meet, fel is keltem hajnalban, vonatra fel, hihetetlen hosszú út Kál-Kápolna, majd Bp felé (útközben egy rendes fiatal kalauz érdeklődik a PSPm iránt amint én God of Warozni akartam, de jót dumáltunk végül).

Gond nélkül megérkezünk Pestre (közben vagy 20+ alkalommal próbálom a GoWban az ikerringyókat megfektetni, mire sikerült, már a verejték is folyt rólam az idegtől :P), irány a Deák. Ott lepokrócoltunk, dumálgattunk, jól éreztük magunkat :D

Egyszer csak azon kapom magam hogy Shearer kollega fotóz. Na mondom ez mire kellett? "Csak a dekoltázsod örökítettem meg." Bekaphatod, Shír :3 (és ajánlom hogy legalább passzold át a képet)

Egy elég jónak mondható mekis "ebéd" után (amivel én tulképp jól is laktam, ami meglepett, igaz, már rég ettem junkfoodot, de akkor nem volt ily laktató. Lehet hogy összement azóta a gyomrom? :o )

Astoriához közeli Alexandrába vitt az utunk, ahol a mangás könyvespolcot nagyban kiveséztük, főként az új Dísznyót kötetre tekintettel léve. (Álljon itt elmesziporkám: "Hé, lapozzunk csak bele! Mi van ha ebben a verióban Ryuk azt mondja: Ne hidd, hogy kiválasztott vagy, Light! Azért írtam a DN-t MAGYARUL, mert úgy mindenki tud!! :DDD" sajna viszont bebuktuk, meg maga a DN szabályzat is inglisül van benne, magyar "subbal".... D: ).

NAGY és MÉLY bánatomra nem volt Angyalok menedéke (Angel Sanctuary) 2. D:

Innen páran búcsúztak, mi meg a dögmelegben visszacaplattunk a Deákra, ahol hűsítő árnyék alatt cseverésztünk. Megszületett pl. az ANTRAPE műfaja, meg leshettünk értetlenül a kéregetőkre (verziók: "lecsóra gyűjtünk..." v. "én megmondom őszintén, piára kell a pénz" v. "naaa, adjatok már egy cigit" - pechje, SENKI sem dohányzott közülünk. Komolyan.)

Jól éreztük magunkat, Shearerék meséltek Algériáról, ahonnan nemrég jöttek haza (és ahol Shearer felvette ezt a hülye szokást a dekoltázsfényképezgetésről....). Majd elhatároztam, a hamarabbi vonattal jövök haza, így búcsúztam. Miután (nagy mérgemre) konstatáltam, sem a NyPu-i hatalmas Alexandrában, sem a westendbeli Libriben/576-ban nincs AS2., dühödten másztam ki a Keletibe.

Na de innentől jönnek a megmérettetések...

Felszállok a nemz. gyors utolsó kocsijába, ami megosztottan 1. és 2. osztály. Velem szemben pedáns, élre vasalt nadrágú (továbbiakban Élrevasalt), nyakkendős, elitcigis stb. fiatalember, kérdezi, dohányzom-e. Mondom nem, de gyújtson csak rá ha úgy érzi. Mondja rá is fog, olyan ideges, most lopták el a tárcáját, se pénze, se jegye, de már csak elmegy hazafelé, a kalauznak meg elmagyarázza a helyzetet.

Jó is lett volna, én elővettem egy könyvem, ő a pedáns golfmagazinját.

DE.

Ekkor befúródott a kabinunkba az egyik leghangosabb, legközönségesebb, legidegesítőbb oláh cigány puccs, akit a közelmúltban tapasztaltam. Két felnőtt férfi, egy szvsz síkrészeg (üvöltözött, énekelt, próbált velem haverkodni, de én, mint a jégcsap...), a másik telefonbuzi ("Halló... HALLÓÓÓ, HAAAAALLLÓÓÓ?!"), egy nő aki vagy üvöltözött, vagy torzult magyarsággal és románsággal magyarázott és két kis purdé, két kis szutykos kislány. Az egyik mellettem nyúlkált a retkes szemetesbe, a másik Élrevasaltnak szinte az ölébe hajtotta a fejét, merthát ő nyújtózkodott a 3 személyre elég ülésen, és visítoztak, ugráltak.

Én akkor álltam fel, mikor az egyik elkezdte öntögetni a teáját a földre (szülei(?) nem vették észre) belepacsmagolt a retkes kezeivel, és a folyadék a táskám felé tartott... ott elegem lett, egy "Mindjárt jön az én megállóm" felszólítással kiléptem a kupéból (holott tudtam, még egy óra hosszáig nincs megállás Szolnokig). Erre az egyik izzadó kövér cigány, aki már a pólóját is levette: "Maradjámá, beszílgessünk."

Beszílgessen veled a kaszás, gondoltam, és szó nélkül jöttem el.

Mentem volna előre, de a következő kocsi ajtaja... össze volt kötve spárgával. Aka nem tudtam kinyitni. Egy méter spárga diadalmaskodott felettem!!! D:

Búvalbélelten álltam a retkes/büdös WC mellett, de legalább a ciguk nem láttak és hálisten én se őket. Erre jött két kalauz a "megmentésemre".

Kérdezik: Ön állóhelyes, kisasszony?

Hát mondom, mennék én előre, szabad? Mondják, hát..... de elöl 2-3 kocsi csak hálókocsi. De ha megvárom őket, ha lecsekkolták ezt a kocsit és visszafele jönnek, elintézik hogy átmehessek a következő másodosztályig.

Meg is vártam őket (közben konstatáltam hogy az új fülbevaló megtette hatását: szétirritálta a fülem), nagyon illdelmesen előreengednek, elsimították az utam. Látom hogy ott van Élrevasalt (gondolom nem tűrte soáig a cigukat ő sem), és rendezi a sorsát egy MÁV-alkalmazottal. A kalauzoknak hála én is tovasiklottam azon a pár kocsin, és boldogsággal ültem le egy nyugodt zugba a másodosztályon, elővéve GoWot hogy folytathassam.

Node. (Na igen...)

Felszáll Szolnokon egy házaspár (meg egy magamkorú csaj adva volt a fülkében), meg egy részeg öregapó. Tudjátok, az a csendes-de-idegesítő-részeg.

Játszok. JÁTSZANÉK, de a tata megböködi a térdem, mert szembenült velem az istenadta. Fülhallgató ki. Nagy nehezen kiveszem a szavaiból hogy: "ez itt a másodosztály?" Mondom ja. Vissza játék.

20 mp múlva megint bököd. Fülhallg ki, felnézek. Másodosztály...? - kérdezi elhaló hangon, én meg bólintok, és a részegekre oly tipikus tenyérfeltartással/biccentéssel köszöni meg. Vissza Attikába.

5 perc is eltelik mire megint bököd. Felnézek (már kicsit ingerülten): megkérdezi, nem haragszok-e? Mivan, mondom. "Csakmert játszol..."

Anyád haragudhat rád hogy ilyen állatot szült a világra, részeg rohadék.

Ez a fenti vagy 3x megismétlődik, de már a fülh-t sem húzom ki a fülemből, ő meg már nem is mond semmi, csak nagy bölcsen bólint. Aztán végre felhagy a bökdöséssel mert látja hogy KURVAIDEG VAGYOK. Félre is kellett a PSP-t tenni mert remegett már a kezemben.

NADE!

Kisújszállásig el is értem, boldog vagyok, pár kocsinyit futottam a peronon a csatlakozásom felé. Na ki néz ki az utolsó kocsi utolsó ajtajából? Hát egyik oláh cigus barátunk! Rámköszön, magyaráz valamit, nem is érdekel, fordítom félre a fejem, mintha ott se lenne. Állomásügyeletes (az a hapi a táblákkal :P) ránéz, aztán rám, köp egyet, és morog, idézem: "a rohadt anyjukat, büdös, rohadék cigányok"

Hát mondom, ez egy díszpéldánya volt annak a fajnak.

(Rólam aztán pedig tudhatja mindenki, nem vagyok rasszista. Vannak roma ismerőseim akiket kedvelek, becsülök. Sajnos viszont több a negatív tapasztalatom, főleg utazgatások során.)

Aztán valahogy mégis hazakeveredtem, anyám persze kiröhögött itthon, de már lassan én is magam. Fárasztó nap volt, de főleg ez a hazaút. Ez volt talán a legszarabb vonatos élményem 5 évi aktív vonatozásaim során...

Lesz pár kép is, csak tudjam elkérni. Plusz holnap ünnepeljük a szülinapom!!! :)

Lesz prezentsz meg Rákóczy-túrós torta.... NYAMMM :3