ASFO #final

Az ASFO kupa utolsó versenye (Sunset Infield visszafelé) röviden szólva... sz*r volt. Az időmérőn feltartottak így csak egyetlen normális mért kört tudtam menni. Itt két századdal maradtam le az első helyről - sebaj... gondoltam én, bőven tudok ennél jobbakat futni.

Elindul a verseny és még az első kanyar előtt kilökött az egyik fickó - az első helyről visszaestem az utolsóra, kocsim szárrátörve (persze a riválisé hibátlan maradt). Éppen az lökött ki, akit meg kellett volna vernem a pontversenyben (4 ponttal voltam lemaradva), hogy felkerüljek az összesített ASFO kupa képzeletbeli dobogójára.

Az egészben az idegesít, hogy minden gond nélkül megnyertem volna a versenyt. Egész nap erre készültem. Azért becsületből végigmentem a törött autómmal... aztán.. amikor megláttam, hogy az első helyezett a 25 kör alatt mit produkált... 1:37:1xx volt a legjobb köre. A vicc csak az, hogy szabadedzésen simán tartottam az időmet 1: 37:0xx körül; a legjobb pedig 1:36:7xx volt. Szívás. Kicsit elvette a kedvem az egész Forzázástól, de sebaj... majd a szeptemberben induló EUROPEAN DODGE MASTERS szériában visszavágok. Természetesen tisztességesen, a szabályokat betartva és odafigyelve a mellettem haladó versenyzőre. (UI: hozzáteszem, hogy valószínűleg az illető nem akart rosszat nekem, véletlen volt és én jártam rosszul. Megesik.)