Doom-metal kricsmi (rakás videóval)

Először is beszéljünk a híres "Peaceville" trióról: Anathema, My Dying Bride és Paradise Lost. Mind a hárman a death/doom irányvonal úttőrinek számítottak a '90-es évek elején (a doom-metal.com szerint). Paradise Lost a későbbiekben komoly arculat váltáson esett át, az első néhány album után gótikus rockként definiálható muzsikát játszottak. Az Anathema zenéjét a Silent Enigma c. lemezig (személyes kedvencem tőlük) tekinthetjük doom-metalnak. Az első énekes Darren White távozása után lassan átformálódtak, zenéjükben a kristálytiszta vokál és a pszihedlikus hangulat vált uralkodóvá. Manapság, új lemezeik (A Natural Disaster, Everything...) igen nehezen sorolhatóak be, a legtöbb helyen egyszerűen csak "emotional rock" zeneként emlegetik őket. A My Dying Bride hosszú évek óta személyes kedvencem, szám szerint három koncertjükön fordultam már meg, és gyakorlatilag az összes lemezüket ismerem (jónéhány közülük névre szólóan dedikálva van meg). A '93-as Turn Loose the Swans c. lemezük gyakorlatilag mind a mai napig iskolapéldája a death/doom-metal zenének, kis túlzással mondhatjuk, hogy ezzel a lemezzel stílust teremtettek. Koncertjeiken máig előkerülnek a lemez legnagyobb klasszikusai, mint a Sear Me, a The Crown of Sympathy és a The Songless Bird etc. Ezen a lemezen a mély hörgések mellett már megjelenik a kristálytiszta vokál, és a hegedű, mint hangszer használata is meghatározó. A későbbiekben természetesen ők is próbálkoznak valami teljesen újjal, ez volt a 34.788%...Complete c. lemez, ami ugyan nem aratott osztatlan sikert. A kísérletezések kora után a harmadik lemez a Songs of Darkness, Words of Light pályafutásuk eddigi csúcsát jelenti számomra. Az már a nyitó The Wreckage Of My Flesh c. szám első hangjainál érezhető, hogy sikerült velejénél megragadni azt a csak rájuk jellemző atmoszférát, ami a Turn Loose The Swans óta védjegy... a lemez egy kerek egészt alkot, minden számnak ott helye, egy pillanatra sem képes az ember kikerülni az Aaron (az énekes, szöveg iró) által megalkotott sötét világból... zseniális. A legutolsó lemezük két éve jelent meg, A Line of Deathless Kings címet viseli. Már az első szám után is érezni lehet valamit abból, hogy visszább vettek valamelyest, de ez egyáltalán nem válik a kárukra...

Az előző bejegyzés kommentjei közt Gabe91 nevezetű fórumtárs rátért magyar doom bandákra is. Az általa felsoroltak közül gyakorlatilag már mindről hallottam, de alaposabban csak a Wall of Sleep-hez volt még szerencsém, konkrétan a '04-es Sziget fesztiválon láttam őket. Érdemes megemlíteni még az Obiat-ot és a Black Fevert, ha már magyarokról van szó. Az Obiat pontosabban "csak" magyar vonatkozású, az énekesük, Laz kis hazánk fia. Igen minőségi zenéjüket, ha jól tudom groovy doom-nak titulálhatjuk. A Black Fever gótikus doom-metalt játszik, még hozzá magyar nyelven, női énekkel (Borbás Judit). Eddig egy lemezük jelent meg, a Lacrimae, ami weboldalukon potom pénzért megrendelhető (erősen ajánlott vétel)...

végezetül, néhány témába vágó video:

Anathema - A Dying Wish

My Dying Bride - The Wreckage of My Flesh

My Dying Bride - The Prize of The Beauty

My Dying Bride - The Dreadful Hours

Obiat - Angry Water

Black Fever - A Kis Gyufaárus Lány