EDM 1. I Motegi Speedway - 75 kör

Vasárnap este lezajlott az EDM (European Dodge Masters) kupa első futama. Kissé meglepő mód a szervezők a Motegi Speedway-t jelölték ki helyszínül... Ugyebár, elsőre nem sok ember tartja izgalmasnak az ovál pályán való körözgetést, én is így vélekedtem még a verseny előtt...

Az első versenyről lévén szó, az autót mindenkinek A725-ös indexűre kellett megépíteni. Nem kellett túl sokat töprengenem, hogy mit is kezdjek a járművel lévén ezen a pályán értelemszerűen a sebesség a nyerő. Kapásból le is cseréltem az eredetileg első kerék meghajtású autó hajtásláncát hátsó kerekesre, továbbá igen komoly motorerővel ruháztam fel a gépet, a tapadás rovására. Az eredmény kb 450-500 Le és 600Nm lett, ami minden vezetési segédlet hiánya mellett azért képes kellemetlen meglepetéseket okozni az embernek, egészen pontosan kegyetlen nehéz vele elindulni, még hármasban is végig pörögnek a kerekek, az oválokban pedig elég egy rossz mozdulat, és máris keresztbe álltam. Egy egész jó setuppal sikerült tűrhetően stabilizálni az autót, de még így is nagyon rizikós volt a dolog, ezért megpróbálkoztam az eredeti fronthajtással is. Így sokkal megbízhatóbb lett az autó, de minimum fél másodpercel lassabakat mentem vele, mint a hátsókerekessel... végül úgy döntöttem, lesz ami lesz maradok az eredeti koncepciómnál.

Eleinte eredeti Nascar szabályrendszert akartak a szervezők, safety carral, repülö rajtal, szabályos boxkiállási procedúrával stb, de mint a verseny előtt pár percel megtudtuk, ebből semmi nem lett... ami részemről igen komoly szívást jelentett, ugyanis így álló helyzetből kellett a rémséges verdámat megmozdítani, ami ismervén paramétereit... khm... nehézkes.

A verseny két hétfős lobby-ban zajlott, az időmérőtt este kilenckor kezdtük meg, én voltam az egyetlen, aki hátsókerekes autóval indult (legalábbis nálunk, a másik szobában nem tudom volt e valaki) . A második gyors köröm elég jóra sikerült, így enyém a pole pozíció.

a rajt izgalmas pillanatai

Az álló rajt egész tűrhetően sikerült, így az első méterekben csak Dragoner és Kryss bírt megelőzni, szerencsére még az ovál előtt magára talált az autóm, így vissza bírtam venni az első helyet. Az első néhány körben, nagyon óvatosan autóztam, Dragoner ott loholt a nyakamban, de megelőzni nem bírt, kb. a 10. kör után kezdtem elhúzni előle, onnantól Kryss-el boldogították egymást.

Dragoner előzési kísérlete

Akár azt is mondhatnám, hogy innentől eseménytelen volt a verseny, csak le kellett vezetnem a hátralévő 60-65 kört, de nem teszem... merthogy az autómnak hála, minden volt csak eseménytelen nem. Állandóan maximálisan kellett koncentrálni, finoman adagolni a gázt, féket, kormányt... Komolyan mondom, ömlött rólam a víz, a GFC-s nürnburgring-i futam nem izzasztott így meg. Többször is hajszálon múlt, hogy meg bírtam fogni az autót. A 65. körben kis híján be kellett fejeznem a versenyt, az első mérési pontnál 2 tizeddel voltam jobb, mint az eddigiekben bármikor, ettől vérszemet kaptam, és a második oválba túl merészen estem be, centiméterekre a faltól fogtam meg az autót. Izgalmas helyzeteket jelentettek még a lekörözések is, némelyik kolléga igen nehezen akarta megadni magát.

Juan lekörözése

Végül a második és harmadik helyezett elött kb egy kilóméterrel értem be, ők egyébként Dragoner és Kryss voltak, és az utolsó körökben igen komolyat csatáztak a helyezésért. A másik lobby-ból Edner gyorsabb volt, mint én (ami nem meglepő), így végül a második helyet sikerült megszereznem. (A pontos eredmények, itt megtekinthetők.)

A következő verseny Suzuka, 25 kör, nekem meg mínusz 10 pont a teljesítmény indexből... megjátjuk.