Csinosnak mondott, fiatal, házias, intelligens hölgy keresi...

Négyig benn voltam az egyetemen (pedig el is maradt egy előadsom...), de nem bántam, mert összebarátkoztam (és bizonyos szinten bele is szerettem) egy rohadtédes csajba (khm :D), akivel angol iránti szeretetünk (és tehetségünk... 5évig élt kinn) ugyanazon a szinten van... nomeg a humorunk is. Angol gyakon párosítottak minket össze, és rájöttünk, imádjuk egymást.

(A alábbi beszélgetés angolul hangzott el egyébként :D

"Imádom a kiejtésed, hol tanultál meg ilyen jól?"

"Kinn éltem amerikában 5 évet.... de Olgi, nekem meg a tied tetszik, te is kinn voltál?"

"Ja... két hétig! XD"

A tanár meg (nagyon szimpi ember.... egyelőre :P az ilyenekkel mindig beszívom...) megjegyzi: ismertük mi egymást ezelőtt? Mondjuk reggel ismerkedtünk össze. Csak mert - mondja ő - úgy dumáltunk, pletyóztunk angolul, mint két jó barátnő (nameg én nagy örömömben meg is öleltem a Veronikát :D vicces lehetett ott a sok magyaros angol között kihallani a mi Északkelet-USA kiejtésünk :D), na mondom, ennyi, szereztem egy rohadtjó barátot.

Egyébként egyetértettünk abban, amit most a blogot olvasóknak is üzenek:

Amerikában nem hülye minden ember. Csak többen vannak, és több a hülye.

(Személyes tapasztalat)

Aztán hazaértem. Lábaimat kb 8-9 ízlésesen elszórt vízhólyag ékesíti, nem tudom, idén miért töri fel minden cipőm a lábam.

Ó de akkor jött a fun. Merthogy csináljak vacsit a csajoknak (félig-meddig önkéntesen, de az még tegnap volt + ők meg tapétáztak és akkor én se punnyadhatok a seggemen). Na mondom kölkök, lesz rakott krumpli!

Ami ugye (annyira nem, de kicsit mégis) macerás cucc ám.

De mikor kész lett, kivettem, és mindent el is mosogattam, közvetlen a vacsi előtt lerogytam a székre, és kijelentettem, meghalok.

Azóta ettől az állapottól nem tudok szabadulni (a kaja egyébként tök finom volt, állítják a csajok, én csak gépiesen rágtam, szemem majd leragadt), de legalább a tudat boldogít, hogy barátanőt is szereztem, végső soron egy normális vacsit is össze tudok ütni.... :D

Készen állok a felnőttkorra, vagymi :O

Erről jut eszembe Norbert barátom (egy középsuliból jöttünk) reggeli megjegyzése a ROHADTUNALMAS angol IT órán, mikor egy hatalmas képernyőnyi szöveg jelent meg a projektoron, és mi 2mp-el előtte adtuk fel a jegyzetelés reményét:

"Olgi, ha ezt te mind leírod, feleségül veszlek."

Lawl mondom, úgy röhögtem, a tollat nem tudtam a kezembe fogni. Nem gondoltam volna soha, hogy a gyors jegyzetelés legyen a szexepilem :)