A nagy visszatérés, avagy csak újra elkezdek blogolni

Szóval most visszatértem. Az az igazság, hogy talán van is miről írnom, hisz voltam otthon, voltam nyaralni, tesóm volt az olimpián, így az ő tapasztalatait is meg tudom osztani, itt kint a melóhelyen is történtek változások, sajnos nem pozitív irányban, valamint neki álltam melót keresni. Ez talán előrevetíti, hogy akár több bejegyzésrevalót is sikerül majd összehoznom.

Hol is hagytam abba a múltkor. Ja igen, hogy egy másik szobába költözök. Hu, hát az nem most volt. Szóval igen, a srác elment, és megkaptam a szobáját. Egy frankón kétszemélyes szoba, dupla ággyal. Mi tagadás, szeretem. Sikerült már venni egy két cuccot is bele, csak hogy egy kicsit otthonosabb legyen, na de nem is a szobámról akarok írni, hanem ami a költözés után történt. Ugyanis nekiálltunk albitársat keresni. Sajnos nem nagyon értettük, hogy mért, de nem nagyon akartak jelentkezni az emberek. Pedig aztán jött a nyár, ilyenkor ha mások nem is, de a diákok elkezdenek ugyebár kitódulni, de hát ők sem jöttek. Persze volt pár érdeklődő, de az egyik rosszabb volt mint a másik. Na de mindegy is, végül is letettük a voksunk egy lengyel srác mellett. Igaz angolból nem állt túl jól, de csöndesnek tűnt. Hétfőn beköltözött, és hát tényleg csendes volt, mert következő hét hétfőig nem is láttuk. Már arról beszélgettünk, hogy akkor most ő ide költözött vagy sem. Na de akkor az a bizonyos következő heti hétfő.

A srác hazaérkezett hajnalban, totál részegen. Én fel is ébredtem valami ajtócsapkodásra, de azt hittem csak a huzat csapta be, szóval aludtam is tovább. Azonban az albitársam nem járt ilyen jól. Ugyanis a srác sikeresen berontott, vagy inkább beesett hozzá. Aztán Alberto mesélte el másnap a történteket. Szóval kizavarta a szobájából a lengyel gyereket, aki azután széthugyozta a felső szintet. Konkrétan lehugyozott a lépcsőn. És erre fel másnap mi volt a srác reakciója? "Mért, ti még sosem voltatok részegek?"

Hát a kurva annyát bassza meg. Amúgy sem szimpatizálok a lengyelekkel, most meg már egyenesen utálom őket, mert hát a munkahelyen is történtek dolgok, de ez majd egy másik bejegyzésben.

A lényeg, a lengyel gyereket "kidobtuk", ami persze megint nem igaz, mert mint kiderült éjszakás műszakban nyomta, és hát nem nagyon tudott albikat nézegetni, szóval jó fejek voltunk és maradhatott egy darabig.

Most úgy néz ki megtaláltuk a negyedik lakót egy brazil srác személyében.

Aztán ha már a lakóhelyemről kezdtem el beszélni, akkor még egy megdöbbentő hír ért a nyáron. Kiderült, hogy a spanyol gyerek, aki légikísérőként dolgozik, szóval hát ő buzi. Elkezdtem ugyanis angolul tanulgatni ittkint egy magyar tanárnénivel, aki szintén ott dolgozik, azt ő meg közölte velemi. Hát nem örültem. Bár hogy őszinte legyek, nem tűnt fel, mert nem az a fajta, aki még egy pláza cicánál is rosszabb, de hát akkor is egy buzi. Most már nem nagyon járkálok törülközőben zuhanyozni, hanem nyakig beöltözve, meg mindig csekkolom, hogy zárva van-e az ajtó. :)

Persze ez nem igaz, mármint tényleg nincs gáz a sráccal, nem is hozott eddig oda senkit, meg amúgy is állandóan repked, így nem találkozok vele sokat, szóval összességében úgy döntöttem, hogy mindenki azt csinál a seggével amit akar, amíg engem békén hagy.