Munkahelyi változások

Szóval akkor a melóról. Sajnos még mindig ugyan annál a cégnél dolgozok, és még mindig a szendvics készítés a fő profil. A héten elkezdtem szakmában keresgélni melóhelyeket, de erről, valamint a tapasztalatokról majd egy kicsit később, amikor már túl leszek pár telefonbeszélgetésen meg interjún.

Szóval a melóhelyemet kezdem nem szeretni. Ugyebár elvállaltam az első melót ami jött a legelején. Hogy megbántam e? Ezt azért nem mondanám, de már kezdem azt érezni, hogy elegem van. Kezdem tisztelni azokat az embereket, akik egész életükben vendéglátásban dolgoznak. Mért is? Hát szerintem a vendégek nem normálisak. Vagyis ez így nem igaz, mert persze azok, de amikor napi szinten kötnek bele valamibe, és ezt neked tudni kell kezelni, meg mosolyogni, mert ugye belőlük élsz, hát szóval az azért nem egyszerű. Ne de nem is erről akarok írni, mert szerintem a többség tudja miről beszélek, ha más nem, nyári meló alkalmával biztos tapasztalta.

Na szóval a melóhelyen is történtek dolgok. Felmondott a menedzserünk még jó régen. Volt búcsubuli, ami egy kicsit érdekes volt, mert hát természetesen mindenki azt mondta, hogy ha nem dolgozik, akkor ott lesz, erre a 12 főből jelen voltunk kőkemény 6an, és ebből a 6ból másnap dolgozott 3om, szóval egy kicsit gáz volt. Amúgy az ex-managger ír, így a bulin érthetően jelen volt a másik két ír munkatárs egy délafrikai, valamint egy másik magyar srác és én. Ebből gondolom egyből érthető, mért is volt érdekes számunkra (magyaroknak) a buli, ugyanis rajtunk kívül mindenki angol anyanyelvű, és hát a kommunikációval voltak gondok, főleg amikor a lányok kezdtek az alkohol befolyása miatt enyhén szólva is gyorsan, pörgősen beszélni. Mindenesetre le a kalappal előttük, mert sosem hagytak minket kiesni a beszélgetésből, és amíg jelen voltunk folyamatosan komunikáltunk. Na de már megint elkalandoztam.

Szóval új manager kellett. Erre odahoztak egy lengyel csajszit, amit nagyon nem értettünk. A boltról viszont tudni kell, hogy nagyon, de nagyon forgalmas. A napi bevétel 4000 euro körül forog, szóval azt hiszem ez az adat elég beszédes. Hát a lengyel csajszi az első napján meg is írta, hogy nem vállalja a manageri állást. Faja, gondoltuk is, hogy na végre, kineveznek valakit közülünk, mondjuk egy írt, vagy a délafrikai csajszit, mert hát már ő is 5 éve dolgozik a cégnél.

Erre mi történt, kinevezték a pénztáros csajszinkat, aki szintén lengyel. Ki a franc dolgozhat az irodában, hogy ennyire tolja a lengyeleket, gondoltuk. Ráadásul sikerült egy olyan személyt választaniuk, aki a leglustább és legönzőbb mindannyiunk közül. És hát mondanom se kell, hogy mivel ő mindig kasszás volt, így alig tudott valamit. Szerintem én jobban képben vagyok, hogy mit kéne rendelni, mit hogy kéne csinálni. Meg is lett az eredménye, hisz a héten már listát írtunk, hogy mi a problémánk a csajszival, és hogy csináljanak valamit, mert ez így nem fog működni.

Példa, hogy miket csinál. Van egy raktárunk, ahol a mindenféle csomagolópapírokat, tisztítószereket stb. tartjuk. Elment a csajszi két hét szabira, és nem töltette fel. Volt egy olyan napunk, hogy nem volt csomagolópapírunk, celofánba raktuk a szendvicseket, valamint táskánk se volt. Azért elég kínos a vendégnek magyarázni, hogy Sorry, we don't have a bag at the moment, stb. És ezt kb. 1000x elmondani. És amikor említettük a csajszinak, a reakciója: It is ok. Hát bassza meg.

Szerintem minimum az, hogy elmegyek nyaralni, túltöltök mindent, és valakit megbízok, hogy ha még is gáz lenne, akkor ezt meg ezt kell felhívni, hogy rendelj. Vagy rosszul gondolom?

Mindegy, már nem érdekel, remélem hamarosan találok új munkahelyet, azt hátam mögött hagyom ezt a káoszt.

Na azt a másik, ami teljesen kiakasztott, hogy ugyebár csak part time-os szerződésem van. Ami azt jelenti, hogy elvileg max heti 30 órát dolgozhatok. Ez persze nem zavart eddig, mert simán 5 napokat (vagy inkább 6) dolgoztam. Na de a cég kitalálta, hogy nem akar túlórákat fizetni, és ezért felvett még 4 új embert szintén part time-ba. Mondanom se kell, hogy mindegyik lengyel. Na hát ez egy kicsit betett, mert elkezdtem 3-4 (inkább 3) napokat dolgozni, amivel még mindig kerestem annyit, hogy megéljek, na de nem azért jöttem ki, hogy számolgassam a lóvét, hogy kijövök e, hanem hogy pénzt keressek, spóroljak esetleg, és majd hazamenve legyen tőkém mondjuk lakást vegyek.

Arról nem is beszélve, hogy az új munkatársak eszméletlenül lassúak és bénák voltak, valamint nagyon nem beszéltek angolul. Az egyik ilyeneket nem tudott, hogy mi a kenyér, vagy a vaj. Szóval kész elmebaj volt velük dolgozni. Persze lengyelül meg osztotték az észt ezerrel. Volt olyan nap, hogy 6an dolgoztunk, abból 5en lengyelek voltak. Szerintetek? Hát nem nagyon volt olyan érzésem, hogy Írországban vagyok. A másik meg, hogy nem lehetett nekik semmit elmagyarázni, hisz nem értettek meg semmit. Én is az egyikkel (a legrosszabbal) próbáltam megértettni, hogy hogy kell a kv gépet kitisztítani, de hát félúton feladtam.

Nos hát természetesen jelentettünk a head office-nak, hogy ez nagyon nem lesz jó, mert nagyon gázok, és hogy inkább hátráltatnak minket mint segítenének. Végülis a 4ből 1 maradt, aki tényleg a legjobb volt közülük.

És hát még csak egy valamit, ha már így sikerült fikáznom a lengyeleket. A vendégek közül még semmilyen más nemzet nem szólított meg a saját nyelvén, csak a lengyel. Tulajdonképpen napi szinten legalább 2 alkalommal beszél hozzám valamelyik lengyel lengyelül. És az a legdúrvább, hogy angolul visszakérdezek, hogy bocsi, de megismételné, mert nem értettem, és erre lengyelül megismétli. Hihetetlen. Annyira fel tud húzni amúgy az ilyen.

Szóval srácok készüljetek fel, ha kimentek valahova külföldre dolgozni, akkor biztos lesz ott egy csomó lengyel, és szinte biztos vagyok benne, hogy nem fogjátok kedvelni őket. Mielőtt megköveznétek, természetesen vannak kivételek, én is ismerek olyan legyelt, akit nagyon komázok, de a többség sajnos...