27, avagy Happy Birdday...(Office) :D

Nem szoktam újévkor fogadkozni. Születésnapokon sem. Nem vagyok sem szomorú, sem boldog. Igazság szerint reggel kicsit megrémültem, mert nem csengett az ébresztő és első látásra úgy tűnt, elkéstem. Másodikra meg, hogy szombat van :)

Valójában nem is írnék, ha nem olvastam volna eghy bizonyos cikket egy bizonyos nőről, amitől gondolataim ébredtek. Ez azért már pozitív ilyen korban :)

Konkrétan a bécsi Madonna koncertről olvastam, ahol én nem voltam, de ismerőseim voltak. De nem is ez a lényeg! Hanem, ami a cikkben volt, illetve - így utólag visszagondolva - a kedves ismerősök is mondtak.

Nevezetesen, hogy Madonnára sikk kimenni! Olyan emberek voltak ott (cikk+ismerős beszámolója), akik régebben nem hallgattak Madonnát, sőt megkockáztatom, akár most az új számait sem ismerik.

Megfigyeltem, hogy szűkebb ismeretségi körömben is akadnak olyan arcok, akiknek Madonna etalon. És nem azért, mert énekesnők, vagy ismertek akarnak lenni! Azért, mert ez a csaj keresztülveri az akaratát mindenen és mindenkin ÉS sikeres. Felnéznek rá. Az, hogy egy klasszikus faszfej (valószínűleg), meg sokan kb. fél óra után a torkára lépnénk (lépnének, mert persze mi mind csak labdázgatunk virágos réteken), az nem zavar senkit.

Ő az idol a felnőtt, magabiztos 20-30-as korosztályban.

Ott, ahol a tini rajongást a tudatos példaképválasztás váltja fel.

Döbbenetes. Miért? Mert pontosan ez az az értelmiségi közeg, ahol a liberalizmuson kívül semmilyen más eszme nem elképzelhető...a helyes szó valójában a "vállalható", mert szűk körben azért néha lehullanak a maszkok ;).

Nem ők azok, akik kimennek ilyen-olyan terekre, megkockáztatom, nem is nagyon foglalkoznak az ilyen megmozdulásokkal, ami persze nem jelent semmit, mert még sokan mások sem.

És mindezek mellett ki az akire példaképként néznek? Hangsúlyozom, ez nem arról szól, hogy milyen jól táncol, meg fasza a szerkója, hanem az attitűdről!

Válasz: Az arrogancia földi megtestesítője. Aki a "mindegy kinek fáj, csak nekem jó legyen" elve szerint építi az életét. Nyilván sokkal jobban hangzik, ha ezt - mondjuk - önmegvalósításnak hívjuk, vagy akármi másnak.

Valójában ez az egész tartozhatna a leszarom kategóriába is. Azon viszont érdemes elgondolkodni, hogy akik most trendből mennek ki egy koncertre - ami beszámolók szerint mellesleg SZAR volt, de persze...idézek: Nyilván nem mondom, hogy szar, amikor Madonnáról van szó! - azok pár év múlva befolyásos pozíciókban ülnek majd. És itt egyáltalán nem kizárólag a politikai szférára gondolok, ők amúgy is inkább a befolyásoltak ;)

Például előfordulhat, hogy egy ilyen hozzáállású illető fog dönteni 2-3 ezer ember munkahelyéről. Klassz mi?

Na persze, aki tényleg kamázza Madonna zenéjét, menjen rá, élvezze. Ez most nem róluk szólt.

Hanem rólam, hehe. Mármint arról, hogy - kicsit kössem is a mai "szent" naphoz - én sosem fogok csak azért kimenni egy koncertre, mert az trend.

Sosem fogok előadót hallgatni, "csak" zenét. És lehet, hogy ebből kifolyólag: sosem fogok...na ebben nem vagyok biztos.

Tudjátok: az elvek olyanok, mint a fing..az ember tartja, amíg tudja ;)

Jó játékot!