Web Developer lettem...

Mint ígértem, beszámolok az interjúról, hogy megy itt kint a melókeresés meg ilyenek, hát ennek is eljött az ideje. Azért sem írtam előbb erről a témáról, mert hát nem voltam interjún egészen most szerdáig, hát mit ad Isten, fel is vettek. Na de ne szaladjunk ennyire előre. Nem ment azért minden olyan flottul. Kezdjük ott talán, hogy miután visszajöttem a nyaralásból, ami szeptember eleje, megírtam az új CV-met és fel is töltöttem a talán egyik legjobb állás kereső portálra itt kint. Na persze enyivel nem elégedtem meg, nézegettem a hírdetéseket, küldözgettem minden fele, de nem nagyon reagállt senki. Mármint cégek részéről álltalában csak azt a választ kaptam, hogy nem én vagyok a megfelelő jelölt, vagy még azt sem. Azért két fejvadász cég bejelentkezett telefonon is, de semmi különösebb. Már kezdtem is feladni a dolgokat, hisz eltelt majdnem két hónap, na meg én sem a birka türelmemről vagyok híres, szóval elkezdtem nézegetni egy másik oldalon is, ahol viszont inkább ilyen pincér, gyári melós, meg ezekhez hasonló melókat szoktak elhelyezni. A mostani helyemet minden képpen el akartam hagyni, szóval már ott tartottam, hogy tök mindegy mi, csak legyen valami. Erre belebotlottam ebbe a hírdetésbe, miszerint web programozót keresnek. Hát el is küldtem a mailt, amire kisvártatva jött is a válasz. Vagyis konkrétan felhívott az emberünk, amit természetesen nem tudtam felvenni. Aznap már nem akartam visszahívni a késői órára tekintettel, de mivel emailt is küldött, erre azért válaszoltam. Mégpedig, hogy másnap 4 körül fel tudom hívni, ha neki jó. Persze nem volt jó neki, ugyanis a hosszú hétvégéből adódóan gyorsan el is hagyta az országot. Persze mint utólag kiderült, hova máshova ment volna, mint Budapestre. Na de a lényeg, hogy kérte küldjem el, mikor tudnék menni. Szóval úgy mentem interjúra, hogy nem beszéltem vele előtte egy szót se. Tehát szerdán elindultam az interjúra. Na hát ez sem volt egyszerű. Ugyanis természetesen egész nap szakadt az eső. Szóval totál eláztam. Aztán a másik, hogy át kellett szállnom. Természetesen megnéztem melyik buszra, de amikor szállok fel rá, akkor a sofőr közli, hogy ő aztán nem megy arra, amerre én akarok. Na akkor megkeresni a másik buszt amit ajánlott, persze az meg nem indult, szóval végül is taxival mentem ki. De persze ő meg nem talált oda teljesen, szóval lejártam a lábamat, mire odakerültem. Na ott a hapsi meg azzal fogadott, hogy épp Pesten volt a 7végén. Gondolta oldani fogja a feszültségemet, persze nem sikerült neki. Teljesen kész voltam. Életem első igazi interjúja, ráadásul angolul. Szóval tele volt a gatyó. Persze nem volt semmi különös. Megkérdezte mért jöttem ki, mennyi ideig akarok maradni, azt végül is fel voltam véve. Persze én ezt nagyon nem éreztem akkor még. Hát annyira nem éreztem, hogy a végén, miután már kimondta, hogy felvett, azért még megkérdezte, hogy akkor én most örülök ennek? Azt hiszem ezzel mindent elárultam arról, hogy hogy néztem ki, meg mit éreztem akkor. Persze iszonyatosan boldog vagyok. Miután kijöttem az interjúról a fülig ért a szám, egyszerűen abba sem tudtam hagyni.

Úgy néz ki, hogy november 10én kezdek, szóval majd természetesen várható további beszámolók az első napokról, milyen egy új helyen, stb.