Ne kölcsönözz?

Ne kölcsönözz, mondták Belgiumban: a jövő év elejétől az érintett kiadók beleegyezése nélkül nem lehet majd "free loot"-ként profitot csinálni a kölcsönzésekből - ezt a hírt lehet többféleképpen is értelmezni. Nagyon remélem, hogy nem az az értelmezés a helyes, amely egy olyan trendre mutat rá, hogy a videójáték tartalmakhoz csak és kizárólag a megvásárlás útján juthatunk hozzá. Miért? Mert vannak videótékák, vannak könyvtárak (és mennyi könyv érhető el bennük!) - a videójátéknak illene ezt az utat követnie. Tény azonban, hogy ezt központosított, kiadói formában lehetne a legjobban megvalósítani, nem pedig különböző "kisboltok" és fizikai kölcsönzés útján: örülnék egy olyan jövőképnek, ahol a next-next-nextgen konzolommal és a komolyabb letöltési korlát nélküli internetemmel belépek a játék adatlapjára, ahol mesterségesen belőtt demó verzió helyett a "rent/buy" felirat fogad. A rent néhány napnyi felhasználási jogot ad, a buy pedig véglegeset. 10 év? Csak jöjjön el.

Játszok végre a Bioshockkal (amikor megjelent, még nem volt Xbox 360-am, így a futólagos ismeretség és néhány randi mellett komolyabb ismerkedésre nem adódott lehetőségem), és úgy érzem, hogy egy egészen más alternatívája ez a megszokott történetmesélésnek. Most tekintsünk el attól, hogy a játékmenet esetleg mibe csap át, és mivé degradálódik a kezdés utáni néhány órához képest: a szótlan főhős, az FPS mód (ez utóbbi is fontos) sokkal inkább emlékeztet engem egy jó utaztató vagy analitikus regény hangulatára, mint bármelyik rpg vagy jrpg. Egy 1984-et ilyen formában képzelnék el videójátékba ültetve, kicsit módosított, szabadságot megengedő történettel. Nagyon remélem, hogy több ilyen egyedi, más médiumok mellett is vállalható történettel és körítéssel bíró játék jelenik meg - ez azoknak is új lehet, akik minden fordulatot és csavart megismertek a filmekben/regényekben/mangákban. Újszerű.

És ha már az újszerűségről van szó, Miyamoto önkritikája ide, vagy oda: hihetetlenül elszomorít engem az, hogy még most is akadnak emberek, akik képtelenek elhinni vagy megérteni azt, hogy a Nintendo, árazza felül akármennyire is a termékeit, alapvetően jó játékokat csinál. Nézzük már meg egy pillanatra a legnépszerűbb videójáték-franchise-okat, és csak a nagyon elvakult emberek gondolhatják azt, hogy tényleg nincs semmi varázslat a Pokémon-rpgkben, vagy a Mario-platformerekben. Ott van a varázs, az emberek nem ábrándulnak ki belőlük, ezekre a minőségi játékokra pedig szükség van mindenütt, mert sem a GTA, sem a Killzone, sem a Gears of War 2 nem ad megfelelő alternatívát az erőszakmentes szórakozáshoz. Nem mondom, hogy szeretni kell. Még csak játszani sem kell vele. De hogy tényleg a tesztelők kollektívája ÉS emberek milliói tévednének lassan több évtizede.... aligha.

Az utolsó mondat persze megérne egy-egy bejegyzést, pláne Zoli lowrez-bejegyzésének fényében: ha sikerül újabb és újabb perspektívából megítélni a helyzetet, akkor talán neki is állnék. Így azonban csak annyit mondhatok, hogy tessék elolvasni azokat a teszteket, és átgondolni, hogy mik a stíluspreferenciák. Nem tudom, hogy ki csalódott a GTA-ban úgy, hogy tudta, sandboxot és "gyilkolászós/kisérgetős/fuvarozós" akciót fog kapni.

Nem hiszem, hogy túl sokan.