Fuck Da Wut?

Szal, anno kellett nekem egy kis editálási/tisztítási segítség, erre

összehozott a sors X-el (hívjuk csak így). Segített, én meg hálás voltam, de konstatáltam, magam szebben meg tudnám kissé csinálni (ha nem lennék egy lusta diszó). Nade segítségnek ne nézd a fogát vagy mi, elfogadtam, örültem neki.

Aztán valahogy egyre nyomulósabb lett MSNen. Eleinte még oké, szívesen beszélgettem, de mivel Ő is a "tucatlinketküldök és néééézd meg!"-ek kategóriáját bővítette, jóhamar fárasztó lett a jelenléte.

Mikor felkerültem Pestre, mondom, nem leszek bunkó, adjunk neki egy esélyt, találkozzunk, menjünk el vhova, beszélgessünk (itt teszem hozzá, semmi hátsó szándékom nem volt.... tényleg! :P), megköszönöm, mert tényleg keményen dolgozott a kedvemért (bár nem sokat, nem jutottunk el sokáig).

Na de az a találka... :P

Bnőm mondá szépítőleg: aki idiótának tűnik msn-en, nem biztos hogy az élőben

is!

.... De, szívem. Legtöbbször az.

Nem akarom szegény X-et nagyon lehúzni (úgyis utál szal mindegy XD), lényeg,

hogy az a tipikus SEMMI sem jó neki... kocka, na. Tessék a vékony, szemüveges,

bégyöpösödött kockát magunk elé képzelni (sose tudom meg, tényleg begyöpösödött volt-é). Lényeg, hogy a tulképp. mindennek a szapulásán, és a Star Wars istenítésen(!!!!!!!! :D) kívül sokat nem hallottam tőle, szabadkozám is, hogy el kell mennem hamarabb... Az sms-re, hogy "Ugye hamar megint találkozunk?" is persze szabadkozás volt a válasz. :P

Na innentől MSN-re egyébként is alig mentem, de a tag nagyon hanyagolva lett.

Éreztem, hogy ezek után már nem tudnék vele túl jókat beszélgetni. Viszont én nem vagyok olyan, hogy valakinek a képébe mondom: ecsém, tiszta gáz vagy.

(Ezért vagyok én sunyi kis dög :D)

Szal mondom, kihűl ez, nem fog fájni egyikünknek se (a suli meg közben el is

havazott).

Node, node!

Egyszercsak a semmiből jön egy sms: "A héten tudnánk találkozni?"

Na nálam itt betette valami a kertkaput. Wtf, akkor már hetek óta nem beszéltünk. Szerintem ez meg egyenesen bunkóság, mikor EGYÉRTELMŰ, hogy NEM vagyunk olyan jóban, hogy "out of the blue" ilyet kérdezzen tőlem. (Ez csak nekem egyértelmű...? Sztem nem, hanem minden úriembernek...)

Gondolkodtam, mit válaszoljak, aztán mondom, holnapra hagyom a fenti szép

megfogalmazását. És na mi történt....

Elfelejtettem. De rohadtul. >_____>

Egy hét múlva már gázosnak éreztem válaszolni, meg akkortájt volt a Nagy Itthoni Balhé, s még a közelebbi barátaim sem tűrtem meg magam körül. Ekkor talált meg egy PM-je az egyik fórumon, s teljes szívemből visszaírám, hogy hagyjon most békén, nem hiányzik az életemből.

És mi lett megint? Hát igen, elfeledkeztem róla.... (shit :P)

Ma lestem meg megint a PM fiókom... hát, három nem túl kedves levél tőle...

(miért három? Ha észrevette, hogy nem írok vissza, miért kell még cifrázni?

Ilyen "Szerinted ki a hülye, ha várok x hetet a válaszodra..." típusú mondatokkal? Hát, én aláírom hogy egy rohadt picsa vagyok, de a "hülye", hogy így fogalmazzunk, te.) Az uccsó levele persze "gratulálok" címszóval nem túl kedvesen méltat engem.

Énmeg? Erre mit írjak? Leginkább semmit. Én ezt már anno szeptemberben lezártam magamban, mentegetőzni fog a fene. Utáljon meg, kérem, nem muszáj engem

szeretni, arra ott vannak a BARÁTAIM. (Akikkel nem így viselkedek, csak így zárójelben, lehet őket megkérdezni :D)

Na de amire ki szeretnék lyukadni, az ez: Uraim, kik a blogom olvassátok, most ha veletek nem dumál egy csaj egy hónapig, aztán enyhén lekoptatós mailt ír, próbálkoztok még? És megsértődtök a végén? Nem irónikus kérdés (na jó, picit

az), tényleg kíváncsi vagyok. De szerintem egy értelmes úriembernek lejön az,

ha egy hölgy ejteni szeretné, és nem kezd el hisztizni mint egy tard, kinek bannolták az OrkKillerElfWarriorját lvl79-nél. :)