Meghalt a cicám...

A szivárványhíd

"Egy híd köti össze a földet az Éggel,

ez a szivárványhíd, mely

csodás színekkel ragyogóan ível

földig érő tarka ívvel.

Innenső oldalán a hídnak

pompázó virágok nyílnak,

friss-zöldek a pázsitos rétek,

üdék a völgyek, dombvidékek,

örök a tavasz, nem esik a hó.

Van bőséggel ennivaló,

mindig lágy-meleg az idő,

a viz mindig frissítő.

Ha egy kedvencünk kihűl,

erre a szép helyre kerül.

Az agg, megtört állatok

itt lesznek újra fiatalok,

újra épek a megcsonkúltak

és egész nap csak játszadoznak.

Az én macskám is itt lakik,

és nagyon vár valakit.

Hisz egy hiányzik csak neki:

Nincs itt vele ki szereti;

hát fancúrozik egész nap,

míg el nem jő a pillanat.

Most hirtelen abbahagyja:

• orra tágul, füle feláll,

lába remeg, szűkül a szempár,

rohanni kezd: megjött a gazda! -

S hogy megérzett és meglátott:

hozzád rohan a barátod,

felkapod kitárt karodba,

csókolgatod újra meg újra,

belenézel hűséges szemébe,

és indultok. Majd elérve

a csodák útjának végére,

a szivárványhídon együtt mentek át

és ez lesz nektek az igazi mennyország."

Szeretlek Vén Hülye... Hiányzol...