Mostanában

Nincs bevezető,egyenesen a közepébe: Két játék került mostanság a kezeim ügyébe,az egyik a PGR4, a másik a Killzone(nem a kettő),én pedig magam alatt vagyok.

A KZ-vel még régebben találkoztam,akkor nem estem tőle hanyatt. Nem volt benne semmi ami megfogott volna. Szép grafika ide, eszméletlen hangulat oda, a játék csak ment, egymás után teltek a percek,értek véget a pályák,és még mindig nem ragadott magával. Lehet,hogy bennem volt a hiba- gondoltam egy hete,és bátorkodtam kölcsönkérni az egyik évfolyamtársamtól. A grafika még mindig szép(Ps2-höz képest...) a hangulat még mindig eszméletlen,és még mindig üres,hiányzik a játékból valami. Nincs benne az a "valami",ami azt mondaná egy-egy elhalálozás után,hogy "Folytasd gyurikám,folytasd!!". Szimplán kikapcsolom a gépet,és hagyom az egészet. A Ps2 kontrollert pedig még mindig szoknom kell... Nem tudok vele célozni.:c

Szóval egy jól összerakott,korrekt játék, de ott van az a rohadt "de". A kettőt is ki kéne próbálni, de hát ha a "nagy első rész" sem tetszik,akkor az miért tetszene?

A PGR4 is hasonló. Rajt,versengés,de szép az a ház itt mellettem, előzés,győzelem. Kb ez az egész játék. Ez is "csak" egy jó játék,ami egyedül a grafikában emelkedik ki a többi közül. Ja meg a Kudos rendszer. Kellemes kis dolog, olyan érzéseket kelt bennem,mint az acsigyűjtés. A motorok irányítása viszont nem tetszik. Fura az egész,de szokható és ez a lényeg.

Ráadásul úgy ontja magából a gémerpontokat,hogy ihaj. Fél óra játék után már valami 120 pontot gyűjtöttem, csak kár,hogy nem az én profilomba jelentkezve...(de már ott is gyűlik)

Más: A felvételi nem sikerült rosszul. 76 pont. A matek,amire azt mondtam,hogy tuti szar lesz jobb lett mint a magyar. 1 pontot(azaz az osztály,sőt szerintem az iskola legkevesebb pontját) kaptam a fogalmazásra a 10-ből.:D

Remek,mondtam magamban. Így szinte biztos,hogy felvesznek a "jobb" iskolába. Hejj.

Azonkívül a sikeres(?) felvételi bebizonyította azt,amitől féltem,mégpedig azt,hogy nem a felvételi miatt voltam olyan,amilyen. Még mindig nem eszek rendesen,szép lassan,de biztosan adom le a kilókat, egész nap fáj a fejem,vagy rosszul vagyok, vagy ingerlékeny,és mindig fáradt. Hiába fekszem le 10 körül, éjfélig szinte biztos,hogy nem alszok el. És természetesen van olyan,amikor ezek a külön-külön még elviselhető dolgok együtt jelentkeznek. Mint ma. Első óráról elkéstem, nem tudtam semmit sem csinálni,pedig a tesit szeretem. Leültem egy padra,és beletemettem az arcom a kezembe,hátha elmúlik a fejfájás. Hát nem. A tanár látván szenvedésem inkább mondta,hogy öltözzek át,oszt üljek le. Rendben,de ez nem segít(az osztály közben "gyuri mennyémáhazahaszarulvaaaagy" felkiáltással biztatott),úgyhogy ment is a tanerő szólni az ofőmnek,hogy szarul vagyok. Mint mindig,most is túlreagálta a helyzetet, rögtön mentővel,és pszichológussal dobálózott,anyukámnak a telefonban anorexiáról hablatyolt(basszameg,még így sem vagyok vékony,ne ijesztgessen ilyenekkel). Végül is ketten(ofő+haver) felsegítettek a lépcsőn,hiába mondtam,hogy nem kell,mert tudok járni... Leültettek a tanári elé,oszt várjál gyurikám nem lesz semmi baj. A tanárok jöttek-mentek,mindegyiknek újra és újra elmagyaráztam ugyanazt, míg ők ugyanazt a kérdés-sort újra és újra feltették... 2 tanár mutatott valami együttérzés/megértés féleséget, ennek legalább örültem.

Ezzel a szarul-levéssel az az egyetlen bajom,hogy nem tudok mit csinálni. Se tanulni,se odafigyelni,se lazítani,se aludni,se enni,se szórakozni nem tudok miatta. A jegyek romlanak, a haverok lassan idegbetegnek és depressziósnak néznek, a tanárok legjava fel sem fogja,hogy miért is vagyok faszkalap,csak nyafog. Aztán amikor leesik nekik,akkor pedig találnak más indokot a nyafogásra. Nyeh...Remélem mihamarabb vége lesz.