ISSE 2009

2009 első szemesztere. Nekem a tizedik, a villamosmérnöki alapképzés utolsó féléve. Sok mindent átéltem a tízszer öt hónap alatt, de a sok szívásnak, éjt-nappallá tevő tanuló sessionöknek azért kezd beérni az eredménye. A diplomát holnap viszem köttetni, a gyakornoki munkám sikeresnek is mondható, és még egy hazai (== tudományos értelemben azért nem a csúcsok-csúcsa) folyóiratcikket is sikerült publikálnom. Az év végi hajrá végén az egyik tanszéki professzornak sikerült rábeszélnie, hogy a diplomamunkám magvát jelentő munkámat mutassam be egy konferencián. Sokat gondolkoztam a dolgon, de végül a tanszék, és a diplomám mögött álló cég konzulense is bíztatott a dologgal kapcsolatban. Így jutottam el az ISSE konferenciára.

Az ISSE egy nemzetközi konferencia, melynek célja az elektronikai technológia fejlődésének, új fejlesztéseinek és találmányainak a bemutatása. Idén (ha jól emlékszem) 14 nemzet képviselte magát, de alapvetően azért a program megmaradt kelet-európai (Németországig bezárólag) rendezvénynek. A konferencia jellegét leírja, hogy nyolc téma köré lett szervezve, így inkább heterogén, mint specifikus volt a felhozatal. És hogy ennek mi a jelentőssége? A konferencián pl. a bioelektronika, a szimuláció és rendszermodellezés, vagy éppen a kerámia alapú áramkörök témaköre külön-külön szekcióban voltak elhelyezve. Ezáltal sok témába beleszagolhatott a hallgatóság, de mondjuk egy (pl termikus kutatással foglalkozó) prof inkább fogja a NAGY eredményeit egy SPECIFIKUS (pl. egy termikus megbízhatóság köré szervezett) konferencián elsütni, mint egy ilyen sokrétű eseményen. Ennek ellenére azért az itteni előadások-poszterek is nagyon színvonalasak voltak, tehát lebecsülni sem kell az eseményt.

Részletekkel nem szeretnék tovább untatni senkit, inkább következzen egy nyitott szemmel járó gamer számára is érdekesnek számító utibeszámoló.

A konferencia helyszíne BRNO volt. Csehországról sok jót hallani, maradjunk annyiban, hogy nem véletletnül. Roppant kultúrált a közeg, nagyon barátságos és otthonos az egész környezet. Autóval a sztrádán körülbelül három óra alatt ertünk oda Pestről, tehát még csak a távolságot sem mondanám jelentősnek. Az Hotel Continentalban voltunk elhelyezve, a konferenciának is ez a hodály adott otthont.

Első este bele is vágtunk az éjszakába (...khm,estébe) és egy szimpatikus egyetemi kocsmába vonultunk tanszéki delegációstul-mindenestül. Az első meglepetés a sör ára volt. 260 Forintért mérik a minőségi Krusovicét, kb. ugyanennyiért a barna krusót és a Dudák nevezetű ismeretlenebb (ám annál finomabb) márkájú nedüt.

A Dudákon jókat poénkodtunk, ittunk RedBull Cola-t 250Ft-ért, majdnem vettünk egy pár kolbászt -kocsmában- rágcsálni 370Ft-ért, de a végén inkább a csocsóasztalba dobáltuk be az 5 koronásainkat. (~55Ft)

Másnap a konferencia mellett városnézés volt a program. A belváros gyönyörű, tiszta (kutyamignon meg szemét nélkül). A régies utcák mellett azért előfordulnak poszt-szoc épületek is, de ezt a pár csúfságot megbocsátottuk a szépséges környezetnek.

A piactér közepén lévő szobor eléggé "metál", a cerberus emberszerű szájától eltekintve. Egy kutyának ne legyen már emberi fogsora, na. Amúgy az egész város építeszétére és emlékműveire jellemző a germános stílus (művtöris barátaimtól ezúton kérek elnézést a pongyola fogalmazástól.)

A város egyik kiemelkedő látványossága a Szt. Péter és Pál templom, mely őrangyalként emelkedik a város felé.

Az épület öléggé impresszíven festett, odabenn meg egy orgonakoncertet hallgathattunk végig. Toccata és Fúga, félelmetes méretek, gyönyörű világítás, tiszteletet parancsoló interiőr. Élmény volt.

A városra jellemző a sárkánymánia (melyet egyes helyeken krokodilként ábrázolnak, WTF?), nem egy épületnél fedeztünk fel eresz alatti bádogsárkányokat, máshol pedig fényképezkedni is lehetett a brnoi DRAK-al. Engem előlröl kapott el.

Az este egy sörfőzdében zárult, ahova a konferencián részt vevő uszkve 170 ember neccesen, de sikeresen bezsúfolódott.

A kajára nehéz szavakat találni: két féle pároltkáposzta, háromféle knédli (klasszikus, gőzgombóc-jellegű, zsemlegombóc-jellegű), és grillezett pulykacomb várt minket, éhes népeket.

A hely saját főzésű borostyános PEGAS söre ütött (0.6l, nem a gagyi 0.4-es EU szabvány), de a házi búzasör vitte el igazán aznap este a pálmát.

Másnap többek között a moráviai környék egyik jellegzetességét, a Moráviai Karsztokat, kukkoltuk meg. A felénk tornyosuló mészkőhegy gyomrában brutálisan nagy cseppkőbarlang fogadta a delegációt.

A barlangban megtaláltuk a megkövesedett Chtulu-t.

Eljutottunk az Alien fészekig.

A kamerámra rátapadt egy Xenomorph facehugger - alig bírtam leszedni róla.

Egy hasadékban rábukkantunk a barlang ánuszára.

A túra közepén egy hatalmas hasadék mélyén találtuk magunkat. (abyss)

Hát csajok-srácok, ilyen helyen sem jár az ember mindennap. A felettünk elterülő tértől nem jutottunk levegőhöz.

A kép bal szélén talán látjátok, hogy mekkorák voltunk (emberek) a hasadék méreteihez képest. Porszemek.

A többiek mondták, hogy kár volt bemennem az egyetem részecskegyorsítójába előző nap. Furán vettem azt is, hogy az oszták kollégák hangosan röhögnek rajtam, miközben azt szajkózzák, hogy Manhattan. Mondjuk azt nem értem, hogy miért porladtak el két pillanat múlva - anyway, rólam is készült kép a hasadékban.

Kifelé egy párszáz méteres hajóút vezetett. Nem kicsit volt para a profokkal dugig tömött lélekvesztőben dülöngélni a 40 méter mély hasadékfolyó felszínén. Párszor neki is csapódott a csónak a sziklafal oldalának.

A túra végén egy lanovkával felvittek a karszt tetejére, így a mélységet fentről is megkukkoltuk. Engedjétek meg, hogy komolytalankodjak kicsit - a tetőn tanyázó büfé ernyője sokkal poénosabb volt, mint a félelmetes hasadék. Got milk?

Este Austerlitzben jártuk körbe a Slavko kastélyt. Napoleon Austerlitz mellett győzött a szövetséges haderők felett, a kastélyban pedig még a hálószobáját és a WC fülkéjét is megnéztük.

Az udvaron ágyútűz volt a mutatvány - nem hittük el, hogy tényleg lőni fognak vele a korabeli ruhába beöltözött bohóckodó urak. Tévedtünk.

A konferencia utolsó napján volt végül az előadásom. Egy összefoglaló diasor mellett kellett beszélnem öt percet, majd az elkészített A0 poszternél vártam az érdeklődő kollégákat, az értékelő bizottságot és a Chairman-t. A székelnök egyébként egy régebbről általam már megismert román prof volt a mi csoportunkban, a végén odajött és tört magyarsággal megveregette a vállamat: "Szép volt öregfiú, nagyon tetszett!" Az ilyen élmény azért nem mindennapi.

Ahhoz képest, hogy úgy mentem rookie fejjel a konferenciára, hogy nem bíztam a témám értékében és konferencia-kompatibilitásában, a végére egészen jó értékeléseket kaptam. A Chairman dícsérete mellett egy értékelő véleménye szerint én voltam a csoportban a legjobb, a tanszéki professzor szerint szintén nem vallottam szégyent, így nagyon jó érzéssel és remek tapasztalatokkal a poggyászomban zártam a programot.

A konferencia egy kis légköri változás az egyetemi munka, a szakma mellett, hisz van idő a kollégákkal ismerkedni, más munkájába bepillantást nyerni, új kapcsolatokat építeni, így véleményem szerint a szociális oldal legalább olyan hangsúlyos, mint a tudományos-szakmai aspektus egy ilyen rendezvényen.

Nagyon remélem lesz még lehetőségem hasonló eseményeken részt venni, már csak a témát kell megtalálnom, hogy a diploma után mivel akarok foglalkozni. Ez pedig nehéz kérdés - de addig is államvizsgák és felvételi, FTW!

A beszámoló végére jöjjön két vicces apróság. A szobában volt net, az első nap pedig a helyiek angol akcentusa miatt egész végig Zlad remekművét énekeltük-bömböltettük. A további napokban ezzel a nótával ébredtünk.

A másik ilyen csoda Paksi Endre felejthetetlen debreceni alakítása volt, melyet véletlenül idéztünk be a második nap. Utána ezzel a gyöngyszemmel aludtunk el. (Mellesleg rájöttünk, hogy nagy szemétség a másik előadása előtt besúgni, hogy "márhívjóó"... :D pláne, mivel Zladko mellett ez volt a hét másik slágere.)