Fegyverek és dögös csajok

Sétáljunk egyet. Az elme kíváncsi, éhezik szokásos heti/havi adagjára: valami tartalmas szórakozásra vágyunk - belépünk tehát a helyi könyvesboltba. A jobb sarokban hatalmas halmokban mutatják az ezeregyedik leleplező interjúregényt (ebben éppen Eteleke mesél szexuális rabszolgaként töltött éveiről), mellette egy hátborzongató válogatás a háborús veteránok történeteiből. Még két sztárkönyvet kikerülünk , és sikerrel jutottunk túl az első akadályon: ez volt a "nagyon friss, nagyon keresett, nagyon extra" részleg. Továbbmenvén oldalt tudományos könyvek egész sora terül el - akad itt matematika (egyet a Nagy Fermat-tétel bizonyítástörténetéről be is dobunk a kosárba, izgalmas és érdekes olvasmány), filozófiatörténet, fizika és kémia egyaránt - de most sem a tankönyvekre kell gondolni, azok egy külön, elszigetelt teremben várják a szándékosan azt kereső olvasókat. Egy kanyar, mi balra lépünk: itt a szépirodalom. Modern és antik darabok váltják egymást, a történetek között pedig akadnak szomorú, szerelmes, epikus és bántóan egyszerűek egyaránt. A nyugodt, elmélkedő olvasmányok kedvelői itt élhetnék csak ki magukat igazán.

Újabb kanyar, ezúttal a románc részlege. A borítókon ölelkező nők és férfiak, a címben általában szerepel a "Vad / Szenvedélyes / Titkos / Veszélyes " és "Kapcsolat/ Románc / Csók / Ölelés / Éjszaka" tetszőleges permutációja - de ezt sem neveznénk olyan anyagnak, amire ne lenne vevő. Negyvenes, ötvenes hölgyek, félve odasomfordáló harmincasok lapozgatják, nézik a könyveket - az előzőtől eltérő, más élményt kínáló szórakozásról van szó. Pörgessük fel a tempót, a fiatalabb olvasók részlege, a fantasy annyi különös, erős történettel, sok akcióval és némi lélektannal megspékelt sztorit tartogat, hogy megértjük az erőteljes érdeklődést - és akkor a krimikről, thrillerekről, modern Da-Vinci kód-kópiákról nem is beszéltünk : egy könyvesbolt meglátogatása ezt az élményt nyújtja a vásárolni kívánó olvasóknak.

Csapó, vágás, váltás, új fejezet: ez az amit mi, videójátékkal játszók kvázi egy-az-egyben ELFELEJTHETÜNK. Nekünk két szó jutott: erőszak és sport. Ez a két téma az, amellyel a videójátékosokat az ipar teljes mértékben ki tud, ki akar szolgálni. A kereslet és a kínálat "misztikus" fogalma azonban itt elmosódik: azért nincsenek más tartalmat kínáló játékok, mert az emberek nem akarják, vagy egyszerűen olyan fejlesztésre rendezkedett be az ipar, amely látványos textúrákat, pörgős akciót, sok játékost támogató multiplayer módokat tud produkálni viszonylag gyorsan, egyszerűen reklámozható módon? Ez egy olyan kérdés, amire a választ nem most fogjuk megkapni.

..és a bejegyzést most itt "félbehagyom". Lehetne még hosszasan írkálni arról, hogy vajon miért nem játsszák végig az emberek a nehezebb játékokat (és a könnyebbeket sem mindig), aminek egyik következménye lehet a játék egyszerűsödése, a kalandjáték műfaj térvesztése, vagy elmerenghetnénk, hogy a szerelem vagy a szex miért csak a japán játékokban jelenik meg rendszeresen, és ott miért van eltúlozva olyan szinten, hogy a külföldi média rendre elförmed akkor, ha egy-egy elborult darab a hátáraikon kívülre jut? Miért nincs analitikus regényhez fogható játék, miért kell mindig világot megmentenünk, vagy az életünkért futni, és miért csak Wii-n / DS-en található valós alternatíva, azonban az is inkább a 9-14 éves női korosztálynak szól?

Meg persze jobban jártam volna, ha az ipart Hollywood-hoz hasonlítom. Csak akkor hol vannak a beteg francia művészjátékaink? : )

A hosszas eszmefuttatás helyett inkább beszéljünk erről a témáról mi, játékosok. Ki az, aki mást is akar, az akción, menekülésen, erőszakon és világháborún túl?