Képregények is lehetnek nyomasztóak...

Mielőtt lejjebb olvasnátok, olvassátok el ezt a pár képsort, s csak utána menjetek tovább.

Nyomasztó volt, fiatalabb koromban komolyan beütött ez a pár képsor. Talán mert nem értettem a lényegét, vagy ilyesmi, talán ijesztő volt kedvenc képregény figurám ilyen környezetben látnom. Miről van szó?

1989 október 27.-én Jim Davis, Garfield meglakotója Halloween alkalmából rajzolta ezt a képsort, s akkor fogalma sem volt arról, hogy mekkora ereje lesz ennek a pár képsornak. Az ovlasók/rajongók elkezdtek spekulálni, mert hozzám hasonlóan ők sem értették az egész képsorozatnak a beállítását, értelmét, logikáját... sokan odáig is elmentek, hogy Garfield meghalt, és ami a képeken van, már csak a szelleme, mely nem hajlandó elfogadni, hogy vége az életének, s odaképzeli mind Jon-t, mind Odie-t maga köré, s ebben a képsorban pár pillanatra ismét a rideg valóságot látja, amit gyorsan a képzeletével eltakar.

Jim Davis mint olyan ezeken a spekulációkon jót nevetett a szó legszorosabb értelmében, Elmondása szerint a képsornak egy célja volt: megijeszteni az olvasókat. S mi az amitől az ember leginkább fél? Hogy egyedül marad... Az olvasók reakciója elég széleskörű volt, mely a "Király!"-tól egészen a "Ugye ez nem valami trend?"-ig terült el... én személy szerint az utóbbi kategóriába tartozom. Akkoriban miután elolvastam ezt a képsort, több hónapig úgy éreztem, hogy a Garfield képsorok már soha nem lesznek olyanok mint rég. De így utólag csak annak tudom be, hogy túl fiatal voltam még ehhez, hogy megértsem. Mamár úgyérzem, Garfield olyan mint volt, s nem is lesz ez másképp.

Azért kedves Jim Davis: Leközelebb ha ilyen ötlete támad, ne erőltesse. Az emberek többségének Garfield szarkasztikus poénjai kellenek.

Nem pedig hogy elképzelje milyen lenne ha ő egyedül lenne.