Kétezerkilenc, tízedik hó, izédike - sztátusz ríport

Reggel 6 órakor megszólalt a mobilom ébresztője, ha vekker lett volna visszakézből b*sztam volna ki az ablakon. (Ezért nincs vekkerem, csak mobilom höhö) Felnézek, és még mindig az éjszakai barom álmom hatása alatt voltam. Hogy mit álmodtam nem igazán tudom már, de hogy oltári hülyeség volt, az ziher - valami olyat tessék elképzelni, mintha a tv2 hajnalban adott animációs filmjeit néznétek, csak megszorozva 2-vel. (Ha valaki tudja miről van szó - egyáltalán mennek még azok a retkes animációs filmek amik egy bedrogozott lázálomra emlékeztetnek? - az érti milyen fíling lehetett az éjjelem) Valami furcsa... naja.

Nevezetesen hogy nem a saját szobámban vagyok, hanem egy szűk faviskóban. Ekkor esett le, hogy még a meló helyen töltöm a rövid kis pihenőmet. Na szóval kelés, mert egy órán belül jön a váltás, és nem ártana útra készen állni addigra, mint öngyilkos terrorista a dzsihádra. Közben szokásos mozdulatként belököm a Sláger Rádiót, elvégre hétfő reggel van, Bocsi és Boros, nameg a Voga Vega lökik az ökörségeiket, ami nélkül nem indulhat jól se a meló, se annak vége. Jönnek a hírek, amikor bemondják azt a mondatot, amit a blogomban már nem egyszer olvashattatok, s valószínű míg blogolok rendszeresen fogtok: agybajt kaptam, ugyanis eszembe juttatták hogy a kedves MÁV-s barátaink újfent strike-lni akarnak, és nem a bowling-os minősítésben sajnos. (Pedig mekkora lenne már a látvány, amint a MÁV-sok felsorakoznak, meglódítunk egy bazi nagy golyót, és együtt szurkolunk hogy mindet leviszi-e... jóna. Álmodozni szabad azért.)

Szóval rohanás ezerrel a metróba. Idő elviselhető kategória. Felhős, hideg (fitymahervasztó fokozaton), emberek sokan, bunkók, oda nem figyelőek. Szokásos Budapesti reggel. A Blaha Lujza teret a szokásos látvány fűszerezi: itt egy BKV ellenőr, ott egy hajléktalan, újságos, nyugdíjas nagyi nitro meghajtóval, és az elmaradhatatlan iskolások. Kis girnyó lazagyerek előttem, fején fejhallgató, hogy ő megmutassa milyen kúl. Felőlem legyen maga a mélyhűtő, csak ne állja el az utam, a metró mindjárt elmegy, ez a hülye meg úgy ténfereg előttem, mint Rocker Zsolti a főiskolai könyvtárban. Namost nem vagyok jó matekos, de számoljunk. Vegyünk egy magáról sokat gondoló "kúlgyerek" a maga 160 cm-jével és 40 kg-jával, valamint egy 193 cm-es 105 kilós, a melóból hazafele tartó erősen alacsony ingerküszöbbel rendelkező állatot (gyengébbek kedvéért ez én lennék, az állat jelzőt csak nagyon szélsőséges esetekben használom magamra, na ez az volt!!!), szorozzuk meg egy, az utasra semennyit se váró metróval, egy vasutas sztrájkkal, adjunk hozzá bizonytalan vonatindulást, és rakjuk mindezt négyzetbe úgy, hogy a kis kúlgyerek, mindenre figyel, csak arra nem, hogy mások is közlekednek rajta kívül Budapest metrójában. A végeredményt nehéz lenne kiszámolni, de szerintem ha kiszámolnánk, az eredmény olyan jó életfogytiglani körül lenne, nemjogerős ítélettel a legközelebbi fegyházban szándékos emberölésért. De mivel én alapvetően egy következetes és agyas srác vagyok, ezt elosztottam a józan ész értékével, s az eredmény sokkal emberibb lett: félrelöktem a srácot, és megkérdeztem milyen magasan van az inteligencia hányadosa. (Gyk.: "HÜLYE VAGY???") Nem, nem vagyok bunkó ember, de nézzétek el, ha ilyen körülmények közt nem ismerek kegyelmet, amúgy is, ha felvennénk egy videóra a Bp-i gyalogos forgalmat, valami kerge homokvihar szabályosságával rendelkező képet kapnánk. Na most homokviharban nem voltam még, de állítólag gebaszra nem poén. Szóval nem kösz.

Végül megkönnyebbültem, mert a vonatom időben indult, késés nélkül, és ezt nem tudom hova könyveljem el, de most piros pontot kapott a MÁV nálam. Hazaértem, forró zuhany, meg reggeli és ehhez hasonló dolgokon estem át szokásos ritusként, majd szépen elnyúltam... végre egy kis normális alvás... Na persze semmi se tart örökké, főleg ha az ember felébresztik egy olyan monológgal hogy "Kész az ebéd!" Ja és mellékesen udvariasan megkérdik: "Amúgy ébren vagy?" Ja, most már eléggé, kösz a kérdést... Utána a napomban még egy különleges pillanat volt, az pedig Mártonapoo barátommal egy két órás találka, ami alatt komolyan elbeszélgettünk, és nagyon jól esett ez a baráti eszmecsere. Sokszor az ember nem vágyik másra, csak a régi gyerekkori barátjának a társaságára, aki mindig ott volt mellette, és mindig olyannak fogadott el, amilyen valójában is volt. Na ő egy olyan ember. Közben nagyszabású dolgokon kattogott az agyam, pl. hogy szervezni kéne - a MÁV-s ábrándom után szabadon - egy bowling estet a barátaimmal, hasonló jó hangulatút mint a biliárdnál is elértünk, csak ezesetben MÁV-s bábuk nélkül - még ha így kevésbé is lesz poén a dolog... De ez majd idő kérdése. Apropó, jópopó, arról a monumentális biliárd estről se írtam egy sort se, pedig nekem igen kellemes nap volt, több okból is. Majd sort kerítek rá. Na de elég legyen a változatos szavak gépeléséből, mert hajnali negyed egy van, a szemeim kifolyófélben vannak... pihenni kéne, bár nincs sok kedvem hozzá, elvégre még van egy egész szabadnapom. Kikéne használni. Keményen.