Top100 - #71 Made in Hong Kong

Azt hiszem ideje valódi 71-ik helyezettet találni a zombi vietkongok helyett. Max Payne az egyik oldalról, Hard Boiled a másikról, mégsem klón. Vagy ha az is, ez inkább a javára szolgál a Strangleholdnak.

Ami miatt érdemes róla szót ejteni, hogy gyakorlatilag egy tps korszak kellős közepén képes egyedi jegyeket felmutatni, és ez annyi, de anny címnek nem sikerül manapság (pl. a Wet és a Dark Sector egyszeri játszásra elmegy, mégsem a „stílusos” jelző jut az ember eszébe elsőre, pedig előbbinél mindent bevetettek). Nem hiszem egyébként, hogy ez a stílusosság csak John Woo-nak és a Hard Boilednek köszönhető, pörgő pisztoly-balettől és békésen szállongó galamboktól nem lett volna az, ami. Pont az különbözteti meg a versenytársaktól, hogy nem akad meg egy percre sem a játékmenet, nem logikátlan a pályatervezés, nem kíván egy pillanatra sem többnek érződni annál, amenyit valójában ér. Tipikusan az a cím, amit soha nem fognak semmilyen, de tényleg semmilyen lista elejére sem tenni (ha eddig nem tennék, innentől furcsa is lenne), de kihagyni is bűn lenne, mert ritka, amikor egy ennyire egyszerű játéklogika olyannyira elég, hogy nem is lehetne túlbonyolítani (ezt egyébként sok fejlesztő megtanulhatná - a mindig többet és többet követelő játékosokkal egyetemben).

Szándékosan nem emeltem ki a filmszerűséget, még ha sokak szerint ez is a játék egyik legerősebb területe. Egyrészt szerintem elválaszthatatlan része a mechanikának, másrészt érzésem szerint azért nem dönget falakat, csak szimplán jó. A jelenlegi generáció korai akciójátékai közül a Darkness-szel egyenértékű nálam, pedig sok közük nincs egymáshoz.

Örökké emlékezetes pillanat: A mai napig az egyik legjobb Unreal engine-es cucc, szinte teljes mértékben meg tudja téveszteni az embert a hatalmas rombolásokkal és az élénk színekkel. Ugye hogy nem csak szürkésbarna fps-ekhez jó?

Mélypont: Pofátlanul rövid. De ez az utolsó két generáció hozadéka, nem sok mindent lehet tenni ellene. Multiplatform filmszerű játék = maximum 6-8 óra.