Batman: Arkham Asylum

Egy Batman játéknál az a jó, hogy nem kell nagyon leírni a sztorit. Mi vagyunk Batman, a feladatunk elkapni az éppen elszabadult elmebeteg "szuperbűnözőt". Ezúttal Joker-t és roppant idegesítő sidekick-jét Harley Quinn-t. Történt ugyanis, hogy miután Batman bevitte Jokert az Arkham elmegyógyintézetbe, az Harley segítségével + egy őr árulásának köszönhetően, egyből át is vette a hatalmat. Nagyjából ennyi az alapszitu, akit bővebben is érdekelnek a dolgok, azok a játékban található hangfelvételekből még kicsivel jobban is tájékozódhatnak. Persze Joker magában még kevés lett volna, ezért meggyűlik a bajunk Bane-el, Scarecrow-al, Poison Ivy-val, Killer Croc-al és közvetve Riddler-rel is.

Miért jó játék a Batman:AA? Roppant egyszerű: 1000%-ig hozza a Batman feelinget, és emellett baromi igényesen lett megcsinálva. A grafika Unreal engine, amit a Sony fanboyok nagy előszeretettel szidalmaznak, de ettől még az egyik legjobb a "piacon", és az AA alatt is kiválóan muzsikál. A zene érdekes eset, nem figyeltem a stáblistát, hogy pontosan kik is voltak ilyen téren az illetékesek, de marha jó munkát végeztek. A játék zenéje egyszerre idézi az új Batman filmeket és a régebbi Tim Burton-féléket (ezáltal az akkori, szívemnek roppant kedves rajzfilm sorozatot is), de még a régi klasszikus '60-as évek-beli TV sorozatot is. Csillagos ötös! Sajnos ezt a szinkronhangokról már nem mondható el. A fő szereplők persze általában jók, de a mellékszereplők elég sótlanok. Mark Hamill viszont megint állat volt, mint Joker, de ez tőle már alap.

A játékmenet a klasszikus Metroid/Castlevania játékokat idézi, legalábbis ami az alapokat illeti. Az intézet területén (ami csak elsőre tűnik nagynak) meglehetősen szabadon mászkálhatunk, persze a szabadságunk fokát nagyban befolyásolja a felszerelésünk. Érdemes a már feltérképezett helyekre is időnként visszatérni, feltéve ha érdeklik a játékost a Riddler Challenge-ek. Ha nem, akkor viszont felesleges. A játék során váltogatják egymást a sima bunyós részek, a platformer helyszínek és az olyan szobák ahol igazi Sötét Lovagként csendben, lopakodva kell kiiktatnunk a túlerőben lévő ellenfeleket. Vannak bossfightok is, ezek elsőre roppant nehéznek tűnhetnek, de csak amíg rá nem jövünk az ellenség gyenge pontjára. Kicsit sajnáltam először, hogy a már említett gazfickókat egy-két kivételtől eltekintve, nem hagyományos bunyóval kell elintézni, de aztán végülis beláttam, hogy ez a játék nem elsősorban a bunyóról szól, ez nem egy beat'em'up.

A játéknak szinte minden percét élveztem, nagyon élvezetes és jól játszható anyag. Viszont RÖVID!!! Igazán elkalandozgattam volna még néhány éjszakát a szigeten. Sajnos a Riddler's Challenge-ek is csak egy-két óra plusz játékidőt biztosítanak, a különböző challenge pályák meg nem igazán motiválnak, bár 1-2 napig azokkal is ellennék. A feltételes mód azért indokolt, mert végre megjött a FF13, amit mondjuk az első egy óra után sikítva dobtam volna ki az ablakon, de egy 50+ órás játékot nem akarok ilyen rövid idő alatt megítélni.

Visszatérve a Batman:AA-ra: aki még nem próbálta, annak hajrá, a tavalyi év egyik legjobb játéka!