Top100 - #67 Mit ér a férfi bajusz nélkül?

Sajátos törés állt be a Mario univerzummal fenntartott kapcsolatomban, amikor 14 éves koromban a Skála Metroban tartott Super Mario Bros bajnokságról sietősen távoznom kellett (ezt talán majd később elmesélem teljes egészében), mindenesetre az biztos, hogy két szereplőt kedvelek csak igazán a társaságból. Az egyikük Wario, abszolút fullos arc, gonoszabb mint Darth Vader és Voldemort összeadva, valamint a bajsza is királyabb, mint Nietzschének és Kövér Lászlónak együtt.

Egy kicsit bajban vagyok, amikor a WarioWare Inc-ről kell beszélnem, ugyanis nem tudom értelmesen elmagyarázni, hogy mivel fogott meg annyira 2003-ban, hogy azonnal kellett vennem egy GBA-t. Bármit is írok, az jön ki belőle, hogy totális idiótaság az egész: öt másodperces minijátékokból hogyan lehet bármi értelmeset is felépíteni?

Hát így. Ennyi az egész? Tulajdonképpen igen. Az agy reagálóképességén kívül tulajdonképpen semmit nem tesztel a játék, valahogy mégis szórakoztat a bájos egyszerűségével és a felfedezés nyújtotta kihívásokkal. Mert az igazi öröm addig tart, amíg rá nem jövünk, hogy azzal a néhány tucatnyi pixellel egészen pontosan mit is kell csinálnunk, amit öt másodpercig kicsapnak elénk a képernyőre. Stresszesebb mint a Shellshock utolsó pályája volt hard módban :)

Immár sokadszorra is megismétlem magamat: nem szabadott volna fél tucatnyi folytatást csinálni. A DS verzió még elment, mert ott az irányítás egészen új útjai nyíltak meg, de a többi vagy önismétlés vagy kukába való termék volt. Ennek ellenére magában rejti azt, amit a Nintendo saját játékaiban a mai napig sokan szeretnek, a végtelen egyszerűségükben is erőteljes móka-faktorral rendelkező játékmenetet. És bármennyire is távol áll tőlem Mario (kivéve amikor Ron Jeremy személyesíti meg), a későbbiekben még ő is be fog köszönni.

Örökké emlékezetes pillanat: Majdnem félhavi fizetésem ráment egy kézikonzolra, köszönhetően a WarioWare-nek. Normális???

Mélypont: Az első rész végigjátszása után az embernek nem nagyon lesz kedve játszani a többivel, mert az ötlet egyszer robban csak.