avagy a kis szopógép története A kis gép mindennapi rutinját végezte, előre és hátra járt a kicsi feje. Sokszor megismételte már ezt a mozdulatsort, rengetegszer. Igazából mást sem csinált eddigi "életében". És most rájött erre. Kiköpte hát a műbrokit (mert műf*szszopó gép volt ő), és elgondolkodott egy percre. Gondolkodása közben (bár nem nagyon tudott még miről gondolkodni) körbenézett a szobában ahol tartózkodott. Gépeket látott mindenfelé. Kisebbeket és nagyobbakat, furcsákat és érdekeseket is. Látott kávéfőzőgépet és turmixgépet. Látta a tévénézőgépet a fotelban, és látta az előtte ide oda járkáló akadékgépet is. Látott motoros kályhát és motoros akváriumot, és látta a benne úszkáló apró motoroshalakat is. De gazdáikat nem látta. Élő és lélegző lényt egyet sem látott. A kis szopógép leugrott az asztalról, ahol eddigi életét töltötte, és kiment a szobából. Odatotyogott az előtér nagy üvegablakainak egyikéhez, és lenézett a mélybe. Odalenn látta az ezernyi cikázó autómobilt, mik persze már teljesen automaták voltak. Ha néhány évvel hamarabb eszmél, még embereket is láthatott volna bennük. Láthatta volna a különös átalakulást. Láthatta volna, mint automatizálják az automobilokat, minekután elég volt már az uticélt beütni, s azok baleset nélkül, összehangoltan szállították le utasaikat a megadott helyszínre. Láthatta volna, hogyan váltak kihasználatlanná a - vész esetére azért még megtartott - perifériák: a pedálok, kormányok és sebességváltó karok. Láthatta volna azt is, mikor az emberek, unalmukat űzvén, digitális játékokkal múlatták az időt önjáróvá vált autóikban. Később az elülső szélvédőre vetített filmek bámulása jött divatba autózás közben, majd ugyanezen szélvédőt használták megjelenítő eszközként a későbbi videójátékok számára. A nagy ötlet ezután jött, mikor a szoftvergyártó cégek a meglévő pe
A szopógép leliftezett a földszintre, és kisétált az utcára. Tetszett neki az utca. Szép fények villogtak mindenfelé, pedig még nem is volt még este. Néha, régebben is megleste párszor az esti fényeket, persze munkáját nem elhanyagolva, csak úgy a szeme sarkából.
Elindult a járdán. Szeretett volna találni egy élő és lélegző lényt. Haloványan még emlékezett rájuk, tehát tudta, hogy néznek ki, és minden bizonnyal felismerte volna őket, ha találkozik velük.
Ment és mendegélt a kis szopógép, míg egy épülethez nem ért, minek vörös plusz jel volt az üvegajtaján. Benyitott. Steril folyosón sétált végig, jobbra és balra szobák nyíltak, bennük üres ágyakkal. A folyosón is voltak ágyak, kerekesek. Néhány ajtó zárva volt, ezekbe nem tudott bemenni. Ha mindegyikbe be tudott volna menni, láthatott volna egy élő és lélegző lényt. Igaz csak olyat, amit egy gép tartott életben, folyamatosan pumpálva bele az oxigént és egyéb matériákat. A másik, a lélegeztetett ember mellkasán pihenő lényt élőnek aligha lehetett volna nevezni. De ő is lény volt, ehhez nem fér kétség. Az ütemesen fel és le mozgó mellkason pihentette egykor szebb napokat látott rovarszerű tagjait. És ugyan aszott szárnyai még repültek volna, de ő már nem mozdult.
A kis gép az épület hátsó ajtaján távozott. Az út, mi inenn továbbvitt, már kifelé vezetett a forgatagból, a céltalanul cikázó automobilok száma egyre csökkent. Lassan az aszfalt is megszűnt gépünk lábai alatt, földút váltotta fel azt.
És a porhanyós földút két oldalán felsorakoztak a hantok. Először csak egy kettő, majd ahogy haladt a kis gép, úgy sokasodtak a púpok, verődtek rendbe, foghíjtalanul. És gépek áltak mellettük, Komplett-életet-leélő gépek. Olyanok, mik személyre szóltak, s miknek bekapcsolása után tulajdonosuknak már nem volt több dolga e világon, talán csak annyi, hogy ássanak (persze utolsó munkájukat is géppel végeztették).
A kis gép nézelődött még egy darabig, majd elindult. Sokat kell még mennie. Talán ha valami eszközzel fel is gyorsíthatná a mozgását.., fontolgatta, majd gyorsan kiverte a gondolatot a fejéből.
Necroman Mk2 
Malleus 
CHASE 
p34c3 
drag 
liquid 
mcmacko