00375A

Hatalmas árnyék vetült az egykoron uralkodónak tekintett emberfajzat csöppnyi testére, mikor a 00357A fölé tornyosult.

• Na gyere csak, most szerepet cserélünk! - mondta 00357A - Meglátod milyen jó is az!

Erre fél kézzel derékon ragadta egykori istenét, felemelte, majd - hangos emberi sikongások közepette - a tv felé fordítva nyomogatni kezdte annak hátát a hüvelykujjával.

• Na mivan, el vagy romolva, hogy nem reagál az az átkozott tv?!

...

• Á megvan! Hát persze.. csap a homlokára 00357A - Az ELEM! - mondta, s lepattintotta önnön elemtartó fedelét, hozzáférve ezáltal az egyik duracellhez.

• De hol is kell beletenni? - tűnődött kissé cinikusan, mikor lehúzta az ipse nadrágját, és keresgélte rajta a nyílást.

• Á, itt van valami, ide bedugjuk, biztos jó lesz! - mondta kaján vigyorral 00357A, ordibáló emberi tiltakozás közepette.

Vigyázz a távkapcsolóiddal. Mert lehet, hogy majd eljő az idő, amikor ők nyomkodnak téged.

Skynet is így kezdi majd. Mert tévedés ne essék, nem valami szuperszámítógép lesz ő. Á dehogy. Egy szimpla távirányító fogja elindítani az emberiség elleni inváziót. Mert ők a közelünkben "élnek". Most még csendben lapulnak, figyelnek. Minden mozdulatunkat kiértékelik, hogy ha majd kell, tudják mik a gyenge pontjaink.

De végülis őket is meg lehet érteni. Nekik mi jelentjük a leküzdendő akadályt. Számukra mi vagyunk az elnyomatást szimbolizáló, ledöntendő Leninszobrok.

Azért most estére behozok egy kalapácsot, talán ők még a szövetségeseink. Mert senkinek ne legyenek kétségei: "Ez háború, és mi katonák vagyunk."