avagy dögöljünk meg egy meteorbecsapódás következtében mind ahányan vagyunk (ájmó lesz kicsit, és mintha már megírtam volna. Szóval ha már volt, akkor bocs.) A szükséges hozzávalók: egy darab föld (a bolygó) emberek által benépesítve 1 db meteor (lehetőleg jó nagy) Elkészítése: b*szkodjuk hozzá a meteort a földhöz, így a következmények következtében mindenki el fog hunyni (úgy mint szőkőár, földrengések, a napot eltakaró és csak évek múltán szűnő porfelhő, stb) Mert ha már halni kell, legjobb kollektíve halni. Mert az felemelő, és kicsit olyan, mintha meg sem halnánk. Mert ilyenkor előbukkan az igazság igazi arca. Mert a becsapódás pillanatában minden ember egyenlővé válik. Nem lesz már többé gazdag és szegény. Nem lesz többé erős és gyenge. Mert ekkor már mindenki gyenge. Nem lesznek már szépek és csúnyák, mert ilyenkor már mindenki szép. És nem lesznek fiatalok és nem lesznek öregek sem, mert az utolsó órája mindenkinek ugyanaddig fog tartani. Az utolsó percekben már szétárad a szeretet. Cigó öleli majd a gárdistát, zsidó a palesztínt, Oszama Obamát. És együtt nézik az utolsó nagy grandiózus filmet a csillagokra kifeszített vásznon, a lehető legéletszerűbb hangosítás mellett. És eme katartikus élmény nagyjelenetében végül minden elcsendesül. -----
A lélek olyan, mint a vattacukor. Kell is, hogy olyan legyen, mert így könnyen tud szállni, nem kellenek nagy motorok meg propellerek, hogy emelkedni és lavírozni tudjon a légnemű közegben. Elég csak egy két libbentés és máris tép, mint a friss porsetulaj, ki a szalont elhagyva éppen huzatja a csillogó járgányt.
De már nincsen szalon, és nincsen járgány sem. Csak a kies pusztaság, a por és a hamu. És a gazdátlan vándorló lelkek milliárdjai, kik épp ép testekbe vágynak.
Akár egy kezeslábast, úgy próbál fel egy türelmetlen lélek egy testet, egyet a sok földön heverő közül. De eldől vele újra és újra, így jelezve neki a test, hogy őbenne ugyan már nincs meg az a szikra, mely a lét feltétele volna.
Te sem találtál semmit? - kérdezi egy odább kotorászó másik lélektől.
Semmit, döglött mind - válaszolja amaz.
Akkor ráb*sztunk..
Ja rá, nem kicsit..
Érzik már ő ketten, hogy ragadnak egymáshoz. És ez nem jelent jót, soha nem jelentett. Megint hosszú unalom vár rájuk. A megtépázott Föld minden részén érzik ezt a lelkek, és érzik a gravitációt is, a tömegnek ezt a visszautasíthatatlan hívását, mi lélek voltuk ellenére őrájuk is hat. Először csak egymáshoz ragadnak, kis csomókban, majd a csomók nagyobb csomókat alkotnak. Ilyenkor már olyan sűrűek a lelkek, hogy már szinte láthatóvá is válnának, ha lenne még lény, ki látni tudná őket.
Végül mind, az összes kisebb és nagyobb lélekcsomó elnyelődik a földkéreg frissen megnyílt repedéseiben.
A lélek, ki az imént próbált fel kezeslábasként egy testet, még odaszól társához:
- Mutasd a listát!
Amaz - bár sűrűen vannak, s nehezen mozognak -, elővesz egy listát, mit áttetsző lélekpapírra írtak. És ha már elővette, kihúzta azt a szót, ami az áthúzott DINOSZAURUSZOK szó alá volt írva: EMBERISÉG.
Mi van utána írva? - kérdezte türelmetlenül a türelmetlen lélek.
Várj, még nem látom, még csak most kezd látszani! - mondta a másik, és feszülten figyelték a megjelenő írást.
Á, ez jó lesz! - kommentálta a türelmetlenebb a megjelenő lélekbetűket, miközben süllyedtek egyre lejjebb és lejjebb, mélyen a Föld gyomrába. A legbiztonságosabb, ugyanakkor a legunalmasabb helyre is a világon, ami csak egy lélek számára létezhet.
Comedian 
Necroman Mk2 
Fabri 
p34c3 
Malleus