A lélek olyan, mint a vattacukor. Kell is, hogy olyan legyen, mert így könnyen tud szállni, nem kellenek nagy motorok meg propellerek, hogy emelkedni és lavírozni tudjon a légnemű közegben. Elég csak egy két libbentés és máris tép, mint a friss porsetulaj, ki a szalont elhagyva éppen huzatja a csillogó járgányt.

De már nincsen szalon, és nincsen járgány sem. Csak a kies pusztaság, a por és a hamu. És a gazdátlan vándorló lelkek milliárdjai, kik épp ép testekbe vágynak.

Akár egy kezeslábast, úgy próbál fel egy türelmetlen lélek egy testet, egyet a sok földön heverő közül. De eldől vele újra és újra, így jelezve neki a test, hogy őbenne ugyan már nincs meg az a szikra, mely a lét feltétele volna.

• Te sem találtál semmit? - kérdezi egy odább kotorászó másik lélektől.

• Semmit, döglött mind - válaszolja amaz.

• Akkor ráb*sztunk..

• Ja rá, nem kicsit..

Érzik már ő ketten, hogy ragadnak egymáshoz. És ez nem jelent jót, soha nem jelentett. Megint hosszú unalom vár rájuk. A megtépázott Föld minden részén érzik ezt a lelkek, és érzik a gravitációt is, a tömegnek ezt a visszautasíthatatlan hívását, mi lélek voltuk ellenére őrájuk is hat. Először csak egymáshoz ragadnak, kis csomókban, majd a csomók nagyobb csomókat alkotnak. Ilyenkor már olyan sűrűek a lelkek, hogy már szinte láthatóvá is válnának, ha lenne még lény, ki látni tudná őket.

Végül mind, az összes kisebb és nagyobb lélekcsomó elnyelődik a földkéreg frissen megnyílt repedéseiben.

A lélek, ki az imént próbált fel kezeslábasként egy testet, még odaszól társához:

• Mutasd a listát!

Amaz - bár sűrűen vannak, s nehezen mozognak -, elővesz egy listát, mit áttetsző lélekpapírra írtak. És ha már elővette, kihúzta azt a szót, ami az áthúzott DINOSZAURUSZOK szó alá volt írva: EMBERISÉG.

• Mi van utána írva? - kérdezte türelmetlenül a türelmetlen lélek.

• Várj, még nem látom, még csak most kezd látszani! - mondta a másik, és feszülten figyelték a megjelenő írást.

• Á, ez jó lesz! - kommentálta a türelmetlenebb a megjelenő lélekbetűket, miközben süllyedtek egyre lejjebb és lejjebb, mélyen a Föld gyomrába. A legbiztonságosabb, ugyanakkor a legunalmasabb helyre is a világon, ami csak egy lélek számára létezhet.