Tengen Toppa Gurren Lagann

*A tudatosan előre felépített történeteknek van egy hatalmas előnye: nem kell az esetleges későbbi évadokra tartalékolni az egyre növekvő kihívásokat / izgalmakat (lásd bármelyik vándorlós-harcolós anime, ahol mindig van egy kissé erősebb, de ezt csak onnan tudjuk, hogy a hős izzad miközben győz). Jó példa erre a többek által valószínűleg ismert "Heroes" (nálunk Hősök), mely pontosan addig volt körömrágóan izgalmas, amíg a vége felé rá nem jöttek a készítők, hogy bizony fel kell áldozniuk a történetet a folytatás oltárán.

A 2007-ben futott (tudom lassú vagyok) Tengen Toppa Gurren Lagann anime pont amiatt olyan jó, hogy bevállalja: csak egy évad lesz. Ebből következően az első és a huszonhetedik rész között négyzetesen emelkedik a tét, szereplőink már a sorozat felénél totális háborút vívnak a Földért és ami ezután jön azt senki sem láthatja előre 16 rész után sem 8)

A történet valahol ott kezdődik, hogy egy fiktív jövőbeni Földön, az emberek évszázadok (vagy ezredek?) óta mélyen fekvő üregfalvakban kénytelenek élni, mert a felszín lakhatatlan és emellett nem elhanyagolható az a tény, hogy óriási szörnyrobotok tartanak mindenkit rettegésben aki felmerészkedik. Az egyik ilyen faluban lakik a csendes "ásó" Simon és a hangos vadóc Kamina, mindketten árvák. Egyik nap Simon talál egy mini mechát, mely pont kapóra jön amikor egy óriásrobot fenyegeti az élőhelyüket. Szerencsés győzelmük részese lesz egy khm "eladásokat segítő" testarányokkal rendelkező lány, Yoko is. Kamina ezek után megelégeli a nyomorúságos életet ezért Simonnal nekiindulnak a felszínnek, hogy megmentsék az emberiséget a szörnyektől.*

*A Gainax studió nem bízott semmit a véletlenre. A grafikai körítés parádés, kapunk rengeteg harcot (mármint rengeteg EPIKUS harcot), a főellenségek szinte egymást tapossák, hogy minden részben parádézhassanak, a csaták mérete pedig olyan szinten növekszik, hogy míg az első összecsapások ritkán haladják megy a 3-4 fős szintet, a vége felé pedig már milliók, sőt MILLIÁRDOK ölik egymást. Mivel a harci robotokat a pilóták úgynevezett "harci szelleme" táplálja ezért sohasem kell megmagyarázni ki, miért és hogyan lett sokkal erősebb. A főszereplő mechájának pedig megvan az a a kellemes képessége, hogy bármelyik másik géppel össze tud olvadni és így óriásrobotokat képezni.

A harcokon kívül természetesen jár az egyszeri nézőnek a fanservice is, ez leginkább a sorozat elejére jellemző (napi kérdés: két harc között, hogyan kerül a sivatagba egy teljesen felszerelt japán fürdőház?... nyuszilányokkal), bár Yoko minden mozdulata (tessék figyelni a fizikai hatásokat) folyamatosan ebbe a kategóriába esik.

Bár maga a sorozat lényegében folyamatosan az epikus és a komikus stílusban mozog, azonban ahogy haladunk az elkerülhetetlen végkifejlett felé egyre inkább drámai lesz (feszültséget oldandó funserviceszel) és mint az elején említettem ez egy tudatosan épített történet, így nem tudhatjuk melyik főszereplő mikor hullik majd el 8(*

A Gurren Lagann mindenképpen ajánlott azoknak, akik szeretik a harcolós, mechás animéket, vagy azoknak akik azért nem mertek belekezdeni egy ilyenbe mert soha nem tudnák végignézni az 1000 részt. Emellett az egyszeri animenéző is jót szórakozhat rajta hiszen semmilyen előismeret nem szükséges hozzá és azt teszi, amihez a japánok elég jól értenek: szórakoztat.