Darksiders - megkésve bár, de törve nem.

A Darksiders hosszú évek óta talán a legnagyobb kaland amivel szembenéztem. Sose gondoltam volna, hogy ennyire zseniális lesz ez a játék. Bár a demo már eleve lenyűgözött mindennel, amit mutatott, leginkább mégis azzal férkőzött be a szívembe, hogy nem egy agyatlan hentes játékkal kellett szembenéznem. A demo már maga közel másfél órába került, hogy végigvigyem! És ez... elmond valamit nekem már helyből. A legtöbb játék demo-ja legjobb esetben 10 percig tart, de ez... és már a demo-ban képes voltam elakadni bizonyos helyeken. Néha olyan megoldásokra kötelez a játék, melyekre az egyszerű játékos álmaiban sem gondolna, és ezzel én is így voltam, mert hozzá voltam szokva a manapság oly divatos "szádba rágom a megoldást és legyen sikerélményed" effektust. Mikor belekezdtem ebbe a kalandba... már tudtam, hogy valami iszonyatos komolyságot fogok átélni. Így is lett.

Nem fogok hosszan áradozni róla (valami azt súgja mégsem lesz túl rövid az írásom), elég elmondanom annyit, hogy rég volt egy játék, mely első végigjátszása közel 15 órámba került volna, úgy, hogy még a titkokat se találtam meg. Márpedig feltett szándékom a világvége utáni romhalmazt átkutatni mindenért ami csak felfedezhető. Hihetetlen mennyi minden van a játékban, és mennyire jól megkomponálták a játékot, még a titkok is úgy vannak elhelyezve, hogy sokszor csak a fejem fogtam, hogy XY dolog hol volt. De imádom. Mert sokszor tényleg picit gondolkodni kell. A jéték végkifejlete még hátravan, de addig nem fogok megküzdeni a Destroyer-el, míg megnem szerzek minden Life Stone-t, Wrath Shard-t és a maradék három Fallen Legion Artifact-emet is. Sajna a Chaoseater-t csak Apocaliptyc fokozaton fogom tudni felfejleszteni, mert már megszereztem az Armageddon Blade-t, de annyi baj legyen, így legalább lesz munka későbbre is... Szóval a Darksiders minden forintot megért amit rááldoztam. És ilyen remekművek láttán picit sóhajtok, és annyit mondok: "Bár több ilyen játékot készítenének manapság."