Naruto Ultimate Ninja Storm 2 - Teszt

Uzumaki Naruto a CyberConnect2 jóvoltából visszatért, hogy ismét meghódítsa a konzoljátékok világát. Az egész világon méltán híres anime és manga sorozat az eddigi legnagyobb dobására készül a HD Narutok történetében. A kérdés tehát, hogy sikerrel jár vagy csak egy újabb rajongói portyázó lesz belőle?

Pár évvel ezelőtt került föl a radaromra a sorozat. Ekkor még csak magyar nyelven követtem az eseményeket, de megtetszett annak ellenére, hogy nem vagyok egy kifejezett anime rajongó. A kis ninják személyes szenvedését és csapatuk iránti hűségét előtérbe helyező első 50 rész mégis oly nagyon kerek volt, hogy rögtön megfogott. Persze utánajártam és találtam játékokat is. Ezek még az előző generáció oszlopos tagjai voltak. 2D-s harcok, RPG mód és eszméletlen tartalom. Senki nem gondolta volna akkor még, hogy a sorozat a videó játékok között is sikeressé válhat. Pedig megtörtént. A Namco-s Cyberconnectnek az Ultimate Ninja Storm 2 szám szerint a tízedik szülése, így mint több gyerekes család már tapasztaltan vetették be magukat az új csemete nevelésébe. Persze ilyenkor az elvárások az egekbe szöknek, hiszen olyat kell alkotni, ami a laikusokat és a rajongókat egyaránt képes összecsődíteni egy kis csetepatéra.

Történet a Naruto Shippuden sorozat első 168 részét öleli fel kisebb kihagyásokkal, rövidítésekkel valamint apróbb módosításokkal. A címadó szereplő és társai itt már tinédzser koraik határát súrolják, ami a japán rajzfilmeknél körülbelül azt jelenti, hogy szinte felnőttek. A történetet azok, akik már olvasták a mangát és/vagy látták az animét nem biztos, hogy kellőképpen élvezni fogják. Kissé vontatott konverzációkon keresztül ismerkedhetünk meg az éppen aktuális eseményekkel. Sajnos az átvezető mozik hiánya egy igen lagymatag beszélgetéssorozattal lett kompenzálva, ami kissé savanyú lehet olykor még a laikusoknak is. A sztori próbál, annyira hű lenni az eredetihez amennyire csak lehet, de a kritikus szemmel tekintő rajongók azért találhatnak benne kisebb lyukakat. Összességében kisebb hibákkal ugyan, de egy kerek egyveleget kapunk történet címén.

A grafika a már szinte megszokott módon cel-shaded technológiával készült. Szép, részletes már amennyire a rajzfilm karaktereket „realisztikusnak” lehet nevezni. Ami mindenképpen szembetűnik, hogy hihetetlenül látványos effektekkel dolgozik az anyag. Nem kérdéses, hogy ezen a téren nem is találkozhatunk szembetűnő hibákkal. Képfrissítés folyamatos, nem találkozunk akadással, sőt még a v-szinkronizációs problémák sem köszönnek be. Talán annyi, hogy Xbox 360-on picit recésebb a kép mint ps3-on, ami valahol elfogadható hiszen a fő fejlesztési platform a jó öreg blu-ray technológiával megáldott fekete doboz volt. A pályákból megfelelő mennyiséget biztosított számunkra csapat. Változatosak, mindegyik egyedi zenével van megáldva tehát területi repertoár bőséges. Igaz sokszor ugyanazt a pályát kapjuk más napszaki köntösben, de szinte olyan mintha egy másik helyszín lenne. Nem érezhető az ismétlődés különösképpen. Az audió rendben van, már ami a japán oldalt illeti. Lehetőségünk van angolul és natív nyelven hallgatni a mondanivalót. Bár a szájak mozgása egyiknél sincs teljesen rendben, az ázsiai kollégák sokkal hitelesebben adják elő képességek nevének ordítását.

A játékmenet két elemből áll. A harcból és egy enyhe RPG lehelettel megáldott mászkálós módból. Az utóbbival valószínű nem mindenki fog kibékülni, mert olykor tényleg sok tud lenni az egyik pontból a másikba, hogy verekedjünk egyet, de aki szereti a sorozatot azok számára ez nem jelent majd problémát. Itt küldetéseket kell teljesíteni, rendszerint valami roppant egyértelmű dolgot megtalálni valaki számára illetve elmenni egy csata helyszínére ahol a játék átvált a küzdelem verzióra. A főbb ellenfelek esetében hosszabb, látványos Quick Time event gazdag élmény vár ránk. Nagyon élvezetesek és iszonyatosan pörgősek ezek a csaták, tán még egy picit epikusnak is lehetne mondani némelyiket. Tény viszont, hogy nem nehezek, amint rájövünk mit kell csinálni pár perc alatt le is zavarhatjuk ezeket. Talán a legfontosabb eleme a játéknak a karakterek közötti áldáz küzdelmek gazdagon variálható sorozata. Nem kevesebb, mint 40 különböző szereplő teszi tiszteletét az Ultimate Ninja Storm 2-ben. Két harc típus lehetséges. 1 az 1 ellen illetve a csapat küzdelem. Az előbbit tán nem is érdemes sokat taglalni, mert egyértelmű. Két karakter tépi egymást a képességeikkel a győzelemért. A Team Battle azonban már teljesen más. Itt két fő karakter mellett vannak segítőink. Őket egy gombnyomásra előhívhatjuk, hogy megvédjenek minket vagy éppen az ellenfelet támadják. Miután elvégezték a dolgukat kell, egy kis idő mire kipihenik magukat és újra segítő kezet nyújtanak majd. Ha sokat használjuk őket, akkor elkezdünk pirosan villogni és automatikusan jönnek segíteni. Ezzel a lehetőséggel hihetetlen sok variáció nyílik meg a játékosok számára.

Persze a Support rendszer mellett mindenki rendelkezik kombinációs és jutsu támadásokkal (ezeket egyszerűbben varázslatnak lehetne nevezni). Közel harcolni nagyon egyszerű, egy gomb szolgál arra, hogy bevessünk mindent, amit a ninja iskolában valaha tanultunk. A különböző mozdulatokat, pedig a bal irányítókarral adhatjuk be. Minden kombó sorozat végén (amennyiben sikeresen bevisszük az összes ütést) van egy különleges támadás. Ekkora a kamera nézetet vált és megmutatja nekünk milyen remekül is végeztük kötelességünket. A jutsukat megfelelő energia fejében tudjuk hasznosítani. Ha sok van, akkor elengedhetünk egy igen látvány gazdag Ultimate verziót, ami az ellenfél életerő csíkjára erős negatív hatással lesz. A védekezés úgy tűnik, hogy nem is fontos, de valahol mégis lényeges eleme a csatáknak. Ezzel ugyanis a dobáson kívül mindent hárítani tudunk. Nem kerül energiába, viszont minden karakternek van egy limite. Egy bizonyos idő után áttörik a védelmet és egy szédüléssel megáldott békés állapotban kerülünk a mozgás szabadsága nélkül. A különböző ninja eszközök pedig taktikai segítséget nyújthatnak, amennyiben nincs energiánk erősebbek támadni. A d-pad segítségével dobálhatunk különféle késeket, robbanó készítményeket vagy mérgező tulajdonsággal megáldott papírdarabot, ám nem csak támadni tudunk velük, hanem saját támadóerőnket vagy éppen védelmünket is növelhetjük egy kis időre. A tőrök és egyéb felszerelések nem sebzésközpontúak, inkább csak az ellenfél támadásának megakasztására szolgálnak, tehát az effektes robbanásoktól senki nem várjon sokat.

A harci tudásunkat két játékmódban is kamatoztathatjuk. A Free Battle-ben ahol a gép vagy lokális barátunk lesz az oppozíció, illetve online módban. Az utóbbi kicsit érdekes. A netkód és keresési rendszer nem egészen felel meg a multiplayer játékok világában megszokott remeknek. Lassú keresés és még lomhább frissítés jelzi. Belépési szándékkal rányomunk egy szobára könnyen lehet, hogy az már régóta nincsen ott. Nincs szinkronban a kettő. Ennek ellenére a harcok lehetnek laggmentesek amennyiben jó kapcsolatú virtuális teremre nyomunk rá. Ezt láthatjuk a játékos neve fölött.

Összességében a Naruto egy jó játék kisebb hibákkal. A rajongók számára egy kellemes élmény lesz az ismert karakterekkel újraélni a gigászi csatákat, a laikusok pedig kapnak egy látványos verekedős játékot. Semmiképpen sem érdemes elsuhanni mellette, mert amennyiben megragadja az embert a játékidő 20 órára is nőhet, de talán még többre is. Tőlem kap egy jó indulatú 8.5-öt és elhihetitek, megérdemli.