A level 33-as ember

A level 33-as ember elgondolkodik: vajon létezik e a lopáshoz való jog? Vajon irritáló e, hogy a kereset nélküli, szülői pénzen élő gyermekek állnak ki leginkább a legálszoftver mellet? És vajon jogos e a lótolvajok hörgedelme, miszerint a mai játékok legtöbbje sz*r? Jogos e a kérésük, miszerint "tenyésszetek jobb lovakat parasztok, mert ezeket ellopni sem érdemes!"

A lopáshoz való jog nagy valószínűséggel alapvető emberi jog. A level 33-as ember is gyakorolja, pl filmeknél. És előszeretettel sz*rozza le őket, mondván: "..csináljatok jobb filmeket parasztok, mert ezeket ellopni sem érdemes!"

És még tolvajnak sem érzi magát a level 33-as ember. Mivel a megfoghatatlant lopja. Talán csak víztolvajnak, mikor a nem neki fenntartott ásványvizes üvegbe kortyol bele.

A level 33-as ember lassan elfelejt olvasni. Hülyül. Bár fél ettől, de mégsem olvas. Pedig kéne. Elővesz hát egy pár Katartika magazint, amikben azok a fasza szájensz fiksön történetek voltak (igazán küldhetnél már valami fasza sci-fi regényt, ha már annyiszor ígérted). De a katarzis elmarad. Megint.

A level 33-as ember végleg felnőtt. A fején már rég, az auráján viszont csak mostanában nőtt be végérvényesen a lágy rész. Visszafordíthatatlanul.

A level 33-as ember dörömbölésre ébred az éjszaka közepén. Ki a rosseb lehet ez ilyenkor?!

De a dörömbölés belülről jön. Őbelőle, a testéből. Bizonyára klausztrofóbiás lett a lelke, és ki akar törni.

Ne dörömbölj bakker, mindjárt felébrednek a szomszédok!

De a klausztrofóbiás lélek csak nem tágít. Már a szemgolyókat üti.

Mit csinálsz te idióta? Mindjárt betöröd az üveget, b*zmeg...!

A level 33-as ember bepókhálósodott, üveges szemmel fekszik vissza. Talán az álom elnyomja a belső zajokat. Talán csak álmodta az egészet.

Mégiscsak kéne valami rés arra az aurára. Valami szelep, vagy mi, hogy ha néha túlcsordul a lélek, le lehessen ereszteni belőle.