Greg és Májk nyugodtan várakozott az étterem egyik ablak melletti asztalánál. Várták, hogy a pincérnő kihozza amit rendeltek. Mindketten a kedvencüket kérték: Albert kekszes kenyeret. Nagyon szép volt ez a reggel. Ugyanolyan szép, mint mostanában minden reggel. Gyanúsan szép napok követték egymást. Ideje már, hogy valami történjen. Csak az Albert kekszes kenyeret el ne rontsák. Greg felemelt egy banánt az előtte lévő gyümölcsös tálról. Szép kanyarbanán volt, pontos ívben meghajlítva. Greg rátette a gyümölcsöt a kör alakú tálca szélére. Pont illett rá. A két ív tökéletesen egyezett, a banán együtt hajlott a tálca peremével. Greg elbambult. Száját szavak feszítették széjjel, s mondatokká összeállva, láthatatlan kolbászként hagyták el azt: - Nézd, hogy tűri. Pedig biztosan vágja a tálca éles pereme. De meg se mozdul. Fakírbanán. Májk már épp szólt volna, de az érkező pincérnő félbeszakította a meg sem kezdett monológját: - Már itt is vagyok, parancsoljanak! - mondta, s letette a két szelet margarinnal megkent kenyeret, melyeken szalámi helyett Albert keksz karikák voltak. - Jó étvágyat! - szólt a pincérnő, s odébbállt. - Köszönjük! Májk éppen harapott volna bele az ételébe, mikor furcsa zajra lett figyelmes. - Nézd! - mondta Májk a társának, s az üvegen keresztül az utca túloldalán lévő bank épületére mutatott.
Három rendőrautó és egy csapatszállító rohamkocsi fékezett le a bank bejárata előtt. A rendőrök kiugráltak autóikból, s fegyvereiket a bejáratra szegezték. A szemben lévő épület tetejét mesterlövészek vették birtokukba, infavörös célzók piros pettyeinek sokasága szaladgált a bank bejárati ajtaján és az azt megelőző lépcsősoron.
Majd hirtelen csend lett.
Nyílt az ajtó. Felemelt kézzel egy fiatalember jött elő. A bankrabló.
DOBJA EL A FEGYVERT ÉS TÉRDELJEN LE!
Micsoda? Mit dobjak el? - nézett a rendőrökre majd üres kezeire a kétségbeesett és megriadt rabló.
DOBJA EL AMI A KEZÉBEN VAN, KÜLÖNBEN TÜZET NYITUNK!
De hát nincs semmi a kezemben! - gondolta a rabló, majd ki is mondta: - Nincs semmi a kezemben!!
Jobban teszi, ha eldobja - mondta Májk, a szintén az étteremablak üvegére tapadó Gregnek.
Mit dobjon el, hisz nincs is nála semmi.
Szerintem meg van. Különben nem mondanák neki.
Hát pedig én semmit nem látok a kezében - válaszolta Greg határozottan.
Milyen fegyver lehet nála? - kérdezte odaát az akciót irányító parancsnok.
Valamilyen lőfegyver, de nem látom jól - mondta az egyik mesterlövész a rádión keresztül.
Te sem tudod, hogy milyen fegyver az? - fordult a helyetteséhez, de az csak a fejét rázta.
Egy baldahinvető - szólalt meg odébb az egyik éles szemű beosztottja.
A paracsnok felemelte a hangosbeszélőt:
DOBJA EL AZT A BALDAHINVETŐT! MOST! EZ AZ UTOLSÓ FIGYELMEZTETÉS!
Mi a f*szomat dobjak el?? Mi a francot dobjak el..?? És mi a rosseb az a baldahinvető??!! - kérdezte zavarodottan, reszkető hangon a rabló - Nincsen nálam semmi!! - kiáltotta - Nézzék!! - s, hogy bizonyítsa igazát, üres kezeit a rendőrök felé nyújtotta..
Ránk emeli a fegyvert! Tüzelni készül! - kiáltották a rendőrök. - Szedjék le! MOST!
Greg épp csak lassított, mikor elhaladt a kordon mellett.
Nem értem, miért lőtték le. Hisz nem volt nála semmi - mondta.
Azért senkit nem lőnek le. Senkit nem lőnek le csak úgy.
Pedig én láttam. Biztos, hogy semmi sem volt nála.
Már megbocsáss, de hogyan lehet biztosan látni a semmit?
... - Greg mondani akart valamit, de elbizonytalanodott.
Előttük az úton pirosra váltott a fénysorompó. Greg leállította a járművet.
Percekig várakoztak, de semmi. A piros fény tovább villogott, viszont vonat sehol.
Greg megunta a várakozást. Alaposan körülnézett, majd előremenetbe kapcsolt és a fénysorompót átszakítva elindult.
Májk az utasülésen aggódva nézett hátra. Talán nem vették észre a rendőrök.
Comedian 
Necroman Mk2 
Fabri 
p34c3 
Malleus