Az üzletek előtt krisnások próbálják a helyes útra visszatéríteni a megtévedt és megbokrosodott fogyasztókat: "Emberek! Térjetek észhez! Minek ez az eszeveszett fogyasztás? Az ünnep nem erről szól! Az élet nem erről szól! Nem a fogyasztás a lényeg! Csak porhüvely vagyunk eme világon! A túlvilági lét a fontos! Az örökkévaló boldogság, odaát!"

• Akkor d*gölj meg, krisnás!

• Hogyan.. drága testvérem..?

• Azt mondtam, d*gölj meg!

• ... te d*gölj meg..

• NEM, TE D*GÖLJ MEG!

• NEM, TE DÖGÖLJ MEG!!

De hagyjuk most magára a krisnást és a térítettjét, had beszélgessenek. Inkább menjünk be a bevásárlóközpontba, s nézzünk körül odabenn.

Elhaladunk a zsúfolásig töltött polcok mellett, miknek esélyük sincsen a kiürülésre, esélyük sincsen arra, hogy egy kis időre tehermentessé váljanak. Mert abban a pillanatban ott terem egy árufeltöltő, ki gondoskodik róla, hogy újonnan feltöltse őket. Modern és hallgatag Atlaszok ők, egy egész fogyasztói világ nyugszik vállaikon.

Elhaladunk az újdonságok polcai mellett, a kirakott, celofántól csillogó dévédédobozok előtt, rajtuk a "Huszonöt" felirat. Valószínűleg a méltán híres "24" című sorozatok folytatása.

Odébb a konyhai eszközök sorában két különc fiatal beszélget a lábasok előtt. Látszik rajtuk, hogy a fogyasztói társadalom ellenségei. Valószínűleg a hipermarketbe is csak azért tértek be, hogy bomlasszák a rendszert:

• Látod ezeket a fazekakat, bzmeg? Már a fazekakra is átragadt ez a dolog. Megáll az eszem. Pont olyan, mint a világunk. Már nem számítanak a belső értékek. Nézd meg ezt a lábast, tessék: Kivül csiricsáré máz, belül üresség. Már a lábasok is, bzmeg! Az eszem megáll. A k*rva anyját a sok hülyének, aki csak a külsőségekre gerjed.

A bevásrárlóközpont közepén hatalmas, piramis alakú polcrendszer, tele áruval, fölötte a "SEMMIRE SEM HASZNÁLHATÓ FÖLÖSLEGES SZ*ROK" felirat díszeleg. Rengetegen állják körbe, mintha egy örök színpad lenne, rajta a sohasem csökkenő népszerűségű sztárral. De nincsen sztár, csak gyárak által előállított tárgyak vannak, amikből mindenki részesedni szeretne.

És a tömeg egyre nő. Lassan elviselhetetlenné válik. Vásárló zaklat eladót fölösleges kérdéseivel, takarítószemélyzet lapít ki vásárlót elektromos felmosóautójával. Mindenkinek elege van mindenkiből.

A helyzetet feloldandó riadólánc megy körbe a cég alkalmazottai között. Még 30 másodperc, mindenki készüljön fel.

Még 5 másodperc, mindenki kapasztodjon meg valamiben.

Öt másodperc múlva lezárják a bejáratot. De a vásárlóknak felocsúdni sincs idejük, mert ugyanebben a pillanatban az áruház padlói a bevásárlórérben megnyílnak, mint megannyi csapóajtó. Csak a polcok, a zsúfolásig megrakott polcok, eme világ pillérei, csak ők maradnak állva. A vásárlók kivétel nélkül mind aláhullanak, sikolyaikat csak valami furcsa, odalenn a mélyben mozgó különös alkatrészek zaja nyomja el kissé.

Másnap új szórólapok szóródnak szét. Címlapom hirdetik az aznapi slágerterméket: "Minőségi párizsi! Féláron!"

Na, meg megvettem ezt a Gran Turismo 5-öt is..

És, milyen?

Hát, hallod, nem egy nagy szám. Kinyitom a tokot, odatartom neki, de semmi. Pedig ennyi fejlesztési idő meg ennyi csúszás után azt hiszem, annyi minimálisan elvárható, hogy legalább lesz*pjon a program. De semmi. Hát ennyit a granturizmóról. 1 pont.