FPS-ek világa...Part 2 - Dávid vagy Góliát?

Ezen héten úgy éreztem eljött az idő, hogy folytassam az FPS blogot a második epizóddal.

Mint tudjuk, a nagy nevek évről évre pótolják önmagukat, kialakítva ezzel egy futószalaggyártást. Ténylegesen ám, nem produkálnak újat, hanem az előző év sikerére építkeznek, így az alapokat már le sem kell rakni. Persze valami kis új dolog (fegyver, helyszín) mindig rejlik bennük, de a tényleges innováció elmarad. Lássuk be a CoD sorozat tagjai remek játékok, de egyik rész sem ad annyit az előzőhöz, hogy tényleges unikumként tekinthessünk. Akik látják, még ők is megveszik évről évre az újabbat, miért? Mert tudják, hogy mit kapnak. Azonban vannak bőven olyan kis csapatok melyek időről időre megpróbálkoznak némi kis színt vinni a műfajba, de ez szinte lehetetlen. Egy játék sem akármennyire is jó, egy sem veheti fel a versenyt egy frenchise-al. Ez az égvilágon sohasem fog megtörténni. Ezek a budget kategóriába tartozó termékek sajnos pénz hiányában fejlesztési nehézségekbe ütköznek, ezért nem versenyképesek cső egyszerű pályákat a legújabb haditechnikával fűszerező nagytestvérekkel. Persze nem minden esetben igaz, hiszen lehet tényleg szart csinálni, de amíg középkategóriás játékok nem kapnak semmi nevet addig itt a nagyok és színtelenek fognak uralkodni.

Az első epizód óta lehetőségem volt kipróbálni az két legfrissebb nagy császárt és éppen ezért is váratott magára ez a blog. Kis és gyengének titulált játékosok, eme írásban most mégis kapnak egy esélyt a visszavágásra.

Rainbow Six Vegas 1-2

A minőségi kategóriába tartozó, bár mérsékelt sikereknek örvendő kommandós játék, mai napig egyedülálló a piacon. Nem sikerül senkinek ezt a remek koncepciót lekoppintania, de hát miért is tennék, a háborús lövöldözés odaveri a taktikai kissé gondolkozós hadviselést. Nem, de? Hát meg mondom őszintén közel sem. A Tom Clancy Szivárvány Hatos ügyosztálya az egyik legkellemesebb különlegesség, ami az FPS piacon kinn lehet. A maga korában remek grafika, részletes pálya dizájn és eszméletlen realisztikus kommandózás jellemezte. Nem volt annyira egyszerű egyik fokozaton sem, hogy ne lett volna kihívás. Nem az egyszerűségre ment, hanem a profizmusra. Szavatossága kiváló volt, hiszen az egyszemélyes játékmódok mind a két résznél megfelelő szórakozást nyújtottak az embernek ahhoz, hogy megkezdjen egy második nekifutást is. Emellett ott volt a multi és a terrorista vadászat, mind a kettőt nagyon élveztem, bár a multit igazán a második epizódnál játszottam tisztességes ideig. A terrorist hunt mesteri kooperatív játék volt, komolyan mondom a horda típusú módok közül a legváltozatosabb. Talán a legjobb az FPS-ek hasonló módjai közül, igen jobb, mint a CoD Specs Ops-a, sokkal jobb. A játékos nem csak multiban, hanem bármelyik játékmódban személyre szabhatta a felszerelését. Hihetetlen szabadság jellemezte ezen a téren. Minden egyes saroknál észnél kellett lenni és nem csak előre menetelni, mint egy gép. Remek játék.

Section 8

A Section 8-hez mindent vágtak már, Halo klón minden klón. A kérdésem egyszerű lenne. Miért is? Mert űrben játszódik és a szerencsétleneken páncél van? Nem hinném. Persze vannak, elemek melyek sejtetik Master Chief hatását az univerzumra, de semmiképpen nem nevezném másolatnak. Sajnálatomra igen gyenge single kampánnyal rendelkezik, amit egy eszméletlenül hatásos multiplayerrel azért el is feledtettek az emberrel. Olyan mértékben kikompenzálták az egyszemélyes játékmódbeli hibákat, hogy inkább örömteli, hogy olyan rövid és felszínes volt. Látszik rajta, hogy kötelező elemként vesz részt az egyszemélyes játékmód. A spawn rendszer már szimpatikus volt. Több száz kilométeres sebességgel zuhanni a föld felé, egyedi és remek érzés. A sprint funkció ahol a kamera átment TPS-be és felvette, ahogy a katonánk fut szintén remek látvány elem volt. A saját class kreálás új értelmet adott a taktikának. Annyi féle lehetőség volt, hogy ki milyen típusú harcmodort szeretne, hogy órákat el lehet bíbelődni a beállításokkal. A fegyverek átlagosak voltak, de a rövid autolock rendszernek köszönhetően remekké váltak. Egyedi tulajdonságuk, tűzerejük, pontosságuk olyan szinten eltért, hogy elmondani nem lehet. A Section 8 minden csak nem szar játék. Persze mivel nem milliós stúdió alkotta és a reklám elmaradt, meg a nagyérdemű csak Halokat és Codokat lát így szépen el kellett vetnie a sikerbe ölt reményeit.

Sniper : GHost Warrior

Egy remek koncepció, legkevésbé sem ideális megvalósítása a Sniper Ghost Warrior. Egy szegény stúdió fogott egy remek ötletet és szétbarmolta olyan oda nem illő elemeknek hála melyek tönkretették a mesterlövészet minden szépségét. A grafika átlagos nem volt annyira csúnya, hogy azért letegyem, de nem is volt egy látvány bajnok. A fegyver és pályadizájnok kiválóak, már ami az ötleteket illeti, mert a megvalósításban sajnos rendelkeztek hibákkal. Egy biztos hangulata az volt neki. Remek volt a célzás is elég komplex, hogy egyedi hívjuk és elég szánalmas, hogy kinevessük. Példa: Lefekszünk a fűbe, szétlőjjük egy ellenfél fejét és az égvilágon mindenki tudja, hogy mi hol vagyunk. Ezzel lerombolták a vadászat minden örömét. Lopakodás egy forintot nem ért, mert akkor is észrevettek minket, amikor 7 méterre beástuk magunkat a földbe (ne értsd szó szerint). Egyszerűen sírtam, amikor beraktam. Előtte meg vártam, mint kismama a gyest. Itt a pénzhiány és az elcseszett unkreatív munkaerő rombolta le a játékot. Pedig egy roppant egyedi anyag az biztos.

Frontlines - Fuel of War

A Frontlines a KAOS stúdió által generált remekmű. Persze a kritikai siker elmaradt, de számomra a mai napig az egyik legváltozatosabb és legegyedibb jövőben játszódó háborús játék. Miért? Eszméletlen mennyi lehetőség volt benne. Sajnos mire megszereztem a multis szervereken tartózkodók száma igen alacsony lett, de a multi demo alatt volt szerencsém belevetni magamat. A segítségül hívható modern eszközök egyszerűen állati jók voltak, olyan taktikai lehetőségeket biztosítottak a játékosnak melyeket az óta nem sikerült senkinek reprodukálni. Érdekes, hogy szinten nem lett annyira sikeres, hogy tovább vigyék a koncepciót. Ezt sajnálattal hallom, mert nem hiszem, hogy lesz még egy ennyire látványteli, egyedi háborús anyag.

James Bond - Quantum of Solance

Ha azt mondom Treyarch, ti mondjátok CoD, de én arra azt mondom nem. Miért merem ezt a szentségtörést végrehajtani? Mert a Treyarch felelős a Quantum Csendje videó játék elkészítéséért is. Tetszik látni azért nem félnek ők néha mást is csinálni. A 007-es játékok közül talán ez áll a legközelebb a szívemhez. Hihetetlenül élménydús singleplayerrel ruházták fel a készítők, mely nem csak a Kvantumos epiződot, de a Casino Royale érdemi jeleneteit is magában foglalja. Rövid, picit csúnyácska, de mégis látványos. Az utóbbit nem kidolgozottságra értem, hanem az akcióra. Mindig történik valami, sosem unatkozunk és ritkán kell kétszer ugyanazt csinálnunk. Remekül alkalmazták a fedezék rendszert is, ha Bond bevonul valami mögé menedéket keresve a golyózápor elől akkor, a kamera átváltott TPS nézetbe. Én ezt élveztem, persze ettől még nem lesz egyik év játéka sem, de valahogy megvolt a sajátos atmoszférája a cuccnak. Nem gondolom, hogy a kritikai sikert megérdemelte volna, egyetértek a tesztekkel. Annak viszont örültem, hogy játékos fronton azért elég jól teljesített. Szerintem a sajátos hangulatvilága mindenképpen megér egy végigjátszást (vagy kettőt), jó játék.

És elérkeztünk a mai bejegyzés fénypontjához…Vagy mégsem? Jöjjenek tehát a „nagyágyúk”

Call of Duty - Black Ops

A Black Ops mint tudjuk a Treyarch nevéhez kapcsolódik. Azt mondják róla, hogy a legjobb CoD. Tény, hogy sikerült egy épkézláb történetet összehozni, de ezen felül semmilyen olyan hatalmas újdonságot nem látok a Modern Warfare epizódokhoz képest. Talán, hogy hosszabb a single kampány és szarabbak a fegyverek, no meg nehezebb az alapjáték. Látvány tekintetében biztos van fejlődés én most nem raktam az IW által kreált verziókat az összehasonlítás végett, így erről nem nyilatkozok. Egy viszont biztos, néha már untam a játékot. A multi jó, de csak arról szól hogyan öljük meg a másikat és vége. Ez az, amiben a Bad Companyk odaverik a CoDokat a hét bármelyik napján. Itt tökmindegy mit csinálsz, mi a játékmód a vége akkor is az, hogy lődd le a másikat. Nincs support rendszer és gyakorlatilag az objective központú játékmódokat rendeltetés szerűen a bennlévők 40%-a játsza. Mondom ezt úgy, hogy imádtam a látványos egy játékos módot és 10 órát még a multival is elvoltam. Megjegyzem, azt tervezem folytatni. Az MW2 multijával nem sokat foglalkoztam, de itt megfogott a személyre szabási rendszer, egyszerűen bejön. Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy nem kaptam újat az előző részekhez képest. Talán annyit, hogy el tudjam mondani az MW részek hangulatával jobban meg voltam elégedve. Lehet ezért engem megkövezni, de akkor sem tartom a világ legjobb FPS-nek. Talán csak technikailag. Nevetséges műholdas lézer irányítású rakéták 1968-ban vicc. Ott nálam elvesztette a játék a lényeges elemét, hogy ez nem MW, nem a fenét nem, csak másképpen. Mivl én boxon kezdtem el játszani igazán CoDokkal így ki merem jelenteni nyugodt szívvel, a legjobb a sorozatban a Call Of Duty 4 : Modern Warfare.

Medal Of Honor

Nos, egy jó háborús anyag remek hangulattal, némi újítással és eszméletlenül színtelen pályákkal. Tier 1 katonák világa nekem jobban bejön, mint a vietnámi fekete operálók hadititkait feltáró tákolmány. Miért? Nem tudom. A MoH technikailag nem igazán hozzá a CoD szintjét, de a fegyverek, a katonák és az egész atmoszféra tartalmaz valami olyat, amit úgy hívnék „feeling”. Bevallom féfiasan soha életemben nem voltam Tier 1-es operatív, de ez a játék nekem valahogy élethűen ábrázolja háborús zónákat. Mármint ha filmekből indulunk akkor biztos, ami pont annyi amennyit én háborúból láttam, látni szeretnék. Nem minden küldetés szól a full gyilkolásról, van néhol valami eltérés, egy kis lopakodás valami érdekesség. Vannak járművek is, igazából mondjuk nem sok (azért nem egy Battlefield), de remek darab. A célzás és az animáció kissé gagyi, de hát istenem nem lehet minden tökéletes. A hangulata nálam veri az eddigi hasonló témájú cuccokét. Tény, hogy nincs olyan látványos mint a CoD-ok, viszont játékélményben szerintem ráver a Black Ops-ra. Azonban a multiját nem tudom, hogy komolyan sikerre szánták-e. Az eszméletlen jó pályadizájnhoz társul egy kaotikus lövöldözés. Egyszerűen alig észrevehetőek az ellenfelek, a class rendszer szar, adott csapat fegyverzetével kell menned (Tier 1 nem használhat AK-t és a tálib nem indulhat m4-essel) ami oké tényleg így lenne, de ez erősen limitálja a szabadságot. Ezen a téren a kötelességre szólító versenytárs jócskán ráver a buzgós sikerhajhászra. Sajnos be kell látni míg hangulata az megvan, hagyni kéne a sorozatot. A CoD-al a piacon úgysem veszi fel semmi a versenyt még az sem ami jobb nála.

Part 3 Coming soon...