Viszont nemrég történt valami dolog, ami meghatott. Furcsa és meglepő dolog. Legalább annyira furcsa, és legalább annyira meglepő, mint az az ominózus, erőszakba torkolló akadálymentesítésért folyó tüntetés, mikor is a feldühödött kerekesszékesek nekirontottak a rendőrsorfalnak.

Szóval furcsa dolog történt. Éppen a GT5 vége felé játram, már a harminc körös versenyeket nyertem, amikor kaptam egy furcsa trófeát. Nem is tudom, miért kaptam már, de furcsa trofi volt. Szárnyai voltak annak a kupának, bizonyára valami tündértrofi lehetett. És akkor kiíródott a képernyőre a következő szöveg: "Én vagyok a trofi, mit az imént nyertél meg. És mivel tündértrofi vagyok, kívánhatsz, és én teljesítem!"

Hümm, ez a trofi beszél.

Mit is kívánhattam volna? Természetesen azt az ezer autót kivántam, ami a GT5-ben szerepel. De persze élőben, oda fel, a kertbe, ahol pár hónapja még kukoricaszárak állottak. Harminc méter széles a kert, akkor ha két métert számolok egy autónak, tizenöt el is fér egymás mellett. Hosszra meg számoljunk mondjuk 5 métert, az annyi mint.. 335 méter. Szükön, de elférnek.

Tehát ezt kívántam.

Jó, mondja a trofi, kivi teljesítve, menjek, nézzem meg, ott van e mind az ezer autó, nem hiányzik e valamelyik.

Jó. Megyek fel a kertbe. Viszek lámpát is, mert már este van. És tényleg, ott van mind az ezer autó. Csak saccolok, mert nagy a sötét, nem tudom hirtelen megszámolni. De fasza, örülök neki.

Most végre kipróbálok egy Ferrárit. Még soha nem ültem Ferráriban.

Keresem az olasz csodát, de nem lelem. Valahol középen lehetnek, mert eddig csak Nissan Skyline-nal találkoztam.

Hű, de passzosan vannak, alig férek el köztük. Aztán csak meglelem a Ferrárikat, de már nem érdekelnek.

Mert van Maserati is. Kicsit beütöm az ajtó szélét egy Lamborginibe, mikor beszállok - k*rva passzosan vannak tényleg, elég lett volna 500 autó is a GT5-be -, hogy brümmögjek egy kicsit a volánnál. A motort is bepöccentem. Hű de szép hangja van. Majd holnap meghajtom, világosban, úgy jobban látom a kátyúkat az úton. Miután a kilencszáz Skyline-al félreállok.

Elálmosodom. A lámpámmal együtt lassan hazatérek, majd holnap visszajövök hozzátok, kedves autóim.

Útközben elered az eső.

Mennydörgés. Mennydörgés? Télen? Hümm.. Csak jég ne legyen..

De lett jég. Éppenhogy csak hazaértem épen. Öklömnyi jegek kezdtek esni. Fasza. Jégeső télen?!

Vicc. És pont most. Ez nem lehet igaz.

A trofi még ott várt. Kérdezi, hogy akarok e kívánni még egyet?

Akarok. Vedd vissza mind az ezer autót.

Mind az ezret?

Igen, mind az ezret. Szépen akarom őket megőrizni az emlékeimben.

Pekkem volt, na. Van ilyen.

Másnap reggel - miközben a jeget lapátoltam -, rájuk gomdoltam.

Aztán eszembe jutott egy bölcs ember még bölcsebb mondása a gondolkodásról:

"Az agy olyan, mint a test többi része. Ha túl sokat gondolkozol, elhasználódik az agyad."