Hiánypótlás - Fight Night Champion kedvcsináló

Csak később tudtam meg, hogy a "bácsika" 53 éve bokszolt, ebből közel 18 évig versenyszerűen. Erre szokás azt mondani: Ilyen a boksz.

A Fight Night széria soha nem adta alább a becsületes iparosmunkánál. Az első rész volt az első igazi magát komolyan vevő bokszjáték, majd a második az előd által a műfajba cipelt realizmussal prezentált forradalom farvizén szépen ugrotta át a lécet. A harmadik menet aztán a nextgen kezdőcímek között továbbfejlesztett grafikával verte le az állunkat, ám a játékmenet terén nem sokat adott hozzá az addigi palettához. Az ezt követő Round 4 - bár a receptet élvezetes formában ültette át a gyakorlatba - szintén nem hozott sok újdonságot a sorozatba. Az EA Sports fejlesztői érezhették, hogy friss vért kell pumpálni a franchise-ba, így az ötödik rész alcíme kievickél a főáramból. Persze ez a legkevesebb, ha az újdonságokról van szó.

A Fight Night-okból számomra mindig az hiányzott, amiben ez a sport a legerősebb: a dráma. A sorozat fejlődésével a grafika egyre szebb, a mozgás egyre realisztikusabb, az irányítás egyre kiforrottabb lett, ám ezen szegmensek fejlődése nem hozta magával azt a hangulatbombát, ami már a másodosztályú meccseket is jellemzi. Jelen ismertető tárgya ezt a hiányt a sportjátékokban példa nélküli sztori-móddal kívánja pótolni. A történet középpontjában André Bishop bokszoló áll, akit egy erkölcstelen menedzser - akinek hősünk nem hajlandó „lefeküdni” - rövid úton kivon a forgalomból, és börtönbe juttat. Bár a sztori az összes ismert bokszfilm kliséiből épít fel egy bukás-felemelkedés-bosszú történetet, a nyúlás mégsem a zsibbadást küldi az agyunkba, inkább a viszketést a tenyerünkbe. Az élményt leginkább a személyes kedvencem, a Def Jam: Fight for NY sztori-módjához tudnám hasonlítani. Ha filmen látnánk ezt a közhelygyűjteményt, akkor talán csak a meccsek okos fényképezése menthetné meg a szórakozásunkat, de itt teljesen más a helyzet: a lényeg, maga a bunyó ezzel a körítéssel olyan hangsúlyt kapott, mely példa nélküli a sportjátékok között.

A fejlődés grafikai téren is szembetűnő. Bátran kijelenthetem, hogy a Fight Night Champion az egyik legszebb játék jelenleg a piacon. Az „effektparádé” talán nem a legjobb kifejezés, hiszen a fotorealizmus határait súroló megjelenítés nem tolja az arcunkba a csúcstechnikát, inkább magától értetődő természetességgel prezentálja a bokszmeccsek minden szenvedését és csillogását. Az ütéseknek itt tényleg ereje van. Egy-egy betaláltabb pofon nyomán az izmok megremegnek, a szemöldök felszakad, az izzadtság cseppekben repül le a fejről. Erről nem kapsz képet YouTube videók alapján, ezt a saját tévéden kell látnod mozgás közben. Bár a lassításoknál már látszik, hogy a pofon nincs teljes összhangban a testeken kifejtett hatásával, de ezt az apróságot a küzdelmek intenzitása úgy rejti el, mint a tapéta a fal apró repedéseit.

Az irányítás mindig is a széria erőssége volt és ez jelen résszel sincs másképp. Nagy örömömre visszahozták a sorozatba a gombos irányítást, de a Total Punch Control hívei is megkapják az analóg-karos irányítást. A kezelés nem igényel hosszú betanulást, a kezdők is hamar ráérezhetnek, így a sikerélmény sem várat sokáig magára. Nagy erénye ez a programnak, tekintve, hogy a profik is megtalálhatják a számításaikat, hiszen az egyszerűségben ezúttal valóban ott rejlik a komplexitás. A Legacy módban ez különösen szembetűnő. Virtuális bokszolónk stílusát ezúttal is milliónyi opcióval és csúszkával formálhatjuk tökéletesre, külsejét pedig akár egy kamera, vagy az EA online portáljára feltöltött kép segítségével saját képünkre is formálhatjuk.

A reklámszagú tőmondatokat (50 bokszoló teljes licensszel, valósághű mozgásokkal, részletes online menedzsment, stb.) inkább kihagynám. Legyen elég annyi, hogy a játék a számszerűsíthető tényezők terén is szépen fejlődött. Amit eddig minden résznél el lehetett mondani, az most is helytálló: „A Fight Night legújabb része az elérhető legjobb, legélvezetesebb boksz-szimulátor.” Ezúttal a kitétel kiegészül azzal, hogy a sztori-móddal a sorozat tett egy nagyvonalú lépést a kommersz felé, így a rajongók mellett a kezdők is tehetnek vele egy próbát. Persze egy játék sem alkalmas arra, hogy teljes mértékben visszaadja a küzdelem drámáját, úgy érzem, hogy a Fight Night Champion a szimulációt tekintve most olyan messzire ment, amennyire csak egy program elmerészkedhet.

Tyler