Eddig kimaradtak a CoD epizódok. Az első rész demójával játszottam nagyon régen, az okés volt. Később a Black Ops demót próbáltam, de pillanatok alatt jött az éjszakai feladat, ahol a földi csapatokat kell támogatni, ott sikerült is megútálnom. A World at War demóval is próbáltam egy kört, mert csere esélyes volt, de végül nem lett belőle semmi, a játék meg nem fogott meg nagyon. Pár napja viszont lehetőségem volt egy nagyon jutányos üzletre és megszereztem egy Cod4 példányt Classic kiadásban, gondoltam kap egy esélyt, hiszen sokaknak egy az epizód "A" Call of Duty. Nem csalódtam, kellett egy kis önfeledt lövöldözés, hogy kipihenhessem a napi fáradalmakat.
Kezdésnek nem akartam túlzásba esni, normál nehézségen kezdtem el. Az első pályák annyira nem fogtak meg, szórakoztatóak voltak, de a közel-kelet teljesen távol áll tőlem. Volt pár jó küldetés, de ezek a szakaszok nem maradtak meg annyira. Egy ponttól viszont egyszerűen nem tudtam letenni, ez pedig a Csernobili pálya. Durván jó volt a tipikus iparvárosban mászkálni, bejárni a fotókról már jól ismert helyeket (pl. az uszodát). A hangulat mindent vitt, az ominózus távcsöves fejlövés utáni rész pedig alaposan megdolgoztatott (mi lesz velem Veteran nehézségen...). Az atomrobbanás pedig annyira epikus volt, hogy a hideg kirázott. Jól átadta azt a hangulatot, amit természetesen soha nem szeretnék átélni.
Az ezt követő további orosz küldetések szépen lassan durvultak. A földalatti rakétabázison való végigrohanás szintén mély nyomokat hagyott játékos lelkemben, kicsit sok is volt, hogy mindig rohanni kell. Üldözni valakit, vagy időre menni már enyhén unalmas volt, hogy nem lehet nézelődni (öregszem, nekem ez is fontos). Oké, az adrenalin az egekben, de ezt meghagyom a tízenéveseknek. A befejezés viszont ismét csak ütött, az a bizonyos 3 lövés, amit a földön fekve megeresztettem a 3 utolsó ellenfél ellen, minden szenvedést megért. A megérkező segítség, akik próbálták újraéleszteni a társaimat, ismét csak kemény pillanatokkal ajándékoztak meg. Kicsit sajnáltam is az elhullott bajtársakat, akikkel végigküzdöttünk nem egy csatát, de a háború áldozatokat követel. Én is az lettem, hiszen a rengeteg vérontást az ember nem felejti el, de hív a kötelesség!
Összegezve: az 5-6 órás egyjátékos kampány mondhatni rövid. Tényleg az, de annyira intenzív, hogy nem zavaró. Ha az ember nekiesik az acsik levadászásának, akkor akár bőven 10+ óra lesz a végeredmény és akkor még mindig ott van a multiplayer, amit a mai napig sokan játszanak.
Köszönöm, hogy benéztél.
Necroman Mk2 
p34c3 
Bountyy 
axl 
liquid 
CHASE