Presztizsből, háziasított mumust!

Eredet:

Eredete, kialakulása az XVIII. századi Amerikai Egyesült Államokban keresendő. Mivel 1835- ben Angliában a parlament betiltotta a kutya-kutya elleni viadalokat. Amelyek korábban Anglia egyes részein, az egyszerű fizikai munkások körében természetes és nagy népszerűségnek örvendő szabadidő tevékenység volt és szerencsés esetben egyedülálló pénzösszeghez juttathatta az egyébként rendkívül szegény embereket. Ezért a szabadság és a korlátlan lehetőségek hazájában, (akkor még mindenhol szabad volt pénzfogadásos kutyaviadalokat szervezni), kezdett még inkább elterjedni a kutyaviadal. Néhány kutyatulajdonosnak kitűzött céljává vált, hogy erősebb és sikeresebb gladiátorokat "hozzanak létre". Ebben a folyamatban az importált ősi bulldogok, vagyis a ma amerikai bulldogként ismert kutyák voltak segítségükre. Ezen kívül az összes fellelhető és a célnak megfelelő kutyát - molosszoidokat, vérebeket, sőt elvétve vizslákat is - felhasználták.

Spárta szelleme:

A "jobb marad életben" elv tenyésztési gyakorlatban történő alkalmazása hamarosan elindított egyfajta homogenizációt. Kiderült ugyanis, hogy a legnagyobb fizikai erőt a legnagyobb kitartással és fürgeséggel egy bizonyos méretkategória testesíti meg, ez a nagyjából 18 inch-es (45.72cm) marmagasság a kb. 50-60 fontos (28-30kg) testsúllyal rendelkező egyedek voltak. Ezek jóval meghaladják a korai, még Angliából behozott "half and half" kutyák méreteit, ezért nehezen hihető egy sokak által elfogadott vélemény. Nevezetesen az, hogy hőseink egyszerűen az alig fele akkora angol Staffordshire bull Terrier amerikai változatai lennének.

Hogyan készült a mumus? :

A mindenható American Kennel Club (AKC) ekkortájt - akárcsak Angliában a British Kennel Club a staffordshire bullterrierről - hallani sem akart az új "fajtáról". Mivel az egyesület mélységesen elítélte a viadalokat, nemcsak az e célra kitenyésztett kutyákat, de a már teljesen békés "foglalkozású" utódaikat sem ismerte el. Azok a tenyésztők, azonban akik a harci kutyákat megmentették illetve szocializálták, majd munkakutyáknak tenyésztették tovább illetve azok leszármazottait. A kutyáik törzskönyvezése céljából - szükségét érezték egy klub keretein belül való működésnek. Éppen ezért saját szervezetet hoztak létre.

1898-ban a Michigan állam-beli Detroitban Chauncy Bennett vezetésével életre hívták - United Kennel Club-ot (UKC), és megkezdték a kutyák regisztrálását, American Pit bull Terrier néven. A fajta nagyon gyorsan elterjedt az USA-ban. Közkedvelt kutya fajta lett, illetve nemzeti jelképpé vált az amerikai állampolgárok szemében. Sőt filmsztárok is lettek a Pit-ek ez idő tájt (majd csak ezután jöttek divatba németjuhászok). De akkor hogy is van ez? Hogyan lett mégis egy retteget harci mumus ebből a békés besorolású munkakutyából? Hiszen csak bizonyos számú fajtatársaikat használták gladiátor kutyaként a legtöbb békés családi kedvenc/munkakutya volt.

Ez az egész úgy történt, hogy Guy McCord és John P. Colby vezetésével, akik történetesen hívei voltak a kutyaharcoltatásnak 1909-ben megalakították a saját egyesületüket American Dogbreeders Association (ADBA) néven. Az egyesület székhelye ma Utah állam fővárosában, Salt Lake City-ben van. Napjainkban a fajtával kapcsolatos legnagyobb félreértésre az ad okot, hogy a "kemény mag" már megalakulása pillanatában átvette a pit bull terrier nevet kutyái megjelölésére. Ennek eredményeként sokan a viadalokon használt kutyákról csak annyit tudtak, hogy azok szinte kizárólag pit bullok. Ma azonban már az ADBA által nyilvántartott ebek is többségükben békés munka- és társkutyák.

A média - mint szörny generátor:

Napjainkban már nem ennyire közkedvelt ez a fajta kutya. Ha mégis akkor „sajnos” a legtöbb ilyen kutyát tartó ember a saját presztizse céljából tart ilyet. Ne adj Isten még rosszabb, tiltott kutyaharcoltatás céljából. Azért van az érmének másik oldala is, azok az emberek, akik azt a fajta hűséget keresik amit, nem sok ember képes tanúsítani másik embertársa iránt. Mivel nekem is van Pit Bull-om ezért tudom, mit érez az akit a kutya szeret, félt és becsül. Embertársainktól hasonlót szerintem badarság lenne elvárni, nem vagyunk képesek „még” rá. A helyzet sajnos az, hogy a média képviselői közül egészen a legutóbbi időkig soha senki sem akarta bemutatni a fajtát pozitív, valódi oldaláról, mivel az nem növeli az adott TV-csatorna nézettségét vagy az újság példányszámát. Csak a véres rémtörténetek, az ijesztő fenevadak érdekesek és eladhatóak, ezért néhányan nem átallottak különböző meséket kitalálni a pit bull terrierrel kapcsolatban. Az olvasó pedig kész tényként fogadja az újságban megjelenteket, melyeket aztán kéjes borzongással tovább mesél. Így duzzad fel egy hétköznapi történet, így lesz egy közönséges fajtából pokolbéli szörnyeteg. A média mumust, fenyegető rémet kreált a fajtából, amivel ma az anyák ijesztgetik gyermekeiket. Emellett nagyobb baj is történt, mivel a szenzációhajhász cikkek és riportok kedvet csináltak a "kemény fiúknak" és komplexusokkal terhelt egyéneknek, hogy "legyőzhetetlen" kutyát szerezzenek maguknak. Az ilyen alakok által céltudatosan immáron ember elleni támadásra nevelt pit bullok okozzák azt az évenkénti néhány balesetet, amelyekről a sajtó még hangzatosabb tudósításokat közöl időről-időre. A lavina ekkor szabadult el végleg, s az óta sem állt meg, így az újabb híradások következtében a fajta az átlagemberek szemében végleg kegyvesztett lett.

Amit nem kell tudni! :

Sajnos a média nem közli a valós tényeket. Nem is áll szándékában, mert akkor túl lennénk informálva. Az utóbbi időkben rengeteget lehet hallani kutyaviadalokról illetve erről a „véres” fajtáról, de azt mégsem közlik, hogy érdekes módon ezek a harci kutyák NEM veszélyesek emberre! Hogyan lehet ezt leszűrni a média mocskából? Könnyen. Ha az ember figyeli a tv híradásait (tv-t sem nézek, nem hogy híreket, na jó csak ritkán) láthatta, hogy rajtaütések történtek, de érdekes módon a kutyák még véletlenül sem támadtak a hatóság embereire. Lehet erre azt mondani, hogy „óó persze, hát harcoltak pont” vagy „megverik őket és félnek” ez így nem valós. Az igazság az, hogy ezek a harci kutyák sűrűn cserélnek gazdát, mivel az erősebb kutyák kellendőek (több hozam várható harcoknál). Illetve harc alatt is szét kell választani a két kutyát, ezt nem tudják megtenni, ha emberre is támad. Így azt kell, hogy mondjam ezek a kutyák illetve fajta társaik beidegződése elsősorban kutya vagy más állat elleni erőszakra szolgál. Persze sajnos vannak kivételek, olyan gazdák, akik felelőtlenül emberre is uszítják a kutyát, pedig azt teljesen felesleges, mivel ha nagy a baj a kutya magától is megvédi gazdáját/családját.

Amit tudni kellene! :

Kutyát ne presztizsből tartson már az ember, hanem szeretetből! A saját kis Démonom semmi pénzért nem adnám az tuti. Lehengerlő stílusuk van ezeknek a kutyáknak, fajtájára jellemző, hogy óriási erővel rendelkeznek kis méretük ellenére is (Elterjedtebb már Magyarországon is a kutyás sportok, mint a súlyhúzás. A 30kg-os pit bull-ok olyan 4tonna körüli súlyokat húzgálnak, lehet viszonyítani! Vagy 4méterre futnak fel a síkfalon). Családbarát, megfelelő szocializálással kutya vagy macska baráttá válik. Sajnos az én kutyám valódi „gamedog” szülőktől származik, így sokkal jobban hajtja a vére, de még így is kezelhető. Igaz volt rá példa, hogy elfajultak idehaza a dolgok mivel van egy idősebb kutyánk is egy tacskó, ami talán még dominánsabb fajta és mind a kettő kan kutya. Soha nem kellett vernem a kutyám, hogy tanuljon hibáiból, ha nagy a bűn, amit elkövet, megkötöm, mivel mindig szabadon van a kertben, ez neki büntetés. Könnyen és gyorsan tanulnak, igazi családtag. Gyermek mellé is kiváló, bár túlságosan bele tud melegedni a játékba, ami néha egy felnőtt embernek is fájni tud, főképp egy kisgyereknek, aki még ráadásképp nagyon meg is ijedhet. De tudni kell, hogy soha nem esik át a ló másik oldalára és tudja hol a határ, még ha épp a kezemet harapdálja is, nem áll szándékában sérülést okozni!

Ha kell egy megátalkodott rosszcsont kiskölyök vagy gyilkos bőrbe bújt bohóc, de ha kell, gonoszabb, mint maga a sátán, halálig megy!

Pit Bull... én így szeretem. :)