Sz*rvers

Sz*rvers Van valahol távol egy különös világ Hol sz*rból vannak az emberek és sz*rból a fák Sz*rból vannak a rétek és sz*rból a hegyek Sz*rerdőben sz*rmederben sz*rpatak csörgedez Sz*rnövénynek sz*rtermését szedi le a sz*rparaszt Sz*rőz hallja, menten riad, megzördül a sz*rharaszt Távolabb a sz*rfarkasok és az öreg sz*rmedve Barlangjába visszatolat sz*rárnyékát kémlelve Erdőszéli sz*rligetet sz*raszfaltút keresztez Kátyújába a sz*rmunkás kisebb kupac sz*rt helyez Sz*rvárosba fut a sz*rút, sz*remberek tapossák Sz*rzebrák és sz*rlámpák közt kopognak a sz*rcsizmák Sz*reső hull sz*rernyőkre, bokáig ér már a sz*r Sz*rvárosnak sz*rfőterén mit a politiksz ural A politiksz sz*rszájából sugárban dől már a sz*r Sz*rválasztó megkajálja hisz a kedvence a sz*r Színpad mellett szimpatizáns sz*rpitével kalapol Sz*rszínpadon sz*rdemjének szerint sz*rból van a Hold Sz*rközönség extázisban veri össze sz*rkezét Fröcsög a sz*r, fröcsög a sz*r, fröcsög a sz*r szerteszét Sz*rszerető sz*rszájából elhangoznak sz*rszavak Sz*rcsókot ad szerettére a fenn említett sz*rajak Sz*rgémerek sz*rgémeket sz*rkonzolba pakolnak Sz*rkontrollert markolászva teli szájjal sz*roznak Jó időben sz*rsugarak barnítják az arcokat Nem is csoda, jó ideje már csak sz*rból van a Nap Sz*rból van a galaxis is s*gglyukkal a közepén Nagy sz*r ez az egész minden. Kivéve csak te meg én.