A Wii nagyjai - Verse IV.

Hurrá, itt a nyár, irány a szabadba GameBoy-ozni! Na jó, nem egészen, az idő kezd eléggé gyömbéres lenni, (olyan nedves és enyhén csípős) a kályhák már izzanak és szegény öreg autóm is csak szivatóval indul. (a jegesmedve majd később)

Node nem is ez a lényeg, hanem a naptárra pillantva tudatosult bennem, hogy szűk 20 napom van arra, hogy végigvigyem (kimaxoljam, kiezrezzem, megamitakartok) ezt a blogsorozatot, úgyhogy nem is húzom tovább az időt, pörögjenek mai nyerteseink:

#35 - Rhythm Heaven: Fever

Krisi92 a ritmikus mennyországban lázas: "Fogjuk a WarioWare sorozatot, rakjunk bele fülbemászó zenét, hosszabb minijátékokat, és szinte már kész is a Rhythm Paradise sorozat. A lényeg, hogy egy általában teljesen abszurd, pár perces minijátékot kell végigcsinálni, miközben betartjuk a ritmust, majd minden négy pálya után jön egy remix, melyben az előző négy játék van össze-vissza keverve, váltogatva, így izgalmasabb, ugyanakkor sokszor nehezebb játékélményt kapunk. A megnyitható "végtelen", két játékos, és retró minijátékok és más extrák csak méginkább színesítik az amúgy is hihetetlenül kreatív, felejthetetlen, és magával ragadó játékot."

Bagszi úgyszintén: "Egy olyan játék wiire, ahol 90%-ban csak gombokat nyomogatunk ritmusra, mégis az irányítás "egyszerűségétől" eltekintve ez a játék szenzációs."

#34 - Super Mario All-Stars

Igencsak meglepő, ennek a közel húsz éves (ám lélekben kortalan) SNES-es játékgyűjtemény újrakiadásának felbukkanása, viszont supermario4ever igyekszik eloszlatni a kételyeket:

"Remake-nem remake, annyira szerettem a SNES verziót, hogy ezt a megjelenés napján megvettem" (ezen mondjuk nem csodálkozom, a játékhoz passzintott kiskönyv és zenei válogatás igencsak impozáns! - k.)

#33 - Sin & Punishment 2

A legendás Treasure 3D-be ültetett Sin & Punishment névre hallgató shooter-e igazi klasszikus - is lehetne nálunk, ha méltóztatott volna megjelenni. Sajnos az N64 késői (a PS2 árnyékában sikeresnek már nem igazán mondható) megjelenéseként sosem hagyta el Japánt, a kaiji-ket nem értő abszolút többség számára egészen 2007-ig kellett várni, hogy a Wii Virtal Console kínálatából megízlelhessék. (erre mondjuk eszembe jutnak Tyler szavai, mégpedig: "Treasure játékot amúgy is csak a szefósok vásárolnak DLC formátumban" - szóval mindenki ehhez tartsa magát! :) )

Na, most, hogy már lekörmöltem félezer karaktert illene a játékról is szólnom pár szót: a célplatform képességeit maximálisan kihasználó, dizájnban, pályatervezésben egyaránt stabilan a csúcson egyensúlyozó folytatás született.

#32 - Kirby's Adventure

Krisi92, mai visszatérő vendégünk a méltatlanul árnyékban kuksoló Kirby epizódra világít rá:

"Lehet, hogy nincsenek így sokan, de az én kedvenc platformjátékom, és egyben kedvenc SNES játékom a Kirby's Fun Pak (Kirby Super Star amerikában). A Kirby sorozat már kiskoromban nagy kedvencemmé vált, és a Fun Pak-et éreztem messze a legjobb résznek: teljesen különböző játékmódok, fantasztikus pályadizájn, két játékos mód, és ami a legjobb: a képességek nem csak egy-egy támadást tudnak, hanem egy egész moveset-et, mintha egy verekedős játékról lenne szó, így hihetetlen magas a játék újrajátszási értéke. Az évek során, úgy érzem, ez a Wii rész az, amelyik igazán meg tudta fogni mindazt, ami nagyon jó volt a Fun Pak-ben, szinte mintha annak egy direkt folytatása lenne."

#31 - Mario Party 8

Az első Wii-s Mario Party kicsit formabontó, nagyon tradiciófüggő, de továbbra is roppant szórakoztató - pláne ha nem egyedül zötyörögsz vele. stk így foglalná össze a lényeget röviden:

"Modern társas, Wiimote, jó minijátékok, Mario és társai, nah meg Donkey."

Ennyit mára, hamarosan folytköv.