Assassin's Creed UnityKülönvélemény

(Disclaimer: Egyik saját magamnak tett újévi fogadalmam volt, hogy kicsit aktívabban fogok blogolni, erre pedig teljesen jó alapanyag az általam nem tesztelt, de lassan bepótolt játékokról egy-egy gyors különvélemény. Személyes, kíméletlen, pontszám nélküli.)

Assassin's Creed Unity teszt

Ami tetszett

• Párizs: Párizs életem egyik nagy szerelme, a város ahol már többször voltam, de mindig örömmel térek vissza. És bár nyilván a Unity Párizsa más, mint amit én megismertem és megszerettem azért egy pillanat alatt el tudott varázsolni ez a környezet. És hogy az Eiffel-tornyot is meg lehet mászni? Nyami!

• Néhány küldetés: Különös tekintettel a rift küldetések (mint például a fenti toronymászós), de most a sztorivonalban is volt néhány, amit nem csak elviseltem, de még tetszett is. Ilyen volt például az a néhány assassin küldetés, ami viszonylagos szabadságával jó irány lehet a későbbiekben.

• A látvány: Ami nagyon szép volt. Általában. Ha szerencsém volt. És nem mozogtam.

Ami nem tetszett

• Bugok, bugok, bugok: Alapvetően nem akadok ki egy-két programhibán, főleg sandbox játékoknál nem. De a Unity képes volt a technikai szörnyűségek egész spektrumát elém tárni, többször egyszerre, keverve őket. A belassulás lényegében állandó volt, az első óra után pontosan tudtam, hogy olyan ötnél több szereplőnél már átmegyünk lassított felvételbe. De rendszeres volt a néhány méterrel előttem felépített környezet, sőt, sokszor akkor se készült el, mikor odaértem elé (példa), hasonló mókás volt, ahogy a tömeg lépésről-lépésre alakult ki, illetve át, ahogy közelítettem felé (másik példa). És akkor jóhiszeműen szemet hunytam az egymásba belelógó, egymáson áthaladó karakterek, a megbolydultan egy helyben rohangáló szereplők, a széteső jelenetek vagy a random hanghibák. Minden most, december végén, január elején, a patchek és a patchek patchei után. Röviden: aki azt állítja, hogy a játékban nincsenek bugok az hülye, aki azt állítja, hogy nem látja azokat az vak.

• Fókuszálatlan: Értem én, hogy fél Kanada ezen a játékon dolgozott, de egyszerűen nincs az az ember, aki mindegyikük munkáját felügyelni tudja, urambocsá' összehangolni. Ez pedig azt okozza, hogy a játék különböző elemei teljesen különböző minőséget képviselnek. Bizonyos küldetések rendben vannak, mások abszolút középszerűek (rád nézek, teljesen logikátlan murder mysteries!).

• Single / multi keveredés: Gyűlöltem, nagyon. Nekem az Assassin's Creed mindig egy egyszemélyes kaland volt. Még akkor is, ha raktak bele multiplayer módot, korábban ügyesen teljesen külön menüpontba dugva. Most nem így van, ott zizeg és tömíti el a térképet az ilyen-olyan coop baromság, a küldetéseket nem bírom leadni mert odaáll egy "gyere multizni" figura és ha A-t nyomok akkor richtig azt indítja el a befejezés helyett és még sorolhatnám. És akkor még ott a különböző companion app, aminek a cucca tovább szemeteli a képernyőt! Értem én, hogy most ez a mindennel és mindenkivel összekapcsolt világ a menő (legalábbis a Ubisoft szerint), de ettől még nem gyűlölöm kevésbé.

• A modern szál hiánya: Jaja, én szerettem. Nem feltétlen Desmondot, de legalább volt az egésznek valami kerete. Ugye itt jól a saját farkukba haraptak, mikor a trilógiából végtelen sorozatot készítettek, de ami ebben benne volt annál még a Black Flag modern szála is jobb volt. Vagy legyen valami épkézláb dolog, vagy akkor felejtsük el az egészet, nem kell ez a "néha betelefonálunk, csak hogy megzavarjuk a játékot" dolog.

• Túl sok dolog: Átestünk a ló túloldalára. Már annyi mindenre lehet felmászni, átugrani, beugrani, kiugrani, alatta, felette elmenni, hogy lényegében képtelen voltam úgy bekanyarodni egy sarkon, hogy közbe ne rettegjek, nehogy lendületből megmásszak egy épületet. A parkour inkább átok mostanra, mintsem áldás, nagyon ritkán volt az az érzés, hogy "igen, tudom mit csinálok, ezt így akartam", sokszor úgy éreztem, hogy még csak nem is én irányítok, csak tolom előre a kart abban reménykedve, hogy a játék tudja, mit kell csinálni, merre kell menni. Külön pontot annyira nem érdemel, de az újratervezett harc is nagyon zavart. Egyszerűen elvesztette a dinamikáját, csigalassúsággal mozgott Arno, miközben alapvetően még mindig az a "védekezik-védekezik-támad" recept van, mint eddig.

Tetszett?

Nem. Az Assassin's Creed sorozat az én bűnös élvezetem, még akkor is végigjátszom az egyes részeket, ha azok egyre alacsonyabb minőségi színvonalat képviselnek, de úgy érzem, valahol a Unity környékén elérkeztünk a mélyponthoz. Nem mondom, hogy nem lehet innen felállni, de egyre szkeptikusabb vagyok tekintve a Ubisoft jelenlegi termékfejlesztési (és szándékosan nem azt írtam, hogy játékfejlesztési) irányvonalát. Kíváncsian várom, hogy a játékosok visszajelzéseiből visszaszivárog-e valami a Victory-ba, vagy végképp magukra döntik ezt a hajdan szebb napokat is megélt sorozatot.