A 2014-es év legjobb filmjei

Nem vagyok egy gyors ember, nagyjából mostanra sikerült megnéznem az összes tavalyi jelentősebb filmet.

Az ok, hogy ebből is listát csinálok az, hogy elég sokat vitáztam ezen filmekről, és van amelyikről pozitívan, másokról negatívan változott a véleményem.

De nagy meglepetés azért nem lesz, a tavalyi év legjobb filmje a tavalyi év legjobb filmje.

Az épphogy lemaradók:

Holtodiglan: Csalódás volt. A kritikáktól eltérően szerintem Fincher egyik leggyengébb filmje, talán a Pánikszobával tenném egy súlycsoportba.

Amerikai mesterlövész: Nem annyira rossz mint számítottam rá, de nem érdekel egy ilyen film.

A galaxis őrzői: Nem volt rossz film, de egyszer megnéztem, és azóta nem jutott eszembe.

10. Birdman

A Birdman inkább egy különleges semmint egy jó film véleményem szerint; és az se biztos, hogy a folyamatos, egyvégtében (vagy legalábbis ezt a hatás keltő) forgatás jót tett a filmnek.

Michael Keaton elemében van, és Emma Stone is nagyon jó, de az egésznek se füle se farka, és nem annyira "meta", mint amennyire szeretne lenni.

A véleményem, hogy nem ennek a filmnek kellett volna az Oscar-díjat nyernie.

IMDB értékelés: 7.8

9. Az interjú

Dacára annak, hogy Az interjúban, mint minden Rogen filmben egy poénra jut két ro...nem annyira jó, azért van egy jó adag tökösség, és szerintem mindenkinek látnia kéne.

Randall Park szenzációs mint a korai diktátor, Lizzy Caplan pedig olyan szexi amilyen soha nem volt még, de ez persze Rogen és Franco show-ja, akik közül Franco kiemelkedően ripacs produkciót nyújt, de itt alighanem ez is volt a lényeg.

IMDB értékelés: 6.7

8. Nagy szemek

A bizonyíték, hogy a nagy szemek divatja már a mangák előtt is létezett.

Tim Burton egy egészen másféle filmbe fogott ezúttal, és az eredmény felemás. Azt hiszem a rendező rajongói egyet értenek vele, hogy túl kevés jutott bele az ő világából, túl kevés a "szürreál" és túl sok a hétköznapi cselekmény.

Ettől függetlenül azonban egy kellemes darab, és a szereplők (Christoph Waltz és Amy Adams) elviszik a hátukon a filmet.

IMDB értékelés: 7.0

7. A Grand Budapest Hotel

Semennyire nem az én stílusom a Grand Budapest Hotel, de az már most látható, hogy egy új klasszikus született a személyében. Egy olyan vígjáték, amelyik semennyire nem közönséges, ellenben szellemes, jó stílusú, és megint csak a színészeket kell dicsérni. (bár azt soha nem fogom megérteni, hogy Willem Defoe-t miért vesztegetik el ilyen szerepekre)

Külön öröm volt felfedezni az Amadeus szereplő F. Murray Abraham-et, de ebben a filmben tényleg sok felfedezni való van.

IMDB értékelés: 8.1

6. Whiplash

Egészen furcsa volt az a pozitív hype, ami felkapta a Whiplasht, na nem mintha egy rossz filmről lenne szó.

Tulajdonképpen furcsa, hogy egy ilyen banális dologról egy ennyire jó film születhet, és azt hiszem a csodálkozás inkább ennek a ténynek szól. De a Whiplash azért egy tisztességes zenész film, amelynél megint csak a színészeket kell dicsérni. Ezúttal J.K. Simmonst és Miles Tellert.

IMDB értékelés: 8.5

5. Lucy

Luc Besson egészen profi módon megerőszakolta saját művét, de szerencsére csak Lucy-ról van szó, nem az őt játszó Scarlett Johanssonról.

A Lucy tényleg olyan mintha félmunka lenne, azonban ez csak azért tűnik így (szerintem), mert mindenki próbál minél epikusabb és terjengősebb lenni, a felnagyított drámák korszakát éljük, ehhez képest a Lucy olyan mint egy vad szerelemgyerek, aki végigmegy mindenen és semmit nem nagy hátra, és nekem pont ez tetszik benne.

Semmit nem magyaráz, az sem lehetetlen, hogy teljes faszság az egész, de az ingerküszöbömet átlépte és az én "short attention span"-emnek tökéletes.

IMDB értékelés: 6.4

4. Sráckor

Sokkal jobb lett volna, ha a Sráckor kapja a legjobb film Oscar-díját. Egyrészt jobb film mint a Birdman, másrészt ezt tényleg bárki megnézheti, nem csak értelmiségi körökben élvezhető, és azt gondolom a legjobb film díjazottjának pont ennek kell megfelelnie.

A Sráckor persze túl volt hype-olva, és ennek megfelelően megjött az ellentábora, akik szar filmről kezdtek el beszélni, de a Sráckor ettől nagyon messze van. Valószínűleg minden idők egyik legjobb felnövéssel foglalkozó filmje született meg, és pont annyira sikerült a hétköznapiság és a sztori elemek között egyensúlyozni, hogy sokan beleérezhetik magukat a szituációba.

Minden ízében profi produkció, Richard Linklater ezzel írta be magát a filmtörténelembe.

IMDB értékelés: 8.0

3. Kódjátszma

A soron következő két film között csak a paraszthajszál tesz igazságot, természetesen mondanom sem kell, végig erősen szubjektív sorrendről van szó.

Nálam ez a két film nagyon hasonló, és csak az alapján tudtam dönteni közülük, hogy melyikkel tudok egy picit jobban azonosulni.

A Kódjátszma bármelyik évben jogosan pályázhatott volna a legjobb film díjára. Ez egy olyan erős film, amilyenek a régi klasszikusok, úgyhogy ha valaki hiányolja a komoly filmeket, ez neki való.

A színészek, Benedict Cumberbatch és Keira Knightley fantasztikusak, a rendezés korrekt, de itt a történet az, amit méltatni kell. Ha objektív lennék, azt mondanám, ez a tavalyi év legjobb filmje. Vagy maximum második helyezett.

De a zsenik csatáját nálam másvalaki nyeri.

IMDB értékelés: 8.1

2. A mindenség elmélete

Új műfaj van a piacon. Vagy legalábbis számomra új, amelyhez foghatót eddig nem láttam. Romantikus tudományos filmnek tudom mondani, és az első két helyezett erre a legjobb példa.

A mindenség elmélete Stephen Hawking életéről szól, de egy olyan sajátos szemszögből, hogy túlzás nélkül romantikus filmnek lehet nevezni. De az éle ennek pont abban van, hogy Stephen Hawking (illetve az őt játszó, és Oscar-díjas Eddie Redmayne) nem viselkedik romantikus karakterként, ráadásul a tragédia a valóságban is megtörtént, és ettől olyan hatásos az egész.

A két ember egymásra való hatása (az egyik vallásos, a másik ateista), a cselekvőképességét egyre inkább elvesztő Hawking, a mellékszereplőként felbukkanó Charlie Cox mind kiemelendő elemek. A film ezen kívül bőszen jutalmazza azokat, akik vannak olyan elvetemültek, hogy Az idő rövid történetét olvasták 15 évesen. (a teknős hasonlat, a lefekvéshez készülődés közbeni észrevételek, az "úr" szándékainak kifürkészése)

IMDB értékelés: 7.7

1. Csillagok között

Mint mondtam, nincs meglepetés. Az Interstellar 2014 legjobb filmje, és egyelőre még várnom kell a kijelentéssel, mielőtt bármi ennél többet megeresztek, de az biztos, hogy Nolan legjobb filmje is egyben.

Teljesen más, mint amiket addig csinált, és pont ezért annyira jó. Úgyhogy van egy tanácsom számára: akaszd szögre a csizmádat, vagy csinálj radikálisan mást, mert ezt meghaladni már nemigen tudod.

(a kötekedők kedvéért: van egy csomó dolog a filmben, amit én is másképp csináltam volna, de ez nem jelenti azt, hogy ezek az elemek rosszak lennének, tökéletes film nem létezik és értelmetlen keresni)

Kíváncsi vagyok, ezt mivel lehet überelni a későbbiekben.

IMDB értékelés: 8.7

Eddig mindig valamilyen csillagközi képet használtam az Interstellarról, mert az "kúlabb", de igazából ez jobban kifejezi a film lényegét.

Természetesen mint mondtam közben, ezek mind személyes szubjektív meglátások, filmek terén nem törekszem objektivitásra, mint a játékok terén. Szóval bármi ebből fakadó károsodásért elnézést.