Overcooked - Főzőcske, de okosan!

Az alapfelállás nincs túlbonyolítva: Hagyma király bejelenti, hogy a helyzet komoly, Batman fogoly, ezért már csak ti menthetitek meg birodalmát, a Hagyma Királyságot a rémséges Zaba Szörnytől. A feladat egyszerűnek tűnik, jól kell lakatni a bestiát, hogy nyugton maradjon.

De ne is erőlködjetek, ez a kezdő felvonásban nem sikerülhet, bármit is tesztek, különben vége lenne a játéknak, pedig még el sem kezdődött...

Éppen ezért a jó Hagyma király nyit egy portált, amelybe belépve visszakerültök a múltba, Zaba Szörny éhségrohamának ideje elé, hogy legyen aztán elég időtök elmélyedni a szakácsok titkos művészetben, a főzőcskében, és kifejleszteni a szocialista gazdasági munkaközösségeket is megszégyenítő kooperáció szintjét, hogy később már felkészülten vehessétek fel a harcot a bélpoklos bestiával.

A játék egytől négy főig játszható, de amennyiben úgy döntesz, hogy egyedül teszed ezt, igazi tudathasadásos állapotban lesz részed, egy kontrollerrel fogsz irányítani két kis kuktát. A konti két oldalán osztozik meg az irányításuk, nem lesz egyszerű készülj fel!

A hatalmas királyságot egy kis busszal haknizzuk végig, kifőzdétől kifőzdéig, amelyekben bizonyíthatjuk rátermettségünket. Az újabb és újabb konyhákba csak bizonyos számú csillag elérése után tehetjük be lábunkat és mindenhol maximum hármat szerezhetünk, de ahhoz már fel kell kötni a gatyát!

Akkor hát főzzünk! Nem, nem a Bocuse d'Or szakácsversenyt kell megnyerni, pusztán különböző leveseket, hamburgert, pizzát, néha egy kis salátát kell összeütni a többféle alapanyagból majd kiszolgálni a vendégeknek. A dolog rém egyszerűnek tűnik. Lássunk egy mindenki kedvencét, a paradicsom levest! Alapanyag azaz a paradicsom a ládából kivesz, rögtön hármat is, felszeletel, kondérba rak, ha megfőtt tányérba tesz, kiszolgál. Voilá!

Csakhogy... A játékban egy valami állandó, az pedig a változó körülmények. A fejlesztők igyekeztek rendesen megkeseríteni kis kuktáink életét, mondhatni gonosz terveket főztek ki... Kezdetben rájövünk, hogy az étel oda is éghet, és akkor a leves már megy is a levesbe, rohanás a poroltóért, oltás, újrafőzés. Aztán rémülten észleljük, hogy már lefőztünk két-három adagot, de sehol egy edény, amibe kitehetnénk, ekkor rájövünk, hogy a kiadópult mellett lévő valami nem egy pizza, hanem a mosogatnivaló herendi. Szóval van baj, nem kicsi, gondolhatnánk, de ekkor jön a feketeleves, talán egy földrengés miatt, de elcsúsztak az asztalok, amit eddig elértem vágódeszka már csak a másik szakinak elérhető, de ételt kiadni már csak én tudok. Vagy a konyha egyik fele megemelkedett és nem tudunk feljutni a vidáman sülő hamburgerhúshoz, ami így tuti odaég. Vagy éppen elment a világítás, már csak emlékezetből lehet megtalálni az alapanyagot tartalmazó dobozokat, vagy várni a ritka villámlásra, hogy egy pillanatra meglássuk őket.

A birodalom különböző részein, még az éghajlat is különböző, alkalmanként úszó jégdarabon próbáljuk összehozni a fish'n'chipset, vagy éppen a két jeges oldal közti vízen úszkáló jégtáblákon próbálunk átkorcsolyázni a túloldalra, hogy gyorsan felszeleteljünk valamit, vagy megint vissza, hogy a sült krumpli oda ne égjen. Ha minden jól megy pont akkor lökjük bele a másikat a vízbe, amikor a tálalni való készétellel igyekszik a túlpartra. Ilyenkor persze jönnek a kedves szavak mindenhonnan.

Az összedolgozás alapvető fontosságú, a konyhák különböző részeiből kell kiszolgálni egymást, meg kell tervezni a főzést, hogy, hogy lesz a leggyorsabb az étel elkészítése és kiadása, és persze mindig legyen tiszta tányér is. Minél több rendelést teljesítünk, annál több pontot kapunk. Csak így szerezhetünk elegendő számú csillagot, hogy a további pályákra mehessünk és elérhessük a végcélt, azaz ismét megküzdhessünk Zaba Szörnnyel, de immár hatalmas tapasztalattal felvértezve. És az nem lesz könnyű menet, mert a bestia mindenből enni akar és nem éri be kevéssel. Ott már pörögni kell, mint a láncoskutya, különben nem sikerülhet halálra zabáltatni a szörnyeteget.

A mókafaktor garantált, hiszen mindig van, akinek több teendője akad a többieknél, ezért aztán megy a sürgetés, cseszegetés, kapja az ívet, míg a többiek esetleg csak lazsálnak. És persze mindig akkor lökjük egymást vízbe, lávába, amikor a legsürgősebb lenne valamit megcsinálni.

Míg a játék alapelemei meglehetősen egyszerűek, a nehézséget a kooperációs kényszer adja, egyedül nem jutunk semmire, bármilyen ügyesek is vagyunk. Ha társaink nem a megfelelő intenzitással végzik a részfeladatukat, hamar lefő a kávé, őőő... vagyis a leves, vagy a marhahús kap oda...

Grafikailag az Overcooked pont azt nyújtja ami a célnak megfelel, izometrikus nézetű, egyszerű, de kedves rajzzal készült helyszíneket, cuki kis kukta figurákkal, melyekből egyre több lesz a játék vége felé. Ezekből mindenki választhat kedvére, még tolókocsis macska is akad, amire még nem sikerült rájönnünk, hogy miért is, de a fejlesztők valamiért fontosnak érezték szerepeltetését.

DLC-kkel is megtámogatták a játékot, megjelent már az ingyen letölthető Festival Seasoning és a fizetős The last morsel kiegészítő. Előbbi a karácsonyi hangulatra koncentrál, havas, ünnepi helyszínekkel, hóember szakácsokkal, utóbbi pedig még dzsungelbe is elviszi a kis séfjeinket.

A fullos Gourmet Editionben pedig csökkentett árért jutunk az alapjátékhoz és a fizetős dlc-hez is.