World War Doh - Teszt (iOS)

A meglehetősen nagy múlttal rendelkező Jam City legújabb játéka nem hazudtolta meg magát nem tért el a jól megszokott színvonaltól, sem pedig a bevált módszerektől. Rákeresve a Los Angeles-i brigádra rögtön látni fogjuk, hogy leginkább csak Zs-kategóriás copy paste játékokat csináltak az elmúlt dekádban. A World War Doh már közel két éve megjelent bizonyos országokban, ennyit kellett arra várni, hogy világszerte képviselhesse magát. Eléggé vegyes érzésekkel álltam neki a játéknak és nem lettem kevésbé vegyes miután abbahagytam a tesztelést, vagy mégis? Ha érdekel miért, ne menj sehova!

Maguk a készítők sem szégyellték beismerni, hogy a céljuk egy Clash Royale-hoz hasonló játék készítése volt, hasonlóan, azokra az alapokra építve mégis egy kicsit másképpen. A Hangsúly itt az igazán elmebeteg humoron lesz, amiből aztán tényleg van a játékban bőven. Eleinte túlságosan is soknak fog tűnni, tipikusan az a „too much” kategória, de ha sikerült megszoknunk a környezetet és mindent amit képvisel, akkor könnyen lehet hogy kifejezetten szeretni fogjuk. Mert eredetiség aztán van a játékban bőven, ahogyan kreativitás is és igyekezet arra nézve hogy mások akartak lenni a többi tucatjátéknál. Lehet hogy akkor a Jam City mégiscsak eltért a megszokott recepttől? A mindenit neki, lehet mégiscsak sikerült nekik és most befutnak?

Hogy mi az a Doh ne kérdezze senki, dohnak hívják a nyersanyagot (más játékokban mana) amivel elő tudjuk hívni az egységeinket, dohnak hívják az egységeket is és még sok egyéb mást is, nevezzük amolyan „izé”-nek, szerintem ez lenne a legjobb, vagy legpontosabb meghatározás. Alapvetően jellemző az egész játékra, hogy olyan izé, nem is kicsit, nagyon. Lássuk hát akkor miről is van itt szó. Adott lesz kettő, leginkább Fidel Castrora hasonlító diktátorunk, akik szemben egymással a másik elpusztítására törekednek. A játékot hasonlóan a CR-hez felülről látjuk, itt viszont csak kettő tornyunk lesz, ugyanis az eddigi főtornyot maga a diktátor fogja megszemélyesíteni, akit irányítani is tudunk. A két torony nem csak lőni fog hanem funkciója is van, a bal oldali torony teljesen felgyógyítja vezetőnket, majd hatvan másodperc után újra lehet használni, míg a jobb oldali a rage torony lesz, tehát sokkal gyorsabban és erősebben tudunk lőni parancsnokunkkal ha aktiváljuk, de csak korlátozott ideig. Ez a képesség is hatvan másodperc múlva újratöltődik, természetesen mindkettő torony csak akkor tud ellátni minket poweruppal ha még áll, tehát ha kilövik akkor már nem. A játék célja egyszerű, az nyer aki hamarabb kinyírja a másik parancsnokot, vagy aki az idő leteltével több tornyot leszedett. A parancsnok kiiktatása csábítónak tűnhet elsőre, de a jó taktika nem ez lesz, hamarosan kitérek majd rá.

Tehát mint láthatjátok a játéknak már rögtön kettő sajátossága is volt, az egyik a használható tornyok, a másik pedig az irányítható diktátor. Ezen felül időnként meg fognak jelenni a pályán doh-hordók, amik különböző mennyiségű doht tartalmaznak, ezzel némi nyersanyag előnyre tehetünk szert, a felvételükhöz viszont idő kell, ha eközben bárki belénk lő akár egyet is, a felvétel megszakad. Szóval ne is nagyon bajlódjunk z ellenfelünk térfelén lévő hordóval, lévén ha kicsikét is tapasztaltabb ember ellen játszunk, biztosan úra és újra meg fog minket zavari és ezzel akár még egy kis előnyre is szert tehet. A játék igazán érdekes stratégiai részét a különböző egységek fogják jelenteni, ezek egészen elképesztő kreativitással lettek kitalálva, azon kívül hogy mindegyik egyenként egy hatalmas egyéniség és vicces külsővel rendelkezik. Elsőre biztos vagyok benne hogy mindenki nagy kedvence Rex lesz a dinoszaurusz, akit még tojás formájában leteszünk a saját térfelünkön és kell neki némi idő hogy kifejlődjön. Ha ezalatt az idő alatt lövik ki a tojást akkor csak mini dino lesz belőle, ami nem túl hatékony sajnos, de ha sikerül kifejlődnie akkor egy fél képernyős Godzilla lesz belőle aki megindul a legközelebbi torony felé, ez remek stratégia tud lenni egy push megindítására. Pakoljunk le mögé mindenkit akit csak tudunk, miközben supportoljunk a parancsnokkal, egy kis szerencsével már akár nyerhetünk is.

Ezen kívül lesz mindenféle hasznos egység, lesz az őrült tudós, aki fagyasztással akadályozza a mozgásban az egységeket, lesz a bérgyilkos aki láthatatlanul oson oda az ellenfél parancsnokához és addig csapkodja egy hatalmas machettával amíg azt az élet ereje engedi, lesz mesterlövész (nagyon veszélyes egység), lesz lángszórós, helikopter, mech lábakon rohangáló piranha halak és még sorolhatnám. A játék elképesztő humorral és kreativitással állt hozzá a harctréhez. De akkor lásunk most pár nagyon hasznos tanácsot. Az első és talán legfontosabb, hogy ne a parancsnokot akarjuk kinyírni, ugyanis egy tapasztaltabb játékos ezt könnyen kihasználhatja. A második; ha tudunk maradjunk a térfelünkön, a tornyok védelmében, sokkal erősebbek vagyunk ilyenkor mint gondolnánk. a harmadik hogy ha lehet ne használjuk el a Rage-tornyot, ugyanis a lövése alapból elképesztően erős, sokkal jobban szolgál védelmi egységként mint az a pár másodperc amit a parancsnokunknak adhat. Végül pedig de nem utolsó sorban nézünk jó sok replayt, rengeteget lehet belőle tanulni. Ezt a pár hasznos tanácsot betartva könnyen kialakíthatjuk kedvenc stratégiánkat, lesz belőle bőven, természetesen minél feljebb jutunk a ranglétrán annál inkább fog változni a játék és ami korábban legyőzhetetlennek módszernek tűnt, azt lehet egy legyintéssel elsöprik a tapasztaltabb ellenfelek.

A fejlődés és a jutalomrendszer hasonló a CR-hez mégis egy picit más. Itt is ugye négy hely lesz a ládáknak, de sajnálatos módon csak akkor tudunk elkezdeni egy új ládát nyitni, ha az előzőt már kinyitottuk, szóval nem fogjuk tudni egyszerre az összeset kifamolni. Ezen kívül ott lesz a malac és annak a felhízlalása, öt nyertes meccs után levághatjuk a piggyt, ha sikerül ötös streaket csinálnunk akkor minden nyert meccs után növelhetjük a malac méretét, végül pedig a levágás előtt ha adunk neki egy kövér almát akkor még nagyobb lesz a mérete. A malacot levágva brutálisan sok kártyát fogunk kapni, sokszor újakat is. Az egységek fejlesztése itt is kártyákkal és arannyal fog történni, próbáljuk meg kitalálni a nekünk legjobban megfelelő stratégiát, mert mindent egyszerre nem fogunk tudni fejleszteni, réköltés nélkül. Viszont a parancsnokunk kártyafejlesztések után kapja az xp-t szóval nem lesz könnyű dolgunk amikor be akarjuk osztani a szűkös nyersanyagkészletünket. Idővel elérhető lesz a Monkey Tower amivel ugyancsak fejlődni lehet és újabb egységeket kinyitni, illetve mindig lesznek események (events) is amikkel ugyancsak szert tehetünk némi extra kártyára. Mindenképpen csatlakozzunk egy klánhoz ahol kártyákat tudunk kérni és adni, ez is egy gyorsabb és ingyenes módja a fejlődésnek.

Nem véletlenül vártak ennyi időt a World War Doh worldwide kiadásával, gondolom számtalan alpha és betatesztelés után eljutottak egy olyan szintre, hogy alkalmas legyen felvenni a versenyt a nagy előddel. Manapság egyre több olyan játék jön ki ami méltó a nagy király trónfosztására. A Doh-nak szerintem ez ne fog sikerülni, de mindenképpen színesíti a felhozatalt és a megközelítés szerintem nagyon jó lett, jó sok humor, kreativitás hatalmas móka és szórakozás jellemzik a játékot, mindenkinek csak ajánlani tudom!

4/5