Túlértékelt játékok

A "jó hír" az, hogy ebből a generációból egy játék se kerül be ebbe a listába.

Talán, nagyon talán a Bloodborne felsejlik előttem, mint a Dark Souls farvizén evező játék, amelynek egy picivel talán nagyobb volt a füstje mint a lángja. De ezen kívül azt hiszem csak egy játékot tudok megemlíteni, ami valamennyire ezen generációhoz kötődik.

Kezdjük is mindjárt ezzel.

(Ja és természetesen mindez csupán az én véleményem, semmilyen felelősséget nem vállalok érte.)

Life is Strange

Soha nem tudtam belemártani magam. Nem is tudom, hogy unalmas vagy inkább klisé, de semmi okot vagy késztetést nem érzek rá, hogy játsszak vele.

Egyszerűen semmitmondó, unalmas, sótlan.

Gears of War 2

Mindig utáltam a Gears of War 2-t. Egyszerűen amennyire az első résznek volt értelme (jókor volt jó helyen kb, fedezékrendszer mint újdonság), annyira nem értettem, ezt a viccet minek elsütni még egyszer.

A "hosszabb, vágatlanabb" itt nem érv, mert ennek a játéknak nem volt erénye, hogy milyen hosszú vagy hogy miről szól. Ahhoz hogy ebből egy tíz órás verziót adjanak elő, először a játékmenetet kellett volna kellőképp variálni ahhoz, hogy egyáltalán érdemes legyen hosszabb verzióban gondolkodni.

És akkor a nevetséges sztoriról még nem beszéltünk.

God of War 3

Ez olyan, amikor túltolják a cerkát. Máig azt mondom, hogy az első két God of War a korának a csúcsterméke, videojáték non plus ultra, játékmenetben is, és produkciós minőségben is.

A God of War 3 arra példa, amikor valaki csak egy oldalát látja meg valaminek, és azt próbálja pumpolni ezerrel. Ami a God of War esetében a vér, a gore és ezek váltakozásai.

Szerencsére az új God of War rátért egy helyes útra (amennyire láttam), és már nem csak a pszichopátiáról szól.

Batman: Arkham City

Minden idők legmagasabbra taksált Batman: Arkham-ja valójában a leggyengébb, úgy gondolom. Felerészt még Arkham Asylum akar lenni, másik felében kísérletezik az open world formulával; csak igazán egyikre sem alkalmas már a játékstruktúra amit kitalált magának.

Az első rész a metroidvaniával a gadgetek megszerzéséről szól. Az Arkham: Origins elmélyíti a tartalmat és hardcore kihívást ad a játékosnak.

Az Arkham City a kettő között evickél, és igazából a legutoljára venném elő a szériából.

LittleBigPlanet

A LittleBigPlanet az a játék amire senki nem akar rosszakat mondani, és én se szeretnék. De alighanem a LittleBigPlanet profitálta a legtöbbet abból az újdonság igényből, ami az előző generáció elejét jellemezte.

Pont beelőzte az online forradalmat, hiszen ilyet már senkinek nem jutna eszébe dobozos játékként kiadni. (főleg, hogy az online tartalom jelentette a játék nagy részét)

De ezzel együtt is a LittleBigPlanet nem érdemelt ekkora ovációt.

Azzal, hogy aranyos, ötletes és kreatív, nem fogok vitatkozni. De hogy ez egy tíz pontos csoda, amit minden játékosnak tolnia kell...na ne. Több száz óra játékidő után mondom, hogy ez egy bullshit.

Bármelyik jobb platformjáték többet nyújt ennél, aranyos figurák vagy anélkül.

De ez azt hiszem ma már evidencia.