Füstölgő (ab)roncsok

A mind ez idáig sajnos utolsó nagygépes (illetve a Crash!-t leszámítva bármilyen), Paradise alcímű Burnout-epizód eredetileg 2008-ban varázsolta el a kontrollált pusztításra fogékony közönséget. Igazi kihívója azóta sem akadt (hacsak a házon belül készített, 2012-es Need for Speed: Most Wanted-et nem tekintjük annak), a mai napig páratlan élményt nyújt valódi nyílt világba helyezett, "minden utca egy kihívás - minden kereszteződés egy verseny" megközelítésével. Ez az újszerűség a sorozat rajongói körében is megosztónak bizonyult a fókusz hiánya miatt, utólag azonban elmondhatjuk róla, hogy tényleg forradalmi volt. A menüket és töltőképernyőket szinte teljes mértékben száműzték a játékból, az online futamokba könnyedén, akármikor és akárhonnan, mindenfajta lobby-ban való toporgás nélkül becsatlakozhatunk, majd kilépéskor ugyanonnan folytathatjuk az ámokfutást, ahol abbahagytuk.

Zúzni pedig jó móka! Különösen, ha MINDENT ennek rendeltek alá a készítők. Kezdve a járgányok hajszálpontos, centire kiszámolt irányításától a pálya utolsó kiszögelléséig. Itt jön képbe a város maga, őrültködéseink színtere: Paradise City. Szerencsére a megalkotásakor maximálisan tisztában voltak azzal, hogy a hatalmas bejárható terület mit sem ér, ha nem öröm közlekedni rajta. Ennek szellemiségében hozták létre azt a gigászi játszóteret, ami tele van levágásokkal, ugratókkal és olyan zugokkal, amik főleg előbbi kettőből tartalmaznak még többet. Ezen kívül ott vannak az említett utcánkénti kihívások és általuk megvalósul az a helyzet, hogy tényleg mindegy, hová megyünk, mindig lesz mit csinálni. A fentieket emeli négyzetre a Big Surf Island képviselte "ha látod, vezetni is tudsz rajta" mentalitás, de már oda átjutni is egy kaland. Az egészre a koronát a fantasztikus részletességű törésmodell teszi fel és a látványos kameraállások, amikkel a játék ténykedéseinket jutalmazza (akkor is, ha történetesen mi vagyunk a szenvedő alany).

Adott a nagy, nyílt terep, de vajon sikerült megtölteni élettel? Az utcákon lassú forgalom hömpölyög kígyózó sorokban (és alig várják, hogy teljes gázzal beléjük vágódjunk), az utak mentén pedig szerelőműhelyek, benzinkutak, festőüzemek és roncstelepek ásítoznak lustán. Utóbbiak a verseny közbeni (és azon kívüli) javításra-, turbó utántöltésre-, ill. átszínezésre - Nahát, ki hitte volna?! - hivatottak szolgálni, valamint megszerzett járgányainkat - melyek ezúttal sem létező márkákat reprezentálnak, csupán azok jól felismerhető hasonmásai - tudjuk cserélgetni úri kedvünk szerint. (Nem véletlen, hogy egyfolytában járgányt írok és nem autót, vannak ugyanis motorok, bár jelenlétük nem túl hangsúlyos.) Hogyan juthatsz új vasakhoz, kérdezed? Ennél mi sem egyszerűbb: csak pörgesd ki a kerekeidet (a gáz és fék egyidejű lenyomásával) egy tetszőleges útkereszteződésben, tornászd feljebb a jogosítványod szintjét az így elindított versenyeken aratott győzelmeid segítségével és várd a jutalmat, ami néha szó szerint az öledbe (pontosabban: a roncstelepedre) hullik, máskor az utakról kell levadásznod. Ne bánkódj, ha elsőre meglépnek! Később lesz alkalmad tör(leszte)ni.

Versenytípusból éppen annyiféle van, hogy ne lehessen hamar rájuk unni. A hagyományos "juss el a célba" fajtára - melyből létezik időre menő és mások elleni változat is - nem érdemes túl sok szót vesztegetni (talán csak annyit, hogy az útvonal nem kötött, bármerre mehetsz). A Marked Man ezt fokozza úgy, hogy nálunk gyorsabb és erősebb autók igyekeznek meggátolni ebben. A Road Rage minket helyez az agresszor volánja mögé, feladatunk a szüntelenül ketyegő óra mellett lezúzni adott számú autót. A Stunt Run pörgős futamai kezünkbe adják a tereptárgyak kreatív összekapcsolásának lehetőségét, hogy minél hosszabb trükk-láncolatot hozzunk létre magas végső pontszám reményében. Online ezt még egy zászlórablás-szerű, "rendőrök kontra bűnözők" játékmód egészíti ki, ahol a pálya véletlenszerű pontjain megjelenő aranyrudakat kell saját bázisunkra eljuttatnunk az ellenfél orra elől. Ha ez sem lenne elég, különböző kategóriákba sorolva (2-8 főig, autók / motorok / sziget bontásban) nem kevesebb, mint 500 kihívás vár az elszánt vállalkozókra, mesés díjjal kecsegtetve azokat, akik hajlandóak mindet teljesíteni.

Joggal merülhet fel a kérdés sokakban, hogy 10+ évvel a megjelenése után van-e létjogosultsága a Burnout Paradise újrakiadásának? A korábban taglalt erősségeit és hiánypótló mivoltát figyelembe véve a válasz egyértelmű igen, a kivitelezéssel viszont akadnak gondok. Ezek a problémák nem technológiai- (mivel a portot ebből a szempontból tisztességesen gatyába rázták: tűéles, betonstabil és villámgyors), még csak nem is játékmechanikai jellegűek (az alapok most is kifogástalanul működnek). Tartalmilag sem érheti panasz, hiszen az összes DLC ( * kivéve a minden járművet feloldó Time Savers Pack) a csomag részét képezi. Egész egyszerűen arról van szó, hogy a remaszter a kötelezőkön túl nélkülöz bármiféle hozzáadott értéket és azt a törődést, ami egy ilyen legendás alkotást megilletne.

Mondok példákat, hogy ne tűnjön üres károgásnak: a maga idejében jópofa utógondolatként (és korrekt mód ingyen) odabiggyesztett dinamikus napszakváltozásra igazán ráfért volna némi finomhangolás, hogy használható legyen. Se az utcalámpák, se az épületek nincsenek kivilágítva, de még a civil autók fényszórói sem vetnek pászmát maguk előtt. Az éjszakák így túl sötétek az önfeledt (és lehetőség szerint balesetmentes) száguldozáshoz, de látványnak is elég lehangoló a feketeségbe burkolózott metropolisz (melyet csupán néhány magányos hirdetőtábla próbál enyhíteni, kevés sikerrel). Szerencsére beállíthatunk fix napszakot, ám ekkor kénytelenek vagyunk lemondani az egyébként szemet gyönyörködtető átmenetekről. Nem lett volna rossz továbbá egy GPS-szerű, a versenyek közben látható céljelölőhöz hasonló navigációs rendszer sem a már felfedezett helyszínekhez és eseményekhez való ismételt visszajutást megkönnyítendő, esetleg gyors utazás a roncstelepeink között. Legalább egy nyavalyás, manapság szériatartozéknak számító fotómódot beleszuszakolhattak volna, mert a kissé elavult grafikus motor ellenére néhol meglepően szép tud lenni. Nem olyan nagy dolgok ezek, de az összképen sokat javítottak volna.

A fenti sirámok ellenére mégis nyugodt szívvel ajánlom bárkinek, aki vegytiszta árkád szórakozásra vágyik. (Mostanában az úgyis hiánycikk.) Főleg azoknak, akik életéből kimaradt a játék vagy minden idők egyik legjobb bővítménye, a Big Surf Island.

Ez pedig a reklám helye: online társakat keresek a PS4-es Freeburn / Timed Challenge-ek teljesítéséhez. Jelentkezni itt, a kommentek között vagy PSN-en a GarudaFive ID barátnak jelölésével tudsz. Ha minden igaz, sQr-rel már ketten megvagyunk és téged (igen, Téged) is szeretettel várunk! :)