Az évtized filmes jelenetei 3.

Nem akartam többfelé szabdalni a bejegyzést, de "kényelmi" szempontokból így alakult.

Azt fontos leszögezni, és eddig is kellett volna, hogy semmiképp ne nézz meg semmit az ide linkelt videók közül, ha még nem láttad az adott filmet. Ennek csakis úgy van értelme, ha láttad, és esetleg te is kellemes emlékként tekintesz rá.

Ezzel együtt az egész (természetesen) szubjektív.

Számos olyan jelenet kerülhetett volna még be, ami valami nagy fordulathoz kapcsolódik, de mégse maradt meg számomra semmi konkrét az adott filmből: ilyen mondjuk a Forráskód, vagy a Ház az erdő mélyén.

Aztán ott vannak azok a filmek, amikben nagyszerű jelenetek vannak (pl. mondjuk a Wall Street farkasa vagy a Gravitáció), de egyik se lóg ki annyira felfele, hogy külön szerepeltessem; ezeknél a filmeknél egyszerűbb azt mondani, hogy nézd meg az egészet, külön jelenetekre bontani csak ront az élményen.

Viszont vannak filmek, amelyek kimondottan a jelenetekre építenek. Tarantino filmjei híresen ilyenek szoktak lenni, ő tőle mégse tudtam semmit kiemelni ebből (pontosabban az előző) évtizedből. Aztán muszáj megemlékeznem azokról is, amikből ugyan szedhettem volna ki valamit, de az legalább tíz perces volt (gondolok itt pl. a Whiplash záró jelenetére), ami ezáltal már nem annyira egy jelenet, mint inkább egy külön fejezet, amely így kiesett a rostán.

A hátralevő öt film olyan (amiből egyébként kettő már szerepelt a listán), amelyről általában elmondható, hogy jól megírt filmek, de ha eszembe jutnak, akkor általában ez a bizonyos jelenet jut eszembe velük kapcsolatban.

Ez a csúcspont, a katarzis. Három film esetében ez különösen megállja a helyét, két filmnél a fordulat váltja ki ezt a hatást - ezeket összevontam.

Egy kakukktojás is akad: ez a film az elejétől a végéig jó. De ne szaladjunk ennyire előre.

5. Holtodiglan (2014)/Az utolsó jedik (2017) - A fordulat.

Mindkét film esetében a fordulat az a pont, ami miatt én elsősorban emlékszem a filmre.

Mindkettő tipikusan "nem láttam jönni" csavar, és ami ennél is fontosabb, hogy mindkettő jót tett a filmnek - ha valami működik ezekben a filmekben, az ez, és igazából csak ez.

Itt válik ketté, hogy jelenetekről beszélünk és nem filmekről. Filmként egyiket se helyezném a toplistám közelébe, ez azonban az a pont volt, amikor elkezdtem reménykedni, hogy valami lesz belőlük.

Nagy spoilert nem árulok el, ha azt mondom: nem sok.

4. A szoba (2015) - A kisfiú elbúcsúzik a szobától.

Ezt a jelenetet nehéz nem úgy értelmezni, mint a búcsú a gyerekkortól. Így hát A szoba bár egy elég speciális esetet dolgoz fel, az élmény megélhető általánosságban is.

Brie Larsontól ez a csendes elbúcsúzás a szobától a legjobb színészi alakítás, amit valaha tett.

3. Csillagok között (2014) - "Ne hagyj elmenni, Murph."

Ebben a jelenetben minden zseniális. A vágások, az elrendezés a 2001-et idézik. Csakhogy itt van egy emocionális tetőpont, ami a 2001-ben soha nem volt. (vagy elnézést ha valakinek volt, nekem elmaradt)

És sok minden más se volt egyébként még sci-fiben, amire az Interstellar 2014-ben nagy robajjal rátörte az ajtót. Soha nem volt egy sci-fi ennyire elementáris és átütő erejű, és soha nem volt ennyire humánus és érzékeny egyszerre.

Minden a legapróbb részletekig stimmel - egy valamit kivéve, magát a filmet. Ezt először írom le itt vagy máshol, de a Csillagok között szerintem egy nem annyira jó film.

Fantasztikus a koncepció és fantasztikus a vízió. Ha ezeket a koncepciókat - amelyek tényleg időben és térben áthatnak - egyszer majd össze is tudja fésülni Nolan, akkor majd tényleg egy nagyszerű rendezőről beszélünk.

Addig is itt vannak a jelenetek. Mert azok viszont rendben vannak.

2. Bosszúállók: végtelen háború (2018) - szuperhős magasiskola

Én sajnálom azokat az embereket, akik nem tudtak az elmúlt évek szuperhős produkciói közül semmit sem szeretni: nem lenézően sajnálom őket, hanem őszintén.

Itt vagyok én: soha nem tudtam a szuperhős dolgokat a helyükön kezelni. Soha nem értettem hogy mi bennük a nagy szám. Nekem szükségem volt arra, hogy valaki elmesélje érthető módon, hogy miért jó és miért nagyszerű, ha szuperhősök vannak a vásznon.

Szükségem volt arra, hogy végre valós tétje legyen a dolgoknak. Ez végül az Infinity War lett.

Szerettem én a Civil Wart is, valamennyire az X-meneket is, de soha nem jutottam olyan közel a "szuperhősség" megértéséhez, mint a Végtelen háború esetében.

Éppen ezért a filmből három jelenetet is választok. Mindegyik azt jelképezi számomra, hogy mi is az a szuperhős.

A három kedvenc karakterem (nyilván nem függetlenül ezektől a jelenetektől) egy-egy jelenete, amely felülmúlhatatlan, zseniális és számomra a top.

A három karakter: Dr. Strange, Iron Man és Thor.

Dr. Strange

Iron Man

Thor

1. Joker (2019) - Egy hős/legenda születése.

Az első helyezettről pedig azért nehéz beszélni, mert százféle gondolat kavarog a fejemben, és fogalmam sincs, melyikbe kezdjek bele.

Egy biztos: rám még ilyen hatással jelenet nem volt. Ever. Az ember egyszerre érez rosszat és jót, a hagyományos hős eposzi záró akkordokat felrúgva olyasminek örülünk, aminek nem szabadna, és olyant sajnálunk, akinek a jövője még csak körvonalazódik a koponyánkban.

Ez a legjobb (majdnem) befejező jelenet talán az utóbbi 25 évben, de az utóbbi tízben biztosan: ezért áll első helyen.

The End.

És neked melyik volt a legnagyobb hatást kiváltó jelenet bármikor (nem kötelezően csak az előző évtizedből)?