White Day 2: The Flower that Tells Lies Complete EditionTeszt

Pedig itt már látszik, hogy a fejlesztők egy vérfagyasztóbb játékot próbáltak letenni elénk. A grafika nagyon sokat finomodott, elhagyva az első rész stilizáltabb megjelenését most már sokkal jobban hajlik a környezet a realisztika felé. Ehhez hozzájön még egy erős hangdizájn is, a legkisebb zajok sem érződnek annyira elcsépeltnek, fülesben a térhatással is nagyon jól kijönnek az ijesztések. A játék beállításában még külön grafikai finomhangolásokat találunk textúraminőségre, árnyékminőségre, effektekre és anti aliasing-re lebontva. Ezek egy PC-s játék esetén magától értetődőek, viszont én PS5-ön teszteltem a játékot. Volt is hogy megváltoztattam 1-2 beállítást, mert a White Day 2 iszonyat instabil. Ha minden részét felhúzzuk a legmagasabbra, akkor el tudunk érni 40-60 fps közötti képkoca átlagot, viszont amint jön egy átvezető videó automatikusan feleződik, 20 fps környékén pedig már tényleg élvezhetetlenné válik a kép. A legnagyobb baj az, hogy amikor megnézzük az előzeteseket ott egy sokkal konzisztensebb játékélményt ígérnek, azonban mire kézhez kapjuk a játékot addigra már a beígért teljesítménynek maximum a fele igazolódik be.

Erre rátesz még egy lapáttal, hogy az üldözéses részek is sokkal kiszámíthatatlanabbá váltak. Míg az első részben az ellenség fix útvonalon cirkált, itt sokszor előfordult, hogy adott esemény után a játék önkényes módon átteszi őket teljsen véletlenszerű helyekre, kiszámíthatatlanabbá téve a macska-egér játékot amit az iskolában szinte folyamatosan űzni kell. Emellé társulnak egyéb amatőrnek ható megoldások mind az ijesztésekben (lépek kettőt és jumpscare mert miért ne) és a fejtörőkben is; a játék sokszor a megoldást szinte leteszi elénk a feladvány felvezetésekor, így azok minimális gondolkodást igényelnek tőlünk. Az üldözők kiszámíthatatlanságához még hozzájön, hogy a PC verzióból átszökött egy másik hiba is. Nagyon nehéz belőni, hogy mi a határa annak hogy felfedezzenek minket. Volt olyan eset, amikor kilométerekről elindult az üldöző zene és szaladni kellett, de volt olyan is hogy simán el tudtam a kísértet mögött sétálni. Egy másik esetben ugyanaz az osonás már nem működött, a játék úgy döntött hogy inkább itt az ideje annak hogy meglásson a rémség. Ráadásul sokszor azt éreztem, hogy egy sablon-horrorjátékot játszom. Összességében nem éreztem mivel adna többet nekem az első résznél, vagy akár egy másik itch.io-n fellelhető amatőr horrorjátéknál.

A folyamatosan megtapasztalt egyenetlenség és hiányérzet pedig nekem erősen rányomta a bélyegét az egész játékélményre. Hiába van alatta az Unreal Engine, hiába vannak ijesztően megcsinálva a kísértetek, a White Day 2: The Flower that Tells Lies jelenlegi legvérfagyasztóbb része az árcédulája. A játék értékelései túlnyomóan a pozitív irányba húznak Playstation-ön (a teszt megírásakor 4.36/5 ponton állt), de szerintem ez inkább a keményvonalas rajongók véleménynyilvánítása, mintsem a játék önálló érdemeiből megszerzett értékelés. Ha azonban lesz egy nagyobb leárazás és lecsusszan az első rész újrázásának árszínvonalára, akkor talán érdemes egy próbát tenni vele. Az előző részből megszerzett történeti háttér hiánya nélkül viszont nem tudom jó szívvel adni senki kezébe.

PLATFORM PC (Steam), Nintendo Switch, Xbox, PlayStation (tesztelve) | KIADÓ PQube | FEJLESZTŐ Rootnstudio Ltd. | MEGJELENÉS 2024. augusztus 15. (friss, konzolos megjelenések) ÁR 30 EUR | #KeyMailer