![[Teszt] Taxi Life - über kis taxi?](/~thumbnail/taxilife_key_art.jpg.cvsak.k.article-00-1a-wd.a19tnf.jpg)
Verőfényes katalán napsütés, és kellemesen ismerős nyíltvilágú játékmenet, mindez közel 460 kilométernyi barcelonai úthálózattal megspékelve. A Taxi Life-tól sokat vártak a könnyed polgári járműszimulátorok fogyasztói, és bár az alapok ígéretesek, ez a taxitársaság bizony messze van még a piacvezetőtől...
A Euro Truck Simulator 2 (ETS2) töretlen népszerűségét elnézve meglepő, hogy egész mostanáig nem érkezett olyan játék a könnyed járműves munkaszimulátorok világából, amely taxis körítéssel kínálná az SCS Software nehézsúlyú kamionos játékának egyszerű, mégis notóriusan addiktív, közúti furikázást és könnyed cégmenedzsmentet egyaránt tartalmazó nyíltvilágú játékmenetét.
Egész mostanáig: a francia Nacon kiadó ugyanis nemrég letudta a PÁV II.-t, amely után a "Life" utótaggal futó, könnyed munkaszimulátor-sorozatát tovább bővítve március elején utcára is küldte a Taxi Life-ot, hogy a fentebb emlegetett cseh kamionos opusz könnyedségével dolgozzák fel a nyugis (?) városi fuvarszervezést. A végeredménytől viszont egyik szemünk órát teker, a másik pedig blokádot szervez, a program ugyanis hiába tett sikeres helyismereti vizsgát, a műszakin bizony a harminc eurós kenőpénz dacára is első nekifutásra elvérzett...
Benvinguts a Barcelona!
Nem mondom persze, hogy ennek nem voltak előjelei, egyrészt ugyanis a játékon ugyanaz a lengyel Simteract dolgozott, akiknek a kiadó finoman szólva is felemás sikerű kazuár vonatos játékát (a Train Life-ot) is köszönhetjük, másrészt pedig mert a portéka megjelenését kétszer is hónapokkal elcsúsztatták, mire március elején végre megkapta a tevékenységi engedélyt. Az ígéretek viszont ennek ellenére is egy kellemesnek tűnő urbánus furikázást vetítettek előre. Hangulatos, ámde forgalmas és kihívásokkal teli közlekedést kínáló nagyvárosi terepről, változatos vezethető autóflottáról, valamint egy könnyed, de átgondolt karakter- és cégfejlesztési szisztémáról szólt a fáma. Ezek pedig végső soron meg is valósultak, a Taxi Life alapjain így bizony a típushibák dacára is érezni a törekvést.
A program így egy kizárólag egyjátékos módban játszható, könnyed nyíltvilágú autós munkaszimulátor, ami alapjait tekintve szinte bitre megegyezik a már emlegetett ETS2-vel. Egy rövid (és átugorható) vezetésoktatást követően így azonnal neki is állhatunk szabadon felfedezni a játék helyszínét adó Barcelona városát - pontosabban annak egy kb. 10 négyzetkilométeres, valós méretarányban (!) lemodellezett, cirka 460 kilométernyi utcahálózatot kínáló részét - hogy a hűtőrácsunk elé kerülő fuvarokat elvállalva a város(rész) legjobb taxisává váljunk.
A célállomáson épségben kiszálló utasok után fuvardíj és XP üti a markunkat (minél elégedettebbek velünk, annál több). Előbbiből kezdetben a kötelező kiadásokat (tankolás, mosás, javítás és karbantartás) perkálhatjuk ki, illetve a kezdőautónkat szabhatjuk testre némi (visszafogott) teljesítmény- és optikai tuninggal. Ha viszont elég lét kaparunk össze, idővel új autókat is vehetünk, amelyekhez sofőröket felbérelve nekiállhatunk a saját taxiscégünk felépítésének is. A ténykedésünk után kapott XP-ből ugyanakkor különböző passzív bónuszokat oldhatunk fel, amik bár több fejlődési fába lettek rendezve, végső soron mind a gyorsabb tapasztalat- és vagyonszerzést segítik.
"Ez az Uber már nem az az Uber!"
Bár a Taxi Life a címéből sejthetően a taxis mindennapokat dolgozza fel némiképp (na jó, erősen) idealizált formában, a program eredetileg nem echte taxis játéknak készült. A Simteract ugyanis 2021 tavaszán még *Urban Venture* néven jelentette be a programot, és egy, az Uberre gyanúsan hasonlító fiktív fuvarmegosztó cég (az "Urban") friss ridesharing sofőrjét alakítottuk volna benne.
Bár a Nacon színre lépésével a program címe és koncepciója is megváltozott, a játék több eleme azért még élénken őrzi az eredeti alapokat: ilyen például, hogy egyik autóban sincs taxióra, hogy a garázs tobzódik a helyi taxisrendeletnek finom szólva sem megfelelő festésmintákban, és hogy a valós barcelonai sárga-fekete taxifestés is csak kb. egy héttel a megjelenés előtt, a közösség nyomására került be végül a játékba.Metált bírod?
A Simteract viszont szerencsére nem csak egy az egyben lemásolta az ETS2-től kölcsönkapott menetlevelet - ehelyett a taxisszövetség nagy örömére ki is egészítette azt pár jópofa, a személyszállítási miliőhöz passzoló extra játékelemmel is.
Kezdjük ott, hogy bár a fuvarok zöme (a kamionos ihletforráshoz hasonlóan) elég bőkezű időlimittel bír, a kedves utasok felhergelésével (úgymint a rendszeres szabálysértések vagy combosabb balesetek behúzásával) igen hamar elbukhatók. Bár nem mindig: egyes utasok ugyanis olykor a komfortérzetüket érintő kérésekkel támadhatnak be minket (pl. hogy engedjük le az ablakot, vagy kapcsoljuk be a klímát/rádiót), míg mások hajlamosak beszédbe elegyedni velünk. Ezen helyzetek megfelelő kezelésével pedig akkor is menthető a fuvarok időlimitje és az azok végén kapott borravaló vagy XP bónusz, ha sikerül például menet közben durván megtörnünk a kocsinkat. Az alkalmi bájcsevejek során egyébként 2-3 válaszlehetőség közül dönthetjük el, hogy miként reagálunk a delikvensnek, komoly fejtörésre persze ne számítsunk - a jókedélyű és segítőkész válaszokat nyilván honorálni fogják a hátul ülők, míg ha igazi türhőként viselkedünk, akkor csak a sovány vigasz marad, hogy élethűen szerepjátszuk a mezítlábas guruló koldust.
Nem érheti ugyanakkor panasz a feladatok változatosságát sem. Először is, a "sima" (avagy a kezdőautónkkal elvállalható normál) fuvarok mellett idővel megjelennek az adott kivitelt igénylő rendelések is: a sok csomaggal utazókat pl. kombi verdával szállíthatjuk el, a három főnél nagyobb társaságokat mikrobusszal, a VIP-kliensek csak luxusmercibe hajlandóak beülni, míg egyes progresszív utasok csak az elektromos autókat szeretik. Másodszor, eme fuvarok mellett a játék olykor különleges (az in-game térképen serleggel jelzett) kihívásokat is generál, amelyek során a szabályokra fittyet hányva, minél gyorsabban kell elérnünk a késésben lévő utassal a célhelyhez. Végezetül pedig feldobja a pezsgő nagyvárosi krúzolást az is, hogy Barcelona digitalizált belvárosában nem csak taxizással, hanem a terület szabad bejárásával is fejlődhetünk, a Ubisoft open world játékaihoz hasonlóan a lemodellezett negyedek ugyanis tömve vannak felfedezhető látványosságokkal és graffitikkel, amelyek "begyűjtését" szintén ajándék XP-vel honorálja a játék.
Ami pedig a vállalkozói vonulatot illeti, a cégfejlesztés is kapott pár olyan funkciót, amivel teljhatalmú fődiszpécsernek érezhetjük magunkat. A felvett kollégákat ugyanis nemcsak, hogy autókhoz rendelhetjük, hanem kiválaszthatjuk azt is, hogy mely napszakban és negyedben húzzák le a kötelező nyolcórás műszakjukat. Jópofa húzás viszont az is, hogy az elérhető hivatásos emberanyag erősségekkel és gyengeségekkel is bír: egyes sofőrök például takarékosan vezetnek de gyakran baleseteznek, míg mások mondjuk szabálykövetőek, de hajlamosak koszosan leadni az autójukat. Gondolom mondanom sem kell, hogy a toborzás során így érdemes alaposan megnézni, hogy ki miben (és mekkora mértékben) jeleskedik és gyengélkedik, ha ugyanis a kvótánkat főleg gyakran balesetező vagy benzinégető droidokkal töltjük fel, igen kellemetlenül megdobhatjuk a napi működési költségeket...
De Niro beájulna
Bár a Taxi Life e cikk írásakor az egyetlen könnyed, cégmenedzsmentet is kínáló open-world taxis játék, nem ez az egyetlen projekt, amely megpróbálja átültetni az ETS2 játékmenetét kamionokról személyautós alapokra. Az egyébként szintén lengyel Woodland Games által hegesztett, még készülő Taxi Simulator ugyanis gyanúsan hasonló alapokra építkezik, csak épp a nagy kacsaúsztató túloldalán: a játékban ugyanis az ígéretek szerint New York City Manhattan városrészének egy részén ~~hiénáskodhatunk~~ végezhetünk majd minőségi személyszállítást és építhetjük fel saját taxiflottánkat.
Mindez pedig remekül is hangzik - mármint, ha túl tudunk lendülni a tényen, hogy a játékot még 2020-ban (!) jelentették be, megjelenési dátumot pedig azóta sem kapott. Az elmúlt évekből ehelyett mindössze egy kiadóvesztést, egy teljes grafikusmotor-cserét, egy belső fejlesztői prototípust, valamint egy teljes koncepcióváltást tudott csak felmutatni a csapat (ami annyit tesz, hogy az [eredeti trailer](https://www.youtube.com/watch?v=G8H-nPalm0Q) hangulatával szemben [jóval komolyabb](https://www.youtube.com/watch?v=e65lB-j3Xk8) munkaszimulátoros miliőre készülhetünk majd). Jómagam kíváncsian várom, hogy kisül-e végül valami a projektből, mert a helyzet az, hogy videojátékban a GTA IV óta nem volt részem igazán hangulatos New York-i taxizásban... 'Tiltsák be az illegális tevékenységeket!'
A Taxi Life tehát, noha nem keményvonalas szimulátor, mégis egy jól átgondolt, tisztességesen összerakott sandbox karriermóddal és fejlődési rendszerrel érkezik - épp ezért szomorú, hogy míg játékmenetében tökéletesen megidézi az ETS2 könnyed krúzolós hangulatát, addig a technikai megvalósításnál már közel sem jött össze ez a truváj.
Kezdjük ott, hogy a barcelonai forgalmat hajtó mesterséges intelligencia valami elmondhatatlanul ostoba (ami különösen meglepő annak tükrében, hogy a fejlesztők a saját, autósiskolai szimulátorokban használt forgalmi MI-jüket ültették a játékba). A derék (?) digitális katalánok közlekedési morálja ugyanis minden józan észt és életösztönt nélkülöz: a gyorsforgalmi utakon hajlamosak ok nélkül szüttyögni, a piros lámpáknál hátulról belénk rongyolni, de a körforgalmak és kereszteződések is komoly útkeresési kihívást jelentenek a számukra, ahogy a forgalom ritmusában való elindulás sem az erősségük. Nem lépnek túl az egyszeri lemmingek szintjén azonban a gyalogosok sem, akik a járdákon össze-vissza grasszálnak, mellé pedig hajlamosak megállni és visszafordulni a gyalogátkelő közepén. Barcelona népe tehát abszolút kiszámíthatatlan az utakon, csak épp nem pozitív értelemben, a forgalmi kihívásokat ugyanis nem a mediterrán lazaság, hanem a totális agybaj szállítja a város digitalizált utcáira.
Nem jobb azonban a helyzet a program teljesítményével sem. Bár az öregecske PC-men egy i7-4790-es proci, 16 giga RAM és egy GTX 1070-es VGA kombójával elfogadhatóan fut a program ultrawide 2560x1080-as felbontáson és közepes-magas beállításokkal, a fuvarok közben rendszeresek a mikrolagok és rövid fps-bezuhanások, amiket ráadásul a forgalom mértékétől, az autónk körüli játéktér beépítettségétől, valamint a közösségi visszajelzések alapján konfigurációtól (és platformtól) függetlenül szállít az Unreal Engine 4 alatt futó játék.
Ha pedig már Unreal Engine 4, érdemes kitérni a grafikára és a fizikai rétegre is, amik igencsak felemásan sikerültek. Bár a vezethető (nem licencelt, de jól felismerhető) autók kívülről-belülről szépen festenek, ahogy Barcelona belvárosának a kézműves látványosságai (mint például az Arc de Triomf diadalíve, a Ciutadella Park, vagy épp a különböző valós múzeumok) is szemnek kedvesek, a játék ezen modelleket (és a motor natív effektjeit) leszámítva nem igazán szép. Az épületek és pályaelemek zöme érzésre fizetős asset csomagokból érkezik, a járdák sivárak, míg a forgalom és a gyalogosok zöme nagy jóindulattal is csak kb. egy tucatnyi (elnagyolt) modellből áll - az utcákon sem buszokat vagy villamosokat, sem teherautókat, sem pedig robogókat és bicikliket nem látni a forgalomban (noha a terep maga tobzódik az üres biciklisávokban).
Maga a fizikai réteg és a törésmodell egyébként korrekt: érzésre a motor natív implementációján alapulnak, ami a könnyed melószimulátoros miliőhöz bőven elég - mondjuk az azért elég megmosolyogtató, hogy minden elinduláskor csikorognak a kerekek, vagy hogy parkoló autóknak ütközve úgy pattanunk le róluk, mintha betonfalba csapódtunk volna.
Vezetési modellből ugyanakkor négy változat (egyszerű és hagyományos automata, valamint robotizált és kuplungolós kéziváltós) került a programba, szóval perifériától függetlenül mindenki meg fogja találni a neki legmegfelelőbb vezetési beállítást - vagyis megtalálná, ha ne lenne nyögvenyelős bármelyik perifériával autózni. Míg billentyűzet + egér páros, vagy épp kontroller esetén a zizis kormányzási érzékenység jelenthet gondot, addig kormányszettek esetén az elégtelen támogatás okozhat taxis demonstrációt. Konzolokon ugyanis a Taxi Life egyáltalán nem, PC-n pedig csak korlátozottan támogatja az efféle perifériákat, ráadásul utóbbi platformon a támogatott szettek esetén is megeshet, hogy kompromisszumokra kényszerülünk (például mert bizonyos hardverek esetén gangolni csak a kormányon lévő gombokkal lehet, a váltókarral nem).
Flottánk gyöngyszemei
Bár a Taxi Life vezethető autói nem feltétlenül autentikusak a nyüzsgő barcelonai forgalomban (elvégre a helyi hivatásosok inkább a játékban nem szereplő Skoda és Seat istálló kínálatát, illetve a Toyota Priust részesítik előnyben), a program kínálatát ennek ellenére sem érheti panasz, a megvásárolható járművek mindegyike ugyanis kellően eltér egymástól ahhoz, hogy kedvünk legyen mindegyiket kipróbálni. Lássuk, milyen járművek erősíthetik cégünk gépparkját!
- Aphelion: Egy, a Hyundai Ioniqra emlékeztető liftback, amely az alap fuvarokhoz logikus választás.
- Halcyon: A Renault Trafic Combi inspirálta mikrobusz, amely elsősorban nagyobb társaságok szállításánál brillírozik.
- Parallax: Egy Tesla Model S-re hajazó erőgép, amelybe minden, az elektromos autókat preferáló utas szívesen beül.
- Rhea: A Mercedes-Benz C-osztályra hasonlító luxusszedán, amelyben nem fog fintorogni egy VIP-kliens sem.
- Sedna: A Toyota Auris TS-en alapuló kombival nem lőhetsz mellé, ha csomagokkal alaposan felpakolt utashoz kell kiállnod.
- SMC: A 2016-os Kia Soulon alapuló kis crossover ideális választás a város Gótikus negyedében és egyéb szűk utcáiban való navigálásra.
- Starline Prestige: A jelenleg négy euróba kerülő, DLC-ként árult 1930-as évekbeli oldtimer esélyesen több Hispano-Suiza modellből lett összegyúrva, és remek választás, ha történelemleckével egybekötött városnézésre akarod vinni a kedves utasokat.Félkész fóliázás
A fenti problémák pedig már önmagukban is jelentősen lerontják a szolgáltatás összképét, és akkor még ki sem tértem arra a rengeteg kisebb-nagyobb hibára és logikátlanságra, amik egyértelműen jelzik, hogy a Nacon fuvarszervezői még a korábban emlegetett késések dacára is rohamléptékben zavarták az utcára a programot.
Kezdjük ott, hogy új profil létrehozásakor a beállítások zöme teljesen felesleges: a céglogónak és az arculati színeknek például semmi értelme, mert az autóinkon azok úgysem jelennek meg, de a karakterünk testreszabási lehetőségei is minimálisak. Négy megegyező arcú (csak frizurában eltérő) férfi közül választhatunk, női sofőrt meg eleve nem is tudunk létrehozni (noha a felbérelhető állományban bőven vannak lányok-asszonyok), valószínűleg mert a Nacon nem akart külön női hangsávra is költeni a (ritkán előforduló) párbeszédeknél.
A cégfejlesztési és testreszabási vonulat azonban szintén nem százas. Először is, mert ingatlanfejlesztéssel egyáltalán nem kell foglalkoznunk: ehelyett az egyes garázsokba már a karrier legelejétől szabadon beállhatunk, ahol ráadásul a cégmenedzsment mellett minden üzemeltetési feladatot (javítást, tankolást, mosást) is elvégezhetünk az autónkon, ami teljesen feleslegessé teszi a mapon elszórt benzinkutakat és autómosókat.
Másrészt ugyanakkor, bár a sofőrök részletesebb műszakbeosztási opciója jópofa, jelen pillanatban eléggé fapados, először is, mert a kollégák csak a beosztást követő in-game nap kezdenek el dolgozni, másodszor pedig mert ha a karakterünk pihentetésével átugorjuk az in-game műszakidejüket, akkor egyszerűen nem kapjuk meg a sápot a ledolgozott munkaóráik után (gondolom azért, hogy a kollégák felvételét követően ne tudjunk gyorsan sok pénzhez jutni az állandó láblógatással). Nem mintha persze rá lennénk szorulva a rendszeres pihenésre - az ugyanis jelenleg csak a napszakok átugrására szolgál, tekintve hogy fáradtság-szimuláció sincs a játékban.
És ha már garázs, ami az autókat illeti, szintén felemásak az érzéseim. Bár a kamu márkajelzéses kínálat változatos, és beltéri nézetben a műszerfaluk több eleme is be/kikapcsolható, ez inkább csak jól reklámozható trükk, semmint hasznos funkció. Kontrollerrel és (főleg) kormánnyal játszva ugyanis akar a fene a beltérben nézelődve ablakot lehúzni vagy klímát állítgatni, miközben egy forgalmas körforgalomban grasszál - nem véletlenül kapott minden fontosabb funkció gyorsbillentyűt vagy külön gombot az in-game körmenün.
Ami ugyanakkor a fejlesztéseket illeti, sem a vizuális, sem pedig a teljesítménytuning nem valami acélos. Az előbbire munkaautó lévén úgysem akarunk túl sokat költeni (főleg ha egy felni vagy újabb szabadjelző akár 2-3 fuvar árába is kóstálhat), míg a teljesítményfejlesztések igazából csak papíron hangzanak jól. A szabályokat betartva (ami ugye a fuvarok 95%-ánál alap a zsíros bónuszokhoz) a gyári motorok és féktárcsák is bőven elegendőek, de tapasztalataim szerint a zsúfolt, forgalmas, gyakran óvatos manőverezést igénylő utcakép okán a sürgős kihívások is simán abszolválhatók az alap kiépítésekkel. Ja, az pedig, hogy egyes benzines autóknál miért feláras opció a kéziváltó az automatához képest, számomra érthetetlen.
Végezetül pedig ott van az a rengeteg zavaró (és olykor nevetséges) apróság, amik szintén azt sugallják, hogy mennyire félkész állapotban is küldte utcára a Taxi Life-ot a kiadó. Gondolok itt például arra, hogy az utasok számától függetlenül mindig csak egyetlen ember száll be és ki az autónkból az átvezetőkben (a többi utas úgy spawnol be és el), hogy dinamikus időjárásnak nyoma sincs (bár az úttest olykor lehet nedves a garázst elhagyva, de esőben máskülönben nem vezethetünk), hogy az autók műszerfaláról olyan alapvető dolgok hiányoznak, mint például a kilométer-számláló, hogy a forgalmi rutin néha több méter magasságban repülő autókat generál, vagy épp hogy nincs igazi ultrawide támogatás sem (ehelyett 21:9-es vagy annál szélesebb képaránynál a renderelt 16:9-es képbe zoomol bele a játék).
Aki pedig esetleg az ETS2-ből vagy épp a City Car Drivingból ülne át taxizni, készüljön fel arra is, hogy számtalan, a műfajban már-már alapnak tekinthető quality-of-life funkció is hiányzik a programból - gondolok itt a TrackIR és VR támogatásra, a külső nézetben is bekapcsolható visszapillantó tükrökre, az éppen aktuális sebességhatár kijelzésére a GPS-en, illetve az offline (MP3 fájlokból összelegózott) vagy online streamelt rádiók támogatására.
Piacvezető szolgáltató?
A Taxi Life-nál tehát a megjelenése óta igen sok szabálytalanságot tártak fel a próbautakkal shoppingoló ellenőrök, ami miatt pedig igencsak kérdéses, hogy megéri-e jelenleg lejattolni a PC-n minimum 30, konzolokon pedig 40 eurós fuvardíjat. Fontosnak tartom azonban kiemelni, hogy a játék engem (aki személy szerint már évek óta várt egy, az ETS2 játékmenetén alapuló taxis programra) a felettébb kimerítő hibalista ellenére is sikerült beszippantania a portékának, az alapok ugyanis abszolút a helyükön vannak.
A játék így, bár nem úszhatja meg nagygenerál nélkül a következő hónapokat, már jelen állapotában is egy autós Euro Truck Simulator 2, és mint olyan, egy nagyon ígéretes motorikus relaxélmény, amit a megjelenése óta majdnem minden este elindítok némi nyugis, a kedvenc podcastjeimmel vagy zenéimmel megtámogatott virtuális műszakra.
És bár e sorok írásakor tényleg csak azoknak merem ajánlani, akik kamionok helyett ezúttal sárga(-fekete) taxikkal építenének digitális fuvarcéget, fél év múlva érdemes lesz rá visszanéznie mindenkinek, aki szereti a könnyed és vidám hangulatú járműves munkaszimulátorokat.
Platform: PC, Xbox Series X, PlayStation 5 | Fejlesztő: Simteract | Kiadó: Nacon | Megjelenés: 2024. március 7. | Ár: 30 EUR (~ 12 000 Ft)