Remnant 2Teszt

A Gunfire Games egyike azon kevés csapatnak, akik úgy tudtak a soulslike formulához nyúlni, hogy azt ne pusztán csak másolják, de valami egyedit, maradandót is alkossanak az ismerős és népszerű alapból. A Remnant from the Ashes az újratermelődő ellenfelek és kihívást nyújtó boss-ok hadát ötvözte a külső nézetű lövöldék akcióival és fejelte meg mindezt némi procedurálisan generált világgal, így biztosítva, hogy a játék még órák tucatjai is után tudjon újdonsággal szolgálni. Négy évvel az első rész után pedig elérkezett az idő, hogy a stúdió egy magasabb szintre emelje ezt a formulát.

A Remnant 2 bár történetileg erősen kapcsolódik az előző részhez (és annak második, Subject 2923 névre hallgató kiegészítőjéhez), felépítéséből adódóan kedvez az új belépőknek is. Nem pusztán azért, mert a fontosabb karakterek után-útfélen reflektálnak az előzmény történéseire - akár elhúzódó, részletekbe mélyedő monológokkal -, de még az egyes helyszíneken felbukkanó NPC-k is ügyesen űznek tréfát a veterán játékosokból, akik egy-egy quest miatt tértek vissza újra és újra és azokból is, akik nem is tudják, honnan kellene emlékezniük az adott arcokra.

Míg az első Remnant egy biztosan megtervezett ívre fűzte fel a különböző világok felfedezését és a bennük található fő narratíva mindig ugyanaz volt, addig a folytatás lép egy nagyot ezen a téren és még lazábbra veszi ezen a téren a megkötéseit. Bár a játék világait ezúttal is egyesével fel kell keresnünk, nem pusztán ezek sorrendje, de a bennük található objektíva is játékosonként változhat. Emiatt megtörténhet, hogy két, egymás után indított kampány nem pusztán állomásainak sorrendjében, de feladataiban is teljesen különbözni fog.

Ennek pedig azért van nagy jelentősége, mert ezáltal kevésbé érződik monotonnak egy újbóli végigjátszás, ezáltal nem csak az egyes helyszínek teljesítésével megnyíló Adventure mód lehet vonzó azoknak, akik a Remnant 2 minden apró titkát fel akarják fedezni. És a készítők nem túloztak azzal kapcsolatban, hogy ilyen felfedezni valókból bizony nem lesz hiány.

Az első rész is ügyesen építkezett a procedurálisan generált biomokból, amik így nem csak új boss-okat tartogathattak, de új küldetéseket is, kiegészítve azzal a csavarral, hogy megtörténhetett, hogy egy küldetésnek bár a megbízást adó NPC-jét megtaláltuk, de a teljesítéshez szükséges tárgyat nem vagy pont fordítva. Halmozottan nehezítette a dolgot, amikor több területnek és elemnek az együttállására volt szükség ahhoz, hogy egy-egy ilyen küldetést lehúzhassunk a teendőink közül.

A folytatás ráadásul oly' mértékben ráerősít erre, hogy komplett kasztok, ezáltal képességek és perkek lehetnek ilyen questek mögé rejtve. A játék indulásakor rendelkezésünkre álló archetípusok mellé még legalább ugyanennyit találhatunk meg a játék különböző zónáiban bizonyos feltételek teljesülése mellett, ha pedig számításba vesszük, hogy ezek bármelyike kombinálható egymással, sőt, még a kezdő kasztunkat is megváltoztathatjuk idővel, akkor könnyen látszik, hogy a fejlesztők a lehetőségeink terén is eggyel magasabb fokozatba kapcsoltak.

Sajnos ez egy olyan negatívumot is hozott magával, hogy a Remnant 2-ben a karakterünkre aggatott páncélok pusztán a védelmünk nagyságát és a kinézetét befolyásolják, az előző részből megismert szettbónuszok eltűntek. Helyüket a jóval nagyobb számban hordható kiegészítők és a fegyverekbe, valamint a nálunk lévő relikviába pakolható modok vették át, ezzel biztosítva, hogy még inkább sokoldalú karaktert alkothassunk meg.

Hosszasan részletezhetném, mennyivel nagyobb szabadságot és változatosságot kapunk a karakterfejlesztés terén, de legyen elég annyi, hogy a fejlesztők könnyűszerrel duplázták, sőt, inkább triplázták meg az előd lehetőségeit. Helyette fontosabb megemlíteni, hogy a játék világa is lépett egy szintet előre. Na nem az alapok, azok továbbra is ugyanazok, az egyes világokat felkeresve kapunk egy procedurálisan generált leosztást két nagyobb köztes zónával, amikből nyílnak a kötelezően teljesítendő és az opcionális dungeonök. Mind az összekötő területek, mind a dungeonök több elemből állhatnak össze, ezért megtörténhet, hogy egy már teljesített dungeonbe lépve más kialakítást, ezzel együtt ellenfeleket és akár tárgyakat is találunk.

Amiben jelentősebb előrelépés történt, az az egyes világok nagysága. A Remnant 2 egy-egy zónája képes nagyobb játéktérrel és ezzel együtt tennivalóval szolgálni, mint az elődnél egy komplett világ. Ha pedig ezeket említettem, bár Yaesha képében egy visszatérő világot találunk és a sivatagos N'Erud is mutat némi hasonlóságot az előző rész Rhom-jával, a teljesen új területnek számító Losomn, illetve a jóval nagyobb mértékben felfedezhető labirintus könnyűszerrel kompenzálja ezeket. Arról nem is beszélve, hogy a megnövelt méreteknek köszönhetően a játékban található titkok és rejtvények száma is ezzel arányosan nőtt, így aki a folytatás minden zugát fel akarja fedezni, annak bőven tartogat elfoglaltságot a Remnant 2.

STEAM DECKEN AZ ÉLET

Meg kell mondanom, ha csak next-gen konzolokat látok a megjelenési platformok között, akkor a Deck kapcsán már sok jóra nem számítok. A Remnant 2 ugyan Deck Verified játék, de kompromisszumokat követel. Nagyjából fél órát csak a hangolgatással töltöttem, és találtam egy módszert, ahol stabil 30 FPS-t lehet tartani. Sabilat, ahol sem a fényes jelenetek, sem a városi hub, sem a randaságokkal kicsipkézett folyosók nem fogják meg a tempót. Ezt 960x600p-s felbontásban tudtam elérni magas FSR vagy XeSS beállítással, nagyjából low-medium beállítások mellett. A kép sajnos ilyenkor már elég kásás, ami nekem hosszabb távon fárasztónak hatott. Viszont van egy másik út is. Akár 720p körül, medium-high beállításokkal már lehet tiszta látványt kihúzni a játékból, de időnként beesik 20-30 FPS közé a mutató. Ha nem vagy az állandóan bekapcsolt benchmark függője, akkor ezt a beállítást javaslom. Így a hetedik konzolgenerációra sok szempontból emlékeztető játékot kábé úgy lehet játszani, ahogy a hetedik konzolgeneráción játszottuk a TPS címeket.
(macko)

KHAREX SZERINT A VILÁG

A Remnant: From the Ashes annak idején 2019 egyik legnagyobb meglepetése és legjobb játéka lett a szememben, így enyhén szólva is magas elvárásokat támasztottam a folytatás irányába. Nem csalódtam. A fejlesztők ugyanis teljes mértékben értik, hogy mi tette az előző játékukat olyan sikeressé, és nem is féltek még jobban ráfeküdni az erősségeikre. Legyen szó az átdolgozott kasztrendszerről, a sokkal változatosabb fegyverekről, az elmélyített újrajátszhatóságról vagy a látványosabb és monumentálisabb főellenfelekről, a Remnant II-ben minden megvan, amiért az ember az első részt szerette, csak éppen átgondolt, továbbfejlesztett kiadásban. Ha mindenképp panaszkodnom kéne, talán annyit vetnék fel, hogy az első pár órában kicsit soknak érződik az átvezető, és nekem jobban bejött anno a From the Ashes megközelítése, ami a játékmenetet helyezte mindenek fölé, de ez igazából csak szőrszálhasogatás. Lényeg a lényeg, ha a nagy nyári pangásban csak egy játékot vesztek meg, szerintem mindenképp a Remnant II legyen az.

Amikből szintén tartogat a Remnant 2, az sajnálatos módon a játék megjelenésének körüli hibák. Már a korai hozzáférés alatt lehetett ezekkel találkozni, a legsúlyosabb kétség kívül a területek közötti utazásokkor előforduló összeomlás, illetve a tény, hogy PlayStationön a kooperatív mód csak idegenekkel működött, az ismerőseinkkel semmilyen módon nem lehetett közös lövöldözésre összeállni. A Gunfire Games természetesen elismerte a problémát, azonban a teszt elkészültéig nem volt elérhető ez a funkció a játékban, ami elég nagy öngól a csapatnak, tekintve, hogy alapvetően többjátékos élményként reklámozták a játékot, illetve vannak olyan questek benne, ami egyedül nem is teljesíthető. A megjelenés napján szerencsére rendeződni látszódtak a multiplayer ezen problémái, azonban elég nagy szégyenfolt ez az early access-re benevezők bizalmával szemben.

Ezek mellett már csak apróságnak számít, hogy dacára a választható megjelenítési módoknak (a szokásosnak számító 30 és 60 FPS-es opció mellett konzolon is elérhető az uncapped framerate), a Performance itt sem képes mindig tartani a stabil 60-at, ironikus módon a legnagyobb bezuhanásokat átvezetők alatt képes produkálni, cserébe legalább a harcok alatt viszonylag egyenletes teljesítményt nyújt, ennek kedvez az, hogy a harcok nagy része kisebb tereken zajlik, az összekötő régiók esetében találkozhatunk nagyobb ingadozásokkal.

A Remnant 2 továbbviszi az előd érdekes koncepcióját, teszi mindezt kibővített eszköztárral, nagyobb játéktérrel és még több titokkal, ami biztosítja, hogy a játékkal eltöltött temérdek óra alatt az ember folyamatosan találkozzon valami újdonsággal. Nyilvánvaló fejlődését sajnos beárnyékolják a megjelenés körüli technikai problémák, amik azért igazán zavaróak, mert a Gunfire Games egy vérbeli folytatást rakott össze.

PLATFORM PC, PS5 (tesztelt), Series S/X
KIADÓ Gearbox Publishing FEJLESZTŐ Gunfire Games
MEGJELENÉS 2023. július 25. ÁR 16990 Ft