[Teszt] Pentiment

Pentiment

StingerCsere Krisztián Gábor2022.11.26. 14:00

Narratív kalandjátékot prezentálni manapság eléggé hiánypótló tevékenység és nem is igazán jellemző, hogy egy nagyobb stúdió (pláne most már 1st party) égisze alatt növekedjen. Nem csoda, hogy ilyesmivel épp a nagy tapasztalattal rendelkező Obsidian felhozatalában találkozunk, melyben egy középkori Európában játszódó és annak mai szemmel akár groteszknek is nevezhető síkján egyensúlyozva mesélnek el egy történetet. Tesztünk alanya azonban több, mint egyszerű kalandjáték: egy osztályok közti megosztottságot, közösségi drámát és személyes konfliktusokat előtérbe helyező cselekményt bont ki, amelyben a Szent Római birodalom politikai befolyásolásának megteremtéséhez szinte mindent felvonultat.

A fentiek mellett szinte eltörpül, hogy a Pentiment névre hallgató egészen különleges kaland egy XVI. századi nyomozósdit játszat el velünk, melyben az idő előrehaladása és maga a pillanat lényege az, ami meghatározza a játék egész mivoltát. A nagyjából huszonöt órás kaland szép lassan fodrozódik szövevényes feladvánnyá az idő elteltével, amelyben változás magukra a szereplőkre is ugyanúgy igaz - így a cselekményt nem csak és kizárólag a főhős, de maguk a történet karakterei is együtt alakítják. Egy Andreas Maler nevű feltörekvő művész szemén keresztül nyílik ki a világ, aki a gyönyörű kisvárosba, Tassingba látogat, hogy tapasztalatát a közeli apátság scriptoriumában fejlessze és kamatoztassa. Valamikor a késő középkor bajor felvidékén járunk, a játék látványvilága pedig a korhű mivoltának köszönhetően egészen páratlan képet fest: az említett korból származó kéziratok művészetét viseli magán, melyet a reneszánsz korszak késői illuminált kéziratai és első nyomtatott könyvei ihlettek. A gyönyörű iniciálék, a reneszánsz kor grandiózus festményei, a kódexek, bibliák és korhű tekercsek mesteri inspirációja tökéletes ábrázolásban tér vissza a képernyőkre, de maga a történetmesélés is egy olvasmányos elbeszélésben elevenedik meg.

Van egyfajta különös bája annak, ahogy a naplónkat lapozgatva próbálunk összefüggéseket, megoldásokat találni egy-egy rejtélyre: a lapok suhogása, a párbeszédek alatti klasszikus tintával vésett papír recegő hangja szinte nyugtató jelleggel hat még a legfurcsább pillanatokban is. Ehhez már csak hab a tortán a középkori hangulat keltette képzelt valóság: a falu zajai, a kovácsműhely kalapács ütései, az erdő csendje, a kolostor és a templom óriási visszhangzó termei, vagy az alkalomadtán felcsendülő harangszó úgy fest, mintha egy korai fekete-fehér filmet néznénk, szinte már csak a lassan tekergő gramafon sercegése hiányzik a repertoárból. Korhű zenei aláfestésre azonban csak az arra érdemes pillanatokban számíthatunk - tisztán látszik, hogy az Obsidian különösen ügyelt arra, hogy kifejezetten csak az odaillő pillanatokban törje meg a csendet a fuvolák, lantok násztánca, így a Pentiment dramaturgiai szempontból is számos ponton veti be a szerzetesek nyugodt lélektanára ható képi és hangi megzavarásokat.

Ennek mentén talán az sem meglepő, hogy a Pentimentben gyakorlatilag egyetlen élő szó sincs, de a meseszerű elbeszéléshez nem is érezzük szükségét: a fontosabb mozzanatokat, szavakat az írt stílussal, színekkel, jelzésekkel igyekszik tudtunkra hozni a program és olyat sem nagyon láttunk még eddig, hogy a szövegbuborékokban felbukkanó feliratok bizony a szereplők személyiségjegyei alapján vésetik papírra. A témát és a megszólaló karaktert övezően is változik a betűtípus, a szóhasználat, de még a helyesírás is, amely egy adott párbeszédben például az idő előrehaladtával a kezdeti vidéki tájszólásból akár kúltúrközpontúvá is változhat. Az összkép keltette élmény a fentiek alapján egészen páratlan: nem nagyon született még kalandjáték, amely ennyire autentikus módon próbálta lerajzolva ábrázolni a korszak mindennapi életét. Az illusztris karakterek, jelenetek mintha egy ősi kódex lapjaiból léptek volna ki, pedig csak kétdimenziós kézzel rajzolt csodák mozognak a képernyőn. A játék még az állóképeken és a naplónkat lapozva is harmonikusan fest, de igazi hangulatát mozgás közben mutatja meg igazán.

Persze ezek apróságok, de a Pentiment értékeit ebben az esetben nem is feltétlenül a mondanivalójában kell keresni: az már eleve egy egyébként érdekes és izgalmas több történeti szakaszon átívelő összeesküvős-nyomozós kaland - de amiért az Obsidian játékáért különösen rajongani lehet, azok az apró különlegességek és részletek, melyek a játékmenet egészen váratlan pillanataiban vannak elrejtve. A logikai fejtörők, a párbeszédek, a minijátékok, a szociális pillanatok és a mérsékelt interakció mögött ugyanis az apróságokon van a hangsúly - hol a szereplőkre vonatkozó megnyilvánulással az írott szöveg stílusában, hol egy feltételezés következtében kialakult kép drasztikus megváltozásával, történeti visszautalásokkal, vagy épp a karekterünk múltbéli tetteire vonatkozóan, mely döntéseink következtében egészen intrikus, vicces és olykor meglepő fordulatokat is szülhet.

A Pentiment le sem tagadhatná, hogy a gerincét alkotó sajátosságait tekintve olyan felmenőkkel büszkélkedhet, mint a klasszikus szerepjátékok mechanikáját népesítő KotOR, vagy épp a zseniális The Outer Worlds. Ugyan a hasonlóság itt csak prózai, de a játék felépítése valóban a klasszikus narratív kalandjátékok elemi logikáját követi: a cselekmény kialakulásához nagyban hozzátesz ugyanis, hogy milyen szerrel vágunk neki a kalandnak, így művészünk orientációja már a kezdeteknél a képzelt arcmásunkra szabható: jogászok lennénk, esetleg filozófiai magasságokba emelkedő irodalmárok ? Bohém nőcsábászként a kicsapongás felé kacsintgatunk, vagy inkább a tudományok doktoraként a csillagászat rejtelmei érdekelnek ? No és hol, merre jártunk, míg felcseperedtünk ? Kalandoroként, trubadúrként, netán magányos vándorként, vagy iskoláról iskolára járó lelkes diákokként éltük a mindennapjainkat, akik titokban a kuruzslás és az alkímia ösvényét taposták ? A dolog érdekessége, hogy még végletekben is kiválóan működik a rendszer, a bohém csillagász legalább annyira életképes szcenarió, mint a notórikus alkimista, aki papnak készül.

Ráadásul a gondosan vagy épp szertelenül felépített história nem csak szépészeti beavatkozás, mert a későbbi cselekményben is komoly hatása érződik. Előfordulhat, hogy épp a múltbéli tapasztalataink miatt leszünk képesek megoldani egy-egy feladványt, vagy úgy elcsacsogni a résztvevőkkel, hogy “A” következtetés helyett mégiscsak egy kezdetben hibás tézisnek tűnő “B” gondolatmenet mentén jöjjünk rá a titkok nyitjára.

Vajon mennyi történelmet írnak azok, akik részt vesznek egy cselekményben és mennyit azok, akik csak tinta és műveltség okán örökítik meg ugyanezt? A Pentiment folyamatosan küzd ezzel és az erkölcs, a vallás valamint a művészet nagyobb kérdéseivel.

Andreas újra és újra felülmúlja önmagát abban, ahogyan a súlyos témákról szóló párbeszédek mentén más és más reakciókat vált ki a szereplőkből. A Pentiment emellett szinte parádézik a szerteágazó mégis több irányból megközelíthető eseményekben, noha a fejezetek előrehaladtával tetteink, reakcióink valódi változásokat hozhatnak a cselekmény alakulásában, amellyel akár eltérő szereplőgárda, feladatok és cselekmény is várhat ránk a folytatásban. Szívesen megnézném a történetírók sztoriboardját mert gyanítom, hogy végeláthatatlanul hosszú és kusza háló leledzik a higgadtan csordogáló sztorivonal mögött, ugyanis egész meghökkentő különbségek is akadnak az első-második vagy sokadik próbálkozás következtében - már akár rövid idősíkon is.

A kesze-kusza történet felvázolása persze egyáltalán nem véletlen: bár az “előjáték” nagyjából három-négy óra, de az első haláleset bekövetkeztével kicsit felgyorsulnak az események: a Pentiment nagyjából huszonöt év cselekményeit öleli fel, így a lépéseink, az adott helyzetekre tett reakcióink, vagy épp tétlenségünk következtében totálisan eltérő irányba változhat a kicsinyke falu és környezetének jövője. Az idő múlásával ráadásul a karakterek is felcseperednek: a leányból asszony, az aggastyánból halott lesz és bizony újak is születnek, akik feltehetően már egy másik világkép gyermekeivé, a reneszánsz felvilágosodó és feltörekvő, dogmatikus elveket ellenző korszak társadalmához tartozva fonják tovább apáik hiúságát, viaskodásait vagy épp tetteit.

Valóban nem mindennapi játék a Pentiment: sem témáját, sem látványvilágát, sem pedig mondandóját tekintve nem passzol bele igazán egyik stílusba sem. Mégis olyan formában közelít a modern irányzatok eszköztárát felhasználva XVI. századi történelmi elbeszélésekhez, mint még semmi más előtte. Ahogy a játék atyja, Josh Sawyer (Pillars of Eternity, Fallout) idézte: ha nincs a GamePass és a Microsoft kísérletező hozzáállása, valószínűleg a Pentiment sem született volna meg soha. Kár lett volna érte, ez a mindössze tizenhárom fős kis csapat igazi csodát művelt a digitális festővászonnal és újfent megmutatta, kisebb erőforrásból is lehet nagy sikereket elérni.

Pontosan
9
Platform: PC, Xbox One X, SS, SX, GamePass
Kiadó: Xbox Game Studios | Fejlesztő: Obsidian Entertainment
Megjelenés: 2022. november 15. | Ár: 8E HUF

A Last of Us és Mario találkozik az SNL friss-fergeteges paródiájában

Az HBO filmsorozatát és a játékadaptációkat is parodizálja a legújabb SNL-kisfilm. Főszerepben Pedro Pascal!

14 órája
1

Még egy demót kap a Wo Long: Fallen Dynasty

Egy héttel a megjelenés előtt újra belekóstolhatunk a három királyság harcaiba.

17 órája

Dread Templar

A Dread Templar minden előnye és hátránya egyaránt a letisztult és egyszerű koncepciójából ered. De most ennyire nem szaladunk előre, lássuk, mi lett a boomer shooter játékból!

1 napja

Deliver Us Mars: itt a megjelenési trailer

A játék már elérhető szinte minden fő platformon.

1 napja

Suffer the Night: jön a sápadt ember

Játék-a-játékban elemek, na meg egy krézi főgonosz a frissen bejelentett horrorban.

1 napja

Wordless: szótlan maradsz a trailer után

Indie csoda, 2D platforming, akció és egyedi látvány kombinációja.

1 napja

Resident Evil 4 Remake: 12 perc gameplay

Hosszabb betekintés a március végén megjelenő játék ötödik fejezetébe.

1 napja
1

Csúszik a The Last of Us Part I PC-verziója

Néhány héttel tovább kell várni a számítógépes átiratra.

1 napja
2

Elképesztő mérföldkövet lépett át az It Takes Two

Több mint 10 millió példány fogyott már kooperatív platformer-kalandból.

1 napja
4

Game Informer: Resident Evil 4 (Remake)

Ismét a Game Informer szállít friss információkat és rengeteg mozgóképet egy régóta várt megjelenéshez. Hírünk folyamatosan frissül!

2 napja
11

A Gran Turismo 7 virtuális kagylóülésében

Néhány szerencsés elvihette egy órás próbakörre a Polyphony Digital simcade versenyjátékát PlayStation VR2 headsettel a fején.

2 napja
6

Mikrotranzakciók nélkül jön a Wild Hearts

A megjelenés után pedig ingyenes DLC-kkel fog bővülni.

2 napja
2

The Excavation of Hob’s Barrow

A ködös Albionban játszódó point and click horror-kaland folklór és természetfeletti elemekkel, némi száraz angol humorral és kimértséggel, méretes pixelekbe csomagolva. Teszteltük a rettentően hangulatos The Excavation of Hob’s Barrow-t.

2 napja
7

The Day Before: 10 perc vágatlan gameplay

Az orosz Fntastic hányatott sorsú nyílt világú MMO túlélő-lövöldéje görcsösen igyekszik bizonyítani, hogy nem csak pénznyelő.

2 napja
5

Kirby’s Return to Dream Land Deluxe: vár Magoland!

Az új trailer a multiplayer minijátékokat mutatja be.

2 napja
2

A Knockout City is lehúzza a rolót

A barátokkal azonban továbbra is kidobósozhatunk majd, méghozzá privát szervereken keresztül.

2 napja
2

PlayStation 5: teszt alatt az új rendszerfrissítés

Integrált Discord Voice Chat. VRR támogatás 1440p alatt. Hozzáférhetőség és kényelmi funkciók továbbfejlesztése.

3 napja
6

Atomic Heart: gameplay áttekintő

Az orosz Mundfish stúdió régóta készülő ígéretes projektje pár napon belül megjelenik, így kaptunk hozzá egy útikönyvet!

3 napja
3

Érkezik a Shadow Warrior 3: Definitive Edition

4K és 60FPS grafikai opciók. New Game+. Survival játékmód. Hero nehézségi fokozat. Teljes DualSense támogatás.

3 napja

Gameplay bemutatót kapott az Exekiller

Közel öt percen át mozog a lengyel stúdió debütáló alkotása. Portyázik a retro futurisztikus fejvadász!

3 napja
2