Outcast - Second ContactTeszt

Ha van kultjáték, amely megelőzte a korát, az a belga Appeal Outcast című 1999-ben megjelent nyílt világú akció-kalandjátéka, amellyel sokan gyerekként kicsit később, a PC Guru 2002 januári számának CD mellékleteként találkoztunk először. Most, tizennyolc évvel később Outcast - Second Contact címen tér vissza egy gyönyörű, ámbár kissé tökéletlen remake formájában.

Az Outcastre a legtöbben voxel technológiát használó szemkápráztató grafikája, valamint élettel teli egzotikus világa és gyönyörű zenéje miatt emlékeznek. Meg ezer más dolog, például a nagydumás és karizmatikus főhős Cutter Slade miatt, akinek elképesztően férfias neve helyett sokkal többet halljuk az Ulukai megszólítást. Ő az a fajta fickó, aki teljes közönnyel veszi tudomásul a párhuzamos dimenziók létét és hogy át kell jutnia egybe pár tudóssal visszafordítani egy kísérlettel okozott katasztrófát, hogy a Földet ne nyelje el egy fekete lyuk, de attól teljesen kiborul, hogy az idegen világ lakói lenyúlták a felszerelését. Slade sok tekintetben kiköpött Korben Dallas, aki pár humoros megjegyzéssel reagálja le azt is, hogy a helyiek messiásként imádják, és hogy saját világa megmentése érdekében meg kell mentenie a tojásfejű talanokét, Adelphát is, amiért cserébe ők előkerítik neki a feketelyukas galibát okozó szondát.

A tudományos blablában bővelkedő humoros sci-fi történetet hajdanán egy FMV videó vázolta fel, amelyet a remake egy állóképekből álló riasztóan olcsó hatású diavetítésre cserélt le. A következő sokkot a '99-ből érintetlenül átemelt, ma már szörnyű minőségű hangfájlok okozzák, a prológusként szolgáló havas világ tanítófeladatainak végrehajtása közben pedig megállapíthatjuk, hogy az irányítás és az animációk is az eredetit idézik. Az egykori Appeal-os fejlesztők a tizennyolc évvel ezelőtti játékuk forráskódját használták fel a remake-hez, és a Unity motorral megvalósított fantasztikus grafika, az új assetek és effektek ellenére olyannyira ugyanazt a játékot kapjuk, hogy még a régi modok is működnek vele. A kissé otromba animációkat leszámítva egészen pazar a látvány, a technikai finomságokra fogékonyaknak pedig érdemes elolvasni a régi alapokra húzott modern külső részleteit taglaló tavalyi előzetesünket.

Na de mi változott az eredetihez képest? Erős átdolgozásra került a más nézőpontot és sokkal gyorsabb lövéseket alkalmazó harc, a kamerakezelés, az irányítás, a mesterséges intelligencia, a menük és az interfész, a gazdaság, a térképek pedig új területekkel bővültek. Tetteink világra gyakorolt hatása láthatóvá vált olyan tekintetben is, hogy például bármikor megnézhetjük a hírnevünket jelző csíkot, vagy hogy mennyi nyersanyaggal rendelkezik az ellenség, a gamsaav kristállyal való manuális mentés mellett pedig sűrűn készül automentés is. Megmondom őszintén, az állítólagos korszerűsítés ellenére én sokszor nem éreztem túl nagy különbséget az eredetihez képest, és olykor talán túlzásba is estek az ahhoz való hűség tekintetében, mert például az ugrás és mászás megvalósítása 2017-es mércével nézve erősen tragikomikus. Nem csak Talanzaar háztetőinek nyögvenyelős felderítése közben emlegettem Slade felmenőit, de olyankor is, amikor oldalra futás helyett inkább a földön gurult egyet, ami meg a taktikus tűzpárbajt illeti, nos, olyan nincs, helyette eszetlenül az ellenség arcába rohanva vagyunk a leghatékonyabbak. Bugból is akad pár, de szerencsére inkább a vicces, semmint a bosszantó fajtából, így az esetenként fantáziátlan mellékküldetéseket nagyobb problémának érzem.

Mindezen bosszúságok ellenére még ma is borzasztóan lehet szeretni az Outcastet hála a nagyfokú szabadságot adó világának, amely 1999-ben teljesen egyedülállóvá tette, és még ma is lenyűgöző. Egy hatalmas (de nem korlátok nélküli) 3D-s világot fedezhetünk fel, szabadon átjárva annak egyedi flórával és faunával rendelkező zónái között. Személyes kedvencem már régen is a víz borította Okasankaar volt, ahol Adelpha halászai élnek, de a keleti szőttesekkel díszített Okriana városának forgatagában is órákra el tudtam veszni, miközben ide-oda utazva egyre többet tudtam meg a talanok kultúrájáról, ez pedig most sincs másképp. A készítők még arra is vették a fáradtságot, hogy létrehozzanak egy halandzsának hangzó, ám értelmes idegen nyelvet, amelyet kitartó rajongók nem csak lefordítottak, de ki is bővítettek. A talanok bármelyikével beszédbe elegyedhetünk és rengeteg érdekességet tudhatunk meg róluk a vallásuktól kezdve a furcsa szokásaikon át az olyan fontos kérdésekig, mint hogy mégis honnan a viharból tudnak angolul. Akad köztük jópár egyéniség, például az Ulukai nevet megjegyezni képtelen tökkelütött Maar, a hamisan nyekergő utcazenész, akinek fizethetsz, hogy duguljon el, vagy a magát szapuló önbizalomhiányos kereskedő.

ÉLŐBEN A FORGATÁSRÓL

Az Outcast magán viseli többek között a Csillagkapu sorozat és az Indiana Jones filmek hatását is, a készítők pedig nem csináltak titkot abból, hogy ambíciózus játékukat nem csak humorosnak szánták, de a kor eszközeivel a filmszerűségre is törekedtek. Ezt bizonyítják az **[Outcast outtakes](https://www.youtube.com/watch?v=YmHmilPhfIU)** című „kulisszák mögötti” videók is.

Mindez még most is elég jól hangzik, nem? A remake célja a régi rajongóknak kedveskedésen túl a játék egy új generációnak mai technikai szinvonalon bemutatása, a készítők ugyanis szentül hiszik, hogy innováció terén még mindig megállja a helyét (jól gondolják!), ugyanakkor jó kiindulási alap lehet egy jövőben szintén ebben a világban játszódó folytatás elkészítéséhez is. Az alcím egyébként Slade küldetésének a neve (a first contact a szonda párhuzamos dimenzióba küldése volt, ő pedig ezt követően veszi fel a kapcsolatot az idegen civilizációval). További érdekesség, hogy az egykori Appeal csapat néhány tagja 2013-ban visszaszerezte az IP jogait az Ataritól, egy évre rá pedig Kickstarteren próbáltak elég pénzt összeszedni egy HD újrakiadáshoz, ám mivel ez nem jött össze, kompromisszumos megoldásként kiadták az Outcast 1.1-et. Az eredeti terveken túlmutató jelenlegi újrakiadás már fentebb említett újdonságok mellett további apró titkokat is tartogat a régi és új játékosoknak.

A mai játékokhoz képest elég nehézkes Outcast - Second Contact élvezetéhez ugyan kétségkívül hozzájárul a nosztalgia-faktor is, az egykor formabontó akció-kalandnak azonban nem járt le a szavatossága és még mindig irtó élvezetes egyszerre két világot megmenteni. Ez a meseszép remake nem csak a régi motorosoknak jó alkalom egy szép emléket feleleveníteni, de a régi klasszikusokra nyitott fiatalabbaknak is lehetőséget ad Ulukai legendájával megismerkedni. Higgyétek el, megéri!

*** Outcast - Second Contact | Platform: PC (tesztelt), PS4, Xbox One

Kiadó: Bigben Interactive | Fejlesztő: Appeal

Megjelenés: 2017. november 14.***