Manapság a Funko gyűjtés is olyan jelenség, ami így vagy úgy, de egyetlen geeknek sem kerülheti el a figyelmét. Ebből kifolyólag adta magát a lehetőség, hogy ne csak a dán építőkockák, de a nagyfejű figurák köré is videojátékos narratíva épüljön. Ha megszállott gyűjtő vagy, látszólag itt a remek alkalom, hogy néhány filmklasszikust “funkósított” formában is átélj, illetve kedvenc karaktereid akkor is kiszabadulhassanak a csomagolásból, ha a doboz megbontását szentségtelen tettnek tartod. A kérdés csak az, hogy a digitalizált műanyag játékok között vajon a Funko is labdába tud-e rúgni?

Nem árt tisztázni, hogy a tízezret is meghaladó Funko Pop figuráknak csupán töredékét kapjuk meg a játékban, a Funko Fusion tehát nem a teljes Funko univerzum virtuális leképeződése, hanem szelektált (és össze nem illő) franchise-ok furcsa egyvelege, melyek túlnyomórészt a Universal filmstúdióhoz tartozó licenszek. A párhuzamosan bejárható világok a Jurassic World, az Umbrella Academy, a Masters of the Universe, The Thing, a Hot Fuzz, a Scott Pilgrim Vs The World, valamint a Battlestar Galactica cselekményére épülnek, de ezeken a térképeken kívül cameo világokat is meglátogathatunk, illetve számos egyéb vendégszereplő, valamint más franchise-hoz köthető easter egg felvillanása is színesítheti a felhozatalt. A licenszek számomra impozánsan csengenek, mert a felvonultatott IP-k jó részéből vélhetően nem fog nagyszabású videojáték készülni a közeljövőben (vagy valaha), így például a The Thing (ok, ebből lesz egy remaster, de ez sem mindennapos esemény), valamint a Battlestar Galactica is felkeltette az érdeklődésemet. Főleg, hogy utóbbi esetben az eredeti sorozatról van szó, ami a hozzám hasonló elvetemült vintage sci-fi rajongónak külön okot ad a lelkesedésre.

A filmekhez és sorozatokhoz tartozó világok hangulatos tálalást kaptak, hiszen a licenszek miatt az ikonikus zenék is szerves velejárói az élménynek, az ismerős dallamok pedig tényleg elősegítik a beleélést - de sajnos csak ideig-óráig. Míg eleinte az aláfestés hatékonyan beránt az adott univerzum jellegzetes atmoszférájába, ha egy adott térképen sok időt töltünk el (pl. mindent össze akarunk gyűjteni), a gyakori ismétlődés miatt még legkedvencebb filmzenéink is hamar az idegeinkre tudnak menni. Egy hosszúra nyúlt bóklászás során például velem is előfordult, hogy bármennyire is kedves emlékek fűztek az adott darabhoz, végül inkább teljesen lenémítottam a zenét. A különböző világokat egyébként egy centrum hub-ból érhetjük el, egy-egy franchise-hoz pedig néhány pályából álló szekvencia tartozik, melyeknek a végén megszerezhetjük az adott világ koronáját, a „World Crown”-t. Ezeket a központi narratíva teljesítéséhez kell összegyűjtögetnünk. Ha úgy tartja kedvünk, akkor össze-vissza is ugrálhatunk a franchise-ok között, a megszerzett cuccok (pl. fegyverek és powerupok) egyszerűen átjönnek velünk a másik pályára. A filmekhez tartozóan négy karakter közül választhatunk, akik más és más alapfegyverrel, valamint lövészeti és közelharci attribútumokkal rendelkeznek, de a harcok egysíkú és repetitív jellege miatt ezeknek nem sok értelme van, a döntést tehát az alapján is nyugodtan meghozhatjuk, hogy ki a kedvenc szereplőnk, vagy kinek tetszik leginkább az aránytalanul nagyra nőtt, de felismerhetően stilizált feje.

Míg az óriási fej egy kézzelfogható játék esetén megkapó hatást kelt (Kinek mennyire megkapót... – mcmacko), egy third person akciójátékban nem túl előnyös, ha lövöldözésre kerül sor. A célzás egyszerűen rémálom, a főhősök burája tényleg rengeteget kitakar a látótérből, de az aránytalan testfelépítés a közelharcokat is furcsa érzésűvé teszi. A harc mellett a gyűjtögetés és a feladványok is kiemelt szerepet kapnak, ezek élvezeti értéke szintén rendkívül vegyes. Bár a ládanyitogatás, a berendezések rombolása, a különböző tárgyak megnyitása és előállítása, valamint a helyi valuta, a PVC-darabok gyűjtögetése és elköltése kellemes elfoglaltság (főleg, ha épp egy számunkra kedves settingben gyakorolhatjuk), de rövid időn belül mégiscsak rutinszerűvé, unalmassá válnak. A fejtörők ritkán igényelnek mély és összetett gondolkodást, a kihívást inkább az jelenti, hogy a kezelés és a feladatok sok esetben nem jönnek magától értetődően és intuitív módon. Ennek tetejébe azzal is szembe kell néznünk, hogy a játék már a megjelenéskor is számos technikai hibát produkált, a helyzet pedig azóta sem lett sokkal jobb: a csúnya beragadások, a hiányzó textúrák, a hosszan tartó framedrop-ok (a tesztverzió PS5-ön futott), vagy épp az átléphetetlen átvezető videók továbbra is fennálló jelenségek, amik alaposan rányomják a bélyegüket a felhőtlen szórakozásra.

A kötetlen, gyűjtögetős és több helyről lincenszelt játszótereknek sosem vagyok ellenére, de mindaz, amit a Funko Fusion-ben látunk, a Lego játékok már gördülékenyebben, szórakoztatóbban, precízebb irányítással, változatosabb játékélménnyel, szerethetőbb körítéssel, és persze családbarát módon biztosítják. Ha filmstúdiós multiverzumos open world mulatságra vágysz, inkább a Bang-on-Balls: Chronicles-t ajánlanám, mert bár nincsenek benne konkrét IP-k, a klasszikusokra történő utalásokat ugyanúgy megtalálod majd, a játékélményt pedig sem technikai, sem koncepcióbeli akadályok nem árnyékolják be. A Funko Fusion-re kizárólag akkor menj rá, ha valamelyik univerzum kiemelten érdekel (engem például a hiánypótló Battlestar Galactica rántott be), de ha csak emiatt adnád ki rá a teljes árat, azt is érdemes szem előtt tartani, hogy az egyes világokhoz tartozó pályaszekvenciák pár óránál nem hosszabbak, és talán lehet ennyit sem érdemelnének...
PLATFORM Nintendo Switch, PC, Xbox, PlayStation (tesztelt) | KIADÓ 1010 Games Ltd | FEJLESZTŐ 1010 Games Ltd | MEGJELENÉS 2024. szeptember 13. | ÁR 50 EUR